A nyár, mikor újra megismertelek {Befejezett}

13.fejezet

Szellemként, élettelen lélekként lebegtem az unokatestvérem nyomában, aki jó barátnő révén azonnal felismerte rajtam az összeomlás jeleit és kimentett minket a helyzetből azzal a kifogással, hogy lassan el kell kezdenünk készülődni az esti bulira. Karon ragadott és bármiféle erőlködés nélkül vonszolt ki engem az elrejtett törzshely területéről, miközben a füleimben folyamatosan Martin szavai ismétlődtek: asszony, asszony, asszony. Visszhangzott a fejemben, mint egy rádióban hallott dal, ami tudat alatt kúszik be a memóriádba és azonnal dallamtapadást okoz. Akárcsak azokat az idegesítő zenéket, ezeket a keserű szavakat is ki akartam verni a fejemből és úgy élni tovább az életemet, mintha nem is tudnék erről az apró információról. De már túl késő volt bármit is tenni. A bomba felrobbant és vele együtt darabjaimra hullottam én is. Az összetört szívem és reménytől megfosztott lelkem ott maradt a hátsó fertály szeméttől duzzadó medencéjének padlóján. Ha létezett is valaha egy olyan lehetőség, hogy Bálint megbocsát nekem és visszakapok akárcsak egy cseppnyit is abból az őszinte, tiszta szeretetből, amit sugárzott felém gyermekkorunkban, mostanra nem maradt belőle több egy ostoba illúziónál. Bálintnak barátnője van. Ő már ezer éve túllépett a közös románcunkon és élte tovább az életét nélkülem. Amíg én takarékban tartottam a szívemet és őt kerestem mindenkiben, ő minden további nélkül ajándékozta oda az övét egy másik lánynak. Bele kellett törődnöm abba a kínzó ténybe, hogy Bálint már soha nem fog olyan szeretettel nézni rám, mint egykor. Más valakit tüntet ki a figyelmével és kényeztet odaadó törődéssel. Más kezét fogja, mást ölel és más birtokolja a szívét. Az én nevem hallatára már soha nem fog levegőért kapni. Nem úgy, mint én, aki 8 évvel ezelőtt eldobta magától ezt a páratlan lehetőséget és most a sorstól megkapom méltó büntetésemet. Végig kell néznem, ahogy a fiú, akinél 8 éve ott felejtettem a szívemet, most egy másik lány tesz boldoggá. Ami az én szívemet illeti, már kár érte aggódni. Bálint szerelmes mosolya mérte rá az utolsó, megsemmisítő csapást. Most ott haldoklik az üres lelkem egyik sötét szegletében a megváltó halálra várva. Ő már feladott minket, éppen itt az ideje annak, hogy 8 évnyi várakozás és reménykedés után is bedobjam a törölközőt. Pontosan erre volt szükségem a lezáráshoz, egy kegyetlenül fájdalmas pofonra személyesen tőle és most, hogy megkaptam, nem tehetek mást, mint hogy elporladok a szerelmünkkel együtt.

Ilyen lesújtó események után érthető módon nem sok kedvem volt vele együtt bulizni és úgy tenni, mintha nem tépte volna ki a szívemet a helyéről, hogy polkát járjon rajta, azonban Réka már elszánta magát és még a depressziós hangulatom se szegte kedvét. Elhatározta, hogy ha kell, sátorostól rángat el az étkezőbe, ami helyet biztosít a táncnak. Mivel nem akartam se apát, se önmagamat kitenni annak, hogy ismét összeállítsuk a sátrat, inkább engedtem az unokatestvérem unszolásának és hagytam, hogy a női mosdóban rögtönzött szépségszalonban kisminkeljen. Szerencsére a festési folyamat nem akadályozott abban, hogy folytassam a sötét magamba zuhanást,így mialatt én gyászoltam a szánalmas reményeimet, Réka különböző ecsetekkel cirógatta az arcomat.

- Ne legyél már ilyen búval-bélelt. Teljesen megölöd a hangulatot -jegyezte meg egyszer, mire én dühösen rá morogtam.

- Ha hagynád, hogy elbújjak az ágyam alá és ott töltsem a nyaralás hátralévő részét, nem kellene a búval-bélelt képemet nézned - feleltem durcásan, miközben feltápászkodtam a vizes kőről, hogy szemügyre vegyem a lány alkotását.

- Milyen szerencse, hogy egy matracon alszunk ami alá nem tudsz elbújni - mondta egyszerűen, aztán a tükör elé állva az orcája pirosításába fogott. Szinte meg se hallottam a szavait, ugyanis a figyelmemet teljesen lekötötte a tükörből visszanéző lány, aki akár én is lehettem volna, mert a hajunk és a ruhák egyezett, de az arcunk semmiképp. Réka remek munkát végzett, alig lehetett rám ismerni, ezáltal az arcomra írt világfájdalmat is sikerült elfednie. Egészen úgy festettem,mint egy buliba készülő lány, akinek nem 5 perce törték össze a szívét.