Memorial troubles (HUN)

35. fejezet

- Biztos vagy benne? Biztos, hogy ezt akarod? - nyelt egyet. Tartana a reakciómtól? Valószínű. De ennyire? Miért?
- Igen - bólintottam, habár nem teljesen gondoltam át.
Vett egy mély levegőt, majd behunyta a szemét. Mikor újra kinyitotta, szeme borostyán sárga színben ragyogott.
Kitágult szemmel figyeltem a szempárját.
- Hű - böktem ki.
Óvatosan az arcára tettem a kezem. Csodálkozva néztem a szemeit, ő pedig úgy tűnt, visszanyerte önbizalmát, és az arcomat fürkészte. Belőlem is elszállt a félelem, és egy különös érzést éreztem.
Theo lassan visszaváltozott, én pedig zavartan elvettem a kezem az arcáról. Fészkelődni kezdtem. Továbbra is éreztem magamon a farkasfiú tekintetét, és elküldeni sem akartam, így inkább megköszörültem a torkom, majd feltettem egy kérdést.
- Scottnak vörös a szeme, neked, Liamnek és Haydennek sárga, Malianak kék. Ez miért van így?
Theo szintén mocorgott egy kicsit, azután felelt:
- Scott egy alfa, Liam és Hayden pedig a bétái. Én nem tartozom a falkába, de béta vagyok, viszont a szemem színe csak akkor változhatna, ha igazi vérfarkas lennék. De nem vagyok az - sóhajtott egyet. - Malia pedig megölt egy ártatlant, ezért lett kék a szeme. Bár az egy autóbaleset volt, de ő okozta azt.
Na tessék!
- Akkor vele miért barátkoznak, téged meg közösítenek ki? - tettem fel a legnyilvánvalóbb kérdést.
Elgondolkodott egy pillanatra. Egy mély levegőt vett, beletúrt a hajába, majd felnézett.
- Mert az tényleg baleset volt. Malia kezdő farkas volt még, telihold volt és nem tudta kontrollálni az átváltozását, így autózás közben következett be. Az anyja ijedten elrántotta a kormányt, és árokba hajtottak. Ezt egyébként Maliától tudtam meg - zárta le a monológját, a szemembe nézve. Miért emelte ki a ,,tényleg"-et? Le kell állnom, folyton túlgondolom a dolgokat - korholtam magam.
Részben morogva, kelletlenül beszélt. Ettől az érződött, nem szívesen mondta el. De miért? És ha ennyire kényelmetlen neki, akkor miért osztotta meg velem mégis?
- Értem. De gondolom, zavar téged - meredtem magam elé, elgondolkodva.
A szemem sarkából láttam, ahogy bólintott.
- Egyébként, mi a különbség a vérprérifarkas, és a sima vérfarkas között? - folytattam a kérdezz-felelek beütésű 'játékot'.
- A vérpréri agresszívebb. És teljesen farkassá tud változni, míg a vérfarkas nem, csupán félig. És én a vérprérifarkas rész miatt teljesen át tudok változni - egészen visszatért az önbizalma. Csodás.
Megeresztettem egy mosolyt.
- Értem, de akkor agresszívebb is vagy? - kérdeztem vissza.
- Hát - kezdte, és megvakarta a tarkóját -, olyasmi.
Bólogattam. Még féltem tőle, de határozottan kevésbé, mint mikor bejött. Mondjuk azt is meg kell érteniük, hogy ezt nem fogom tudni egy-két perc alatt feldolgozni.
Még váltottunk néhány szót, aztán visszajöttek a többiek is.
Stiles kíváncsian méricskélt, abban a pillanatban, ahogy beléptek az ajtón. Theo kicsivel messzebb ült, sőt felállt.
- Nos, Melissa szerint néhány hétig bent kell maradnod, addig mi majd naponta jövünk felvilágosítani. Mármint a természetfelettiről - szónokolt Stiles, amire bólintottam.
- Egyébként végül beszéltem Derekkel, tud-e erről a Gerardos ügyről. Azt mondta, sejtette - vette át a szót Scott.
- Derek az, akit Stiles nem kedvel? - rémlett fel egy beszélgetés, ami a Jeepben játszódott még le.
- Nem, egyenesen imádom - felelt maga Stiles, szarkazmussal a hangjában.
Scott felsóhajtva nézett rá, majd megingatta a fejét.
- Szóval, tájékoztattam, hogy nem sikerült elkapnunk, aminek persze nem örült - húzta össze a száját -, majd morogva ugyan, de belement, hogy eljön segíteni.
- Vagyis morgott egy sort arról, hogy kölykök vagyunk, és hogy jön elintézni. Ez volt, nemde? - nézett Scottra Stiles. Scott pedig csak felsóhajtott, majd megingatva a fejét a padlóra irányította tekintetét.
Theo csöndben figyelt, lopva rám pillantgatott. Visszatért egy kis szédelgés meg fejfájás, de nem foglalkoztam vele. Inkább a fiút néztem, aki hozzám hasonlóan nem igazán értette ezt a Derek-témát. Szóval, őt ebből is kizárták, és ha jól sejtettem, ez így fog maradni.
Szétnéztem a szobában, és igyekeztem minél többet felfogni a beszélgetésből, de valamiért foltokat láttam magam előtt. Gyorsan pislogtam néhányat, majd inkább a beszélgetésre koncentráltam.
- Derek egy született vérfarkas. Jóval tapasztaltabb a témában, mint mi, szóval jól jön majd a tudása. Majd bemutatunk neki, a többit meglátod - magyarázta Scott. - Nem olyan szörnyű alak, mint azt Stiles beállítja.
- Nem olyan szörnyű?! Feketébe jár télen-nyáron, állandóan morcos valami miatt, és a morgáson na meg a háromszavas tőmondatokon kívül más kommunikációra képtelen, ráadásul semmi humorérzéke nincs! Plusz fura és antiszociális. Szóval? - akadt ki Stiles, de Scott csak leintette. Stiles duzzogva összefonta a kezét a mellkasa előtt, és szándékosan nem nézett a Dereket pártoló barátjára.
- Ugye tudjátok, hogy én sem ismerem? - szólalt meg, közelebb lépve Theo.
- Igen, de neked nincs olyan tudásod, amire szükségünk lenne, így nem szükséges haverkodnotok. Meg szerintem Derek lekapná a fejed, ha tudná miket tettél, mi pedig kapnánk a fejmosást, mint valami apától - fintorgott Stiles. Scott oldalba lökte, majd felém biccentett. A meglökött fél duzzogva kezdte a lökés helyét dörzsölgetni, majd az irányomba nézett. Sóhajtott egyet.
- De ha nagyon akarsz, velünk jöhetsz - tette hozzá, az égre emelve a szemét.