Memorial troubles (HUN)

4.fejezet

- Hát, elhiszem. Valamiért nem kedvel, pedig én annyira igyekszem – fájdalmasan nézett rám, amolyan kiskutya szemekkel.
- Miért igyekszel? – lehet jó ember, mint Scott. Ki tudja?
- Volt egy apróbb hibám, és ezért haragszik – vonta meg a vállát, majd közelebb lép.
- Egyébként, hogy csináltad?
- Mit? – nézett értetlenül.
- Az előbb még épp kiértél az erdőből, egy másodperccel később pedig mellettem álltál. Mit sportolsz, hogy ilyen gyors vagy? – fejtettem ki neki.
Egy pillanat erejéig lefagy. Mire megszólalt volna, egy baseball ütő fejbe kólintotta. Vagyis, kólintotta volna, viszont még csak nem is reagált rá. Acélból van a feje vagy mi?
- Csinált veled valamit? Mondott neked valamit? – kérdezte Lydia úgy, mintha az élete múlna a válaszon.
- Megijesztett, elkapott, és hozzám szólt. Ennyit tett. Rettenetes bűn – játszottam meg a szörnyülködőt.
- Bármit mondott, ne hidd el! – szólalt meg Stiles.
- Vagyis nem Theo-nak hívják? Jaj, már! Mit tett, hogy ilyenek vagytok vele? – szegeztem Stiles-éknak, majd Theo-hoz fordultam – Neked meg miből van a fejed, huh?
- Tényleg Theo a nevem! – miért nem felelt a kérdésemre? 
- Remek, hogy így összeismerkedtetek, de mennünk kell, igaz Lydia? – Stiles megragadta a karom, majd Lydia-ra nézett, aki hevesen bólogatott.
- Bizony, sok a dolgunk! – erősítette meg.
- Azért remélem, még találkozunk! – intett utánam. – De hé, nem tudom a neved!
Stiles betuszkolt a suli ajtaján, így esélyt sem adva arra, hogy feleljek neki.
Egy üres, egészen hosszú folyosóra kerültünk, kétoldalt tele szekrényekkel.
- Bántott?
- Hm? – hirtelen ért a kérdés.
- Bántott téged Theo? Csinált veled valamit? – zihálta Stiles.
- Nem tett semmit! Tényleg! Csak beszélgettünk, ennyi. Nem értem mi a baj vele – léptem el tőlük. Nem kell engem fogni, nem vagyok baba, aki járni tanul, megállok én magamtól is.
- Nem bízhatsz benne! Hazudós, és gonosz! – utasított ismét a fiú.
- Ahj... Scott? Vele mi van? Nem avatnátok be végre? – tereltem a témát. Pontosabban, én nem hagytam, hogy ők tereljék a témát.
- Tényleg nem adod fel – rágta a száját idegesen Stiles.
- Hé, nyugi! Elmondhatjuk, nem? Nem lesz belőle gond... – mondott még valamit, de azt már csak Stiles fülébe súgta, aki bólintott végül.
- Szóval? – toporogtam.