Meghallottam Liam hangját, de mire hátrakaptam a fejem, a hang tulajdonosa állt mögöttem, egy pasi meg a vele szembe lévő fal tövében fetrengett. Kezében egy kés volt, amiről érződött a farkasölő.
– Bűzlik a sisakvirágtól – motyogta Liam, majd egy másik támadót vett célba. Biccentettem, de arra lettem figyelmes, hogy egy ütést kaptam az alattam vergődő fickótól. Felmordultam, majd nekiestem, és karmoltam ahol értem. Az arcát sötétvörös csíkok borították, némelyik elég mélyre sikeredett.
Scott ordított, hogy ne öljem meg, de nem akartam rá hallgatni.
– Mit művelsz?! – rántott el onnan Scott.
Megnéztem a pasast; haldoklott. Ahogy Willow... nem! Stiles vele van. És a pasival ellentétben, ő nem érdemelte meg. A fószer viszont igen.
– Az a rohadék! Meglőtte Willow-t, megérdemli! – kiabáltam vissza, meggondolatlanul. A francba is!
– De nem ölheted meg! – vicsorgott továbbra is, majd otthagyott. Ó dehogynem. Ha nem lenne a vöröském életveszélyben, mészárszéket rendeznék. Jesszus, mi a fene zajlik bennem?
Nem sokkal később, mentőket hallottam meg.
Jobbnak láttam lelépni vöröskémmel, így érte mentem, és az ölembe véve indultam meg ki. A porhoz értem, és egy pillanatra megálltam.
– Az nem az az izé – kezdett mocorogni a karjaimban – ami... itt tartja Scott-ékat? És... téged is? – nézett a szemembe érdeklődve. A szeme ködösödött, és hatalmasakat pislogott. A teste egyre hidegebb volt, a bőre pedig lassan inkább hasonlított egy zombiéra.
YOU ARE READING
Memorial troubles (HUN)
FanfictionFelébredsz az ismeretlenben, emlékek nélkül. Te mit tennél, kiben bíznál? Történetünk főhőse, a Beacon Hills-i kórházban tér magához, ahol kiderül, nincsenek emlékei a múltból. A mosolygós, előítélet nélküli lány kalandjai, igazán csak pár nappal ké...
