A nyár, mikor újra megismertelek {Befejezett}

12.fejezet:

Betti csak addig jutott, hogy a szájához emelje a nikotin rudat, mikor Martin visszatért közénk jobb kezében egy bontott sörrel, a hóna alatt pedig 2 palack hideg vízzel. A sört letette a napozóágy mellett álló ingatag asztalra, a két műanyag palackkal pedig nagy meglepetésünkre elindult felénk. Miután kiosztotta köztünk bármiféle kommentár nélkül, ő is előhalászott egy doboz cigit a zsebéből majd lejmolt némi "tüzet", ahogy ő fogalmazott, Bettitől. A lány a száját húzva oda dobott neki egy amerika zászlós mintás öngyújtót, amit Martin azonnal használatba vett, azután lecsapta azt az asztalra. Ő is helyet foglalt az egyik sörös rekeszen mellettünk, egyedül Betti hiányzott a körből, aki guggolva támasztotta a hátát a kemény kőfalnak büfébe vezető nyitott ajtó mellett, hogy hallja, ha vendég érkezik.

- Szóval - fordult nagy hévvel a barátja felé a falkavezér hím - kik a hölgyek? - kérdezte nyájas mosollyal, mire engem magával ragadott az arra való vágy, hogy képen töröljem Martint. Az, hogy egy férfi ilyen sokat sejtető perverz hangsúllyal szóljon hozzám, engem nem nagyon hat meg, de Réka még csak 16 éves, romlatlan kislány, akit kötelességemnek éreztem megóvni az olyan alakoktól, mint Martin.

- Felejtsd el - jegyezte meg könnyed hangon, már-már nevetve Bálint, ezzel nagy meglepetést okozva számomra. Nem vártam volna, hogy a védelmébe vesz és helyettem is csírájában elfolytja Martin próbálkozásait, mielőtt még  igazán elkezdhette volna. Habár nem volt se túl határozott, sem pedig dühös a hangja, ezzel komolytalan hatást keltve, mégis hálás voltam neki, amiért legalább ennyivel segítette a helyzetemet

- Mi bajod van? Csak a nevüket akarom tudni - morogta sértődötten Martin, aztán további tüzes pillantásokkal illetett minket. Minden következmény nélkül megtehette, ugyanis Bálint csak nevetett az ismerőse viselkedésén, amíg Betti visszatért a köreinkbe és elfoglalta előző helyét a fal mentén.

- Ő ott Fanni. Még régebbről ismerem - mutatott be engem az égő csikkjével hadonászva a maga közönyös módján, mely rám úgy hatott,mintha gyomorszájon rúgott volna. "Még régebbről ismerem" Ennyit jelentek neki. Egy ismerős a múltból. Valaki, akivel elszórakozhat, míg ugyanott nyaralunk, ám amint elhagyjuk a tábor területét, újra idegenekké válunk egymás szemében. Csak egy átlagos, hétköznapi lány vagyok, akit valamikor talán ismert. Nyoma sincs a régi tűznek, égszínkék tekintete már nem csillan fel, amikor rám néz. Többé nem keresi a társaságomat, nem folytatunk bensőséges beszélgetéseket, nem kapaszkodnak össze az ujjaink. Pusztán két egykorú fiatal vagyunk, akiket egy helyre sodort az élet. Idegeneket, ahogy ő is mondta. Régi ismerősök.

- A kisebbik pedig - utalt Rékára, amit nyomatékosított azzal is, hogy felé intett a cigarettával, ami parázzsal keveredett vékony füst csíkot húzott maga után, akár egy káros varázspálca. Láttam rajta, hogy erősen kutat a memóriájában azzal a céllal, hogy előhívja belőle a szükséges információt. Nem is sejtette, hogy azért nem találja, mert nincs is benne, ugyanis Réka még nem mutatkozott be neki. Szerettem volna kisegíteni, viszont semleges viselkedése és az érdeklődés teljes hiánya, amit mutatott felém, folyamatosan könnyeket akart előcsalni a szemeimből. Minden energiámat lefoglalta a látszat keltése, hogy minden rendben, viszont Réka a fiú segítségére sietett.

- Réka vagyok. Fanni unokahúga - mondta könnyedén - te pedig a hátsó fertály név ötletgazdája, ha nem tévedek - tette hozzá vigyorogva, mellyel minden jelenlévő arcára rövid mosolyt csalt.

- A barátaimnak csak Martin - kacsintott pimaszul, amire válaszul csak egy fáradt szem forgatást kapott.

 - Mégis hogy találtad ezt ki? - gördítette tovább a beszélgetést a rokonom.

- Tükörbe nézett és hirtelen beugrott neki - hallatszott Bálint röhögése a napozóágyból, mire Betti is kötelességtudóan fenn-hangú nevetésben tört ki a cigarettája mögött. A fiú, aki közvetlenül Bálint mögött álldogált, erre válaszul egyetlen laza mozdulattal kirúgta a háttámlát tartó gerendát, mire a fekvő srác egy hatalmas kiáltás közepette támlástól a földre zuhant.

- Bazdmeg! - harsogta ingerülten, miután felbukkant a feje a romok mögött - bekaptam a cigimet - jegyezte meg fintorogva, majd undorodva elpöckölte a szájából kikapart, nyáltól aszalódott csikket.

- Ugyan haver, nagyobb rudak is jártak már ott - heccelte Martin, szavai pedig hatalmas nevetést eredményeztek részünkről. Még belőlem is előcsalt egy szerény kuncogást, miközben a hölgy trio másik két tagja leplezetlenül röhögött a fiúk szócsatáján. Bálint duplán megmutatta Martinnak, hogy egyik mutatóujja sincs eltörve, a másiknak pedig több sem kellett, maga elé tartotta a kezeit és színpadias hátrálások közben csak ennyit mondott: - kösz haver, ez hízelgő, de tudod, hogy én a nőket szeretem.

- Hülye állat - köpte oda röhögve a fiatalabb fiú, majd elkezdte óvatos mozdulatokkal visszaépíteni a napozóágyat. Szemeim akaratom ellenére fókuszáltak rá egykori osztálytársam izmaira, ahogy a nehéz fagerenda emelése közben megfeszülnek a fekete edzőpólója alatt.

Észre se vettem, milyen feltűnően bámulom őt, amíg az unokahúgom figyelmeztető csípése észhez nem térített. Ekkor azonnal kiestem a kábulatból és a fejemet lehajtva, gyorsan az ellenkező irányba tekintettem, ahol Betti szikrázó szempárjába botlottam, melyekkel engem szuggerált. Egyből leesett, hogy éppen most szereztem magamnak egy ellenséget a büfés lány személyében és rögtön el is döntöttem, hogy nem fogok nála bontatlan italt vásárolni a nyaralás alatt, mert előre sejtettem, hogy valószínűleg tartalmaznának néhány plusz adalékanyagot.

Ilyen gondolatok kavarogtak a fejembe, mialatt Bálint sikeresen összerakta a fekhelyét, azonban kényelmesen elnyúlni rajta már nem volt ideje, ugyanis felharsant a zsebében valami rock and roll szám. A fiú ráérősen letette a sörét az asztalra, aztán két kézzel operálta ki a zsebéből a telefonját, melynek a képernyőjén egy olyan személy neve állhatott, akit kedvel, ugyanis az arca azonnal felderült, amint meglátta a hívót. Rögtön felugrott és minket faképnél hagyva, elsietett a bozótos felé. Vele együtt távozott a felszabadult hangulat is, mely abban nyilvánult meg, hogy visszatéréséig csak csendben ültünk és valamennyien unottan bámultunk magunk elé. Én csak sejtettem, hogy egy női fél lehetett a hívó, viszont Betti tekintete megerősítette ezt a gyanúmat, hiszen egyértelműen az arcára volt írva a féltékenység. A világos jelek ellenére, az én kislányos naivságom még éltette bennem a reményt, hogy talán mégse a barátnőjével telefonál, ugyanakkor, Betti földet mustráló gyűlölködő szemei egyre csak oltották a szívemben parázsló hitet. Ám még ő sem tudott teljesen megtörni, makacsul kapaszkodtam az utolsó szalmaszálba, míg Bálint vissza érkezésekor Martin le nem dobta a bombát. Szavai, akár ezernyi éles kés, repültek felém és fúródtak egyenesen a szívemben.

- Na, átmentél az asszonyi ellenőrzésen?