A nyár, mikor újra megismertelek {Befejezett}

9.fejezet:

A délután további részére könnyed kikapcsolódást, fürdőzést, napozást és pihenést terveztünk, viszont Réka ezeket a elképzeléseket egy pillanat alatt felülírta, amikor az egyik alkalommal, mikor visszafelé igyekezett a mosdóból, egy kecses eséssel érkezett meg a táborhelyünkre. Persze valamennyien rögtön köré gyűltünk, anya repülés közben még az elsősegély dobozunkat is magához ragadta, viszont hamar kiderült, hogy ő maga néhány horzsoláson kívül más sérülést nem szenvedett, ellenben a papucsa nem úszta meg ilyen szerencsésen. Az y alakú gumipánt, ami a talphoz rögzítette a lábfejet, olyan erővel szakadt ki a gyenge műanyagból, hogy ahhoz már kevés volt a házibarkács, így ebéd után felkerekedtünk és azzal a céllal, hogy szerzünk neki egy új papucsot, a nyakunkba vettük Siófok központját.

A sétálóutcák pezsgése, a szabadság vágytól fűtött, egy szál bikiniben és mindössze egyetlen pénztárcával a kezükben mulató fiatalok látványa, a színes gumimatracoktól, ajándék tárgyaktól, labdáktól, vízipisztolyoktól roskadozó árusító bódék, a fagylaltozók turistacsalogató akciói és a kürtőskalács utánozhatatlan cukros aromája természetesen pillanatok alatt eltérített minket a kitűzött céltól, aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a papucsra szánt összeget már elköltöttük, viszont Rékának továbbra sincs mit felvennie a szandálján kívül. Végül kénytelen voltam elővenni a saját tárcámat, amint 24 napszemüveg, 10 kalap felpróbálása és ezer felhúzós, hangot adó, pörgő játék kipróbálását követően, az egyik járdaszéli butikban találtunk egy papucsot Rékának, viszont még ez sem szegte kedvünket. Magával ragadott minket a nyári életérzés és minden szabályt vagy felelősségtudatot mellőzve belevetettük magunkat a mókába. Céltalanul és önfeledten keringtünk a belvárosban, minden sarkon befordultunk, minden boltba betértünk, minden kirakatot megcsodáltunk és eszünkbe se jutott megnézni, hogy mennyi az idő.

Pusztán akkor vettük az irányt az üdülő felé, mikor az egyik fagylaltozó teraszán, ahova a fáradtság kergetett be minket, ránéztem a telefonomra és szembesültem azzal a 10 nem fogadott hívással, amit anyám kezdeményezett a délután folyamán. Ekkor csalódottan hazasétáltunk és bejelentkeztünk fejmosásra, ami nem maradt következmény nélkül. Anya kikötötte, hogy míg itt vagyunk, csak nagyon indokolt esetben és akkor is csak kísérettel mehetünk legközelebb el a városba, annak ellenére, hogy én már betöltöttem a 18.évemet, tehát vállalhatom a felelősséget önmagamért. Hiba volt ezt megemlíteni neki, ugyanis azonnal felkerült a lejátszóra a régi lemez, miszerint ez nem a vita helye, Réka még kiskorú, tehát az ő felelősségük és amíg az ő kenyerét eszem, ne kérjem ki magamnak a jogaimat.

A vitát végül apu fékezte meg azzal a kijelentésével, hogy elkészültek a késői ebédre sütött grill húsok, mire anyu újra beletemetkezett a zöldségek előkészítésébe. Ádám is éppen ezt a pillanatot választotta, hogy visszatérjen a partról, ahol a vörösre égett bőréből ítélve, megfelelő védelem nélküli napozással tölthette az időt. A bátyám láttán anya rögtön elfeledkezett mindenről és csapot-papot otthagyva, egyetlen lendülettel felkapta az elöl hagyott elsősegély dobozt, kibányászott belőle egy krémet és a bátyámat egy székre parancsolva, óvatosan elkezdte kenegetni őt.

A félbeszakadt saláta befejezése így rám maradt, szóval miközben Rékával mindketten kést ragadva szeletelgettünk, Ádám különböző magasságú kiáltozásokkal és sziszegésekkel szórakoztatott minket. Anyu torzult fintorral az arcán egy ideig tűrte, hogy Ádám folyamatosan szökni próbál a kezei alól, míg végül a vereségbe beletörődve, elküldte őt, hogy vegyen egy hideg zuhanyt.

- Nem pont erre gondoltam, mikor füstölt húst kértem - jegyezte meg Réka feszültség oldás céllal és terve sikerrel is járt. Anyu újra elmosolyodott és mielőtt mellénk húzott volna egy széket, hogy besegítsen a salátában, megkínált minket egy kis limonádéval, illetve megkérdezte, milyen papucsot vásároltunk az unokahúgomnak. Réka elrohant a sátorhoz, hogy megkeresse az új cipőt, majd egy váratlan ordítás rázta meg a tábor területét, mely a közeli fürdő épület felől érkezett. Az eddig fákon pihenő madarak rajokban menekültek el az ágakról és az összes környéken tartózkodó ember megállt egy pillanatra hallgatózni. Egyedül mi sejtettük a kiabálás okát.

- Úgy hallom, Ádám most állt be a zuhany alá - summázta apu, mire mindannyian jót derültünk a bátyám szenvedésén. Amint Ádám visszaért, kapott egy fagyos vízbe áztatott törölközőt a mellkasára, egyet pedig a székre terítettünk, így képes volt néhány percig leülni közénk, hogy elfogyassza az ebédet.

Evés közben kiderült, hogy azért perzselődött sült csirkévé, mert elaludt a parton napozás közben és csak arra riadt fel, nagyjából 1 óra után, hogy egy szemtelen kisfiú vízi pisztolyt szegez rá. Ekkor még nem is tűnt fel neki a helyzet, magából kikelve üldözni kezdte a gyereket, hogy elvegye tőle a fegyvert, aki ezt játéknak fogta fel és egyenesen bemenekült a Balatonba. Ádám is utána vetette magát, ám még a lépcső aljáig se jutott, mikor égni kezdett a bokája a víztől. Ezt követően fájdalomtól nyüszítve kimászott a partra, magához vette a cuccát és égő bőrrel elindult vissza, miközben a kisfiú továbbra is folyamatosan fröcskölte a hátát.

- Nagy szerencséje a kölyöknek, hogy csak a hátamat lőtte, ami nem fáj, mert különben már halott lenne - fejezte be fenyegetően a mesét, majd egy újabb törölközőbe csavart jégakkut tekert a combja köré., mivel a másik már teljesen kiolvadt a közel 40 fokos hőségben. Olyan forróság tombolt a kempingben, hogy csak árnyékban, 3 ventilátorral, kalapban, minimális mennyiségű ruhában és hűtött italokat fogyasztva lehetett elviselni. Ilyen körülmények között nem is bővelkedtünk energiában, legszívesebben csak hevertünk volna az árnyékba húzott szivacsokon, viszont ez a tevékenység hamar unalmassá vált, a buli pedig még messze volt, ezért Rékával tanakodni kezdtünk, hogy mivel üssük agyon az időt. Mindketten hoztunk magunkkal néhány társasjátékot, illetve kártyát, azonban mindegyik túl sok figyelmet és gondolkodást igényelt volna, melynek még a gondolata is lefárasztott minket, szóval végül hosszú vívódást követően úgy döntöttünk, megkeressük azt a medencét, melynek létezéséről a tábor weboldalán olvastam még otthon, amikor rákerestem azzal a céllal,hogy megtudjam, mire számíthatok. Még egy fényképet is találtam, amin egy maximum 5 x 3 méteres, kisméretű, földbe süllyesztett medence tündökölt, körülötte napágyak feküdtek és az egész vas lábakon álló pala lemezekkel volt lefedve. Nem volt se túl szép, se túl nagy, de bíztam abban, hogy a Balaton inkább vonzza a nyaralókat, mint ez a kis kacsaúsztatót és lesz lehetőségünk megmártózni benne. Felkaptunk egy lenge ruhát a bikini fölé, magunkhoz vettük a törölközőket és útra keltünk, magukra hagyva a pavilon alatt lazító szüleimet és az árnyékban heverő, különböző mirelit ételek alatt szenvedő bátyámat.

Sajnos a fotó olyan szögből készült, hogy nem tudtam megállapítani, pontosan merre található a pancsoló, így találomra kiválasztottunk egy irányt és figyeltük az ösvény szélére állított útjelző táblákat, hátha valamelyik a medence felé mutat, de csak sorszámokba és wc feliratokat láttunk. A nap kitartóan sütött, miközben céltalanul kanyarogtunk a táborban. Úgy éreztük, már kétszer körbejártuk az egészet, de a medencének híre-hamva nem volt. Legalább 1 óra eredménytelen és kimerítő túrázás után végül feladtuk a keresést és csalódottan elindultunk visszafelé, azonban mielőtt a táborhoz érhettünk volna, egy ismerős ismeretlen keresztezte az utunkat. Bálint éppen abban a pillanatban sétált át az ösvényen a tábor helyükről a mosdó épülethez, szerencsénkre végig előre tekintett, ezért nem vette észre a párosunkat. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, hogy nem kell vele kínos párbeszédbe bonyolódnom, hiszen hiába történt meg a nagy első találkozás és derült ki, hogy emlékszik rám, továbbra is tátongott köztünk 8 évnyi szakadék, mely nem tette lehetővé a fesztelen viszonyt. Nem tudtam, hogyan kellene hozzáállnom és addig, míg óvatosan ki nem puhatoltam, hogy ő miképp érez irántam, nem akartam tovább építeni a kapcsolatunkat.

Viszont Réka nem így gondolkodott.

- Talán ő tudja, hogy hol van - kiáltott fel cinkos mosollyal és mielőtt még tiltakozhattam volna, sietősen megszólította Bálintot.