Memorial troubles (HUN)

40.fejezet

A suli melletti erdőig futottam. A szélén leültem, felhúztam a lábam, és átöleltem.
Nagyon rosszul éreztem magamat. Az én hibám lenne? Mit csináltam rosszul?
Lehunytam a szemem. Sírhatnékom támadt.
- Csakhogy utolértelek! Minek szaladtál úgy? - hallottam egy ismerős hangot. Kipattant a szemem: Sam állt ott, előregörnyedt és a térdére támaszkodva lihegett.
- Megláttál? - kérdeztem, megtörölgetve a szemem. 
- Igen. Tőled nem messze lakom, láttam ahogy elfutsz a ház előtt. Mi történt? - leült mellém. Elmondtam a Theoval kapcsolatos dolgokat, persze, kihagyva azt a részt, hogy ő egy vérfarkas, és ölt is. 
- Jószívű vagy. Én sem értem, mi ütött bele. Tényleg egy idióta ez a Theo - fintorgott hozzá, kifigurázva. Nevettem.
- Azért ne bántsd - kértem.
- Nem fogom, de megérdemelné. Szerintem, neked bejön ez a srác - nézett féloldalasan rám. Egészen biztos voltam, hogy a fejem egy paradicsom színét vette fel.
- Lehet, hogy esteledik, és sötétedik, de látom, egészen belepirultál - nevetett.
- Ne nevess ki! - löktem kicsit oldalba.
- Nem nevetlek, na - kuncogott tovább.
Ismét elbeszélgettük az időt. Egészen besötétedett, így elindultunk haza.
- Hát itt vagy! - állt meg nem sokkal messzebb Stiles Jeepje - Hol voltál, és ki ez a srác? - kiszállt a kocsiból.
- Csak a suliban hagytam valamit, ő pedig Sam - feleltem.
- Samuel Wright, személyesen - hajolt meg színpadiasan - Én még a suliban voltam, úgyhogy segítettem Willow-nak keresni, aztán haza akartam kísérni - válaszolt ő is. Lopva felém kacsintott, én pedig nagyon hálás voltam neki, amiért nem mondta az igazi okot. Stiles bólintott.
- Csodás, de most hazaviszem - kinyitotta a Jeep ajtaját.
- Köszönöm a segítséged - közelebb léptem, és megöleltem, amit azonnal viszonzott.
- Örülhet Theo, hogy nem találkoztam vele. Biztos rendesen fenékbe billenteném - suttogta, amin kuncognom kellett.
- Szia - köszöntem el.
- Szia, és most már tényleg holnap találkozunk! - integetett Sam.
Nevetve beszálltam a Jeepbe, amivel Stiles  hazavitt. Útközben körbetelefonált, hogy megvagyok.
Otthon megkaptam, hogy miért mentem el szó nélkül, én pedig bocsánatot kértem.
- Theo? Megtalált? Mit akart? - érdeklődtem. Az asztalnál ültünk valamennyien a kis csapatból; Stiles, Scott, Malia, Lydia.
- Megtalált. Csatlakozni akart, és kérdezett néhány dolgot. Ennyi - válaszolt az alfa.
- Néhány dolgot? Egy dologról kért olyan részletes beszámolót, mintha iskolába készülne kiselőadással! - egészítette ki Stiles.
- Az mi volt? - faggattam őket tovább.
Összenéztek, Malia megvonta a vállát, Stiles inkább elfordította a fejét, majd Scott válaszolt:
- A Nogitsune.