46.fejezet

230 13 0
                                    

Willow szemszöge

Meglepődtem Theo cselekedetén, de nagyon jól esett. Természetesen viszonoztam, majd később elhúzódott.
Néhány másodpercig még az arcomat fürkészte, majd - tőle szokatlan módon - zavartan elnézett. 
-  Szerintem menni kéne. Mármint, be, megnézni Stilest - mondtam, majd lassan elindult az iskola irányába, ő pedig utánam.
Az épület felé haladva egy szót sem szóltunk egymáshoz. Mindketten gondolatainkba merülve hallgattunk.
Bennem egyre jobban kikristályosodott a tudat, hogy beleszerettem. Az iménti cselekedete alapján viszonozza. Mérhetetlenül boldog voltam, egy pillanatra meg is feledkeztem Stilesról. Észre sem vettem, mikor az épülethez értünk. Belépve az ajtón nem láttam Stilest, ami nyugtalanított. Hova lett? Azt mondta itt marad, igaz? Akkor most hol van?
- Keressük meg Stilest! - néztem fel Theora, aki ugyanúgy engem nézett, mosollyal az arcán.
Zavaromban lehajtottam a fejem, hagyva hogy vörös tincseim eltakarják az arcomat. Vettem egy mély levegőt, és elkezdtem Stiles nevét kiabálni, hogy hol van.
Mikor a sokadik hívásra sem reagált, kezdtem aggódni. Mi van, ha már a régi Stiles? Mi van, ha baja esett? Mi van, ha pánikrohama van? Bűntudat kezdett marni a gondolatra, hogy amíg nekem alakult a kapcsolatom, ő életre-halálra küzd. Aggódtam érte, hogy is ne tettem volna, mikor a barátom?
Theo a kezemért nyúlt, majd megszorította azt, ezzel némileg megnyugtatva. Hálásan rámosolyogtam, majd megindultam a folyosón.
– Gyere, menjünk inkább haza, rendben? Scotték már elkapták őt, vigyáznak rá – állított meg. – Amíg a fánál voltunk, Scott és a többiek már elintézték Stilest. Biztos rendben van – nyugtatott meg.
– Szólhattál volna kicsit hamarabb – sóhajtottam megkönnyebbülten.
– Igazad van.
Csendben álltunk egymás mellett, kéz a kézben, amiből ölelés lett.
Mikor meguntuk a folyosón ácsorgást, Theo hazakísért, majd ő is hazament.
Már kezemben volt a kilincs, amikor eszembe jutott, hogy mi van, ha itt van Stiles? Milyen állapotban lesz?
Reszketve vettem egy mély levegőt, aztán lenyomtam a kilincset.

Memorial troubles (HUN)Where stories live. Discover now