Memorial troubles (HUN)

19.fejezet

Willow szemszöge

- Helo Stiles, mi a dolgunk? Kezdhetjük? - léptem gyorsan a fiú mellé, megelőzve egy harmadik világháborút szócsatában. Ami, félő, előbb-utóbb elfajulhatott volna, de ebbe inkább nem gondoltam bele.
- Igen, indulhatunk - szemeivel szikrákat szórt Theo felé, aki viszont nem akart róla tudomást venni. Egyszerűen nem foglalkozott vele. Hogy csinálja?
- Remek, vöröske, gyere - mellettem termett, és elkezdett kifele húzni.
- Vöröske? - akadt fent Stiles, és lendületesen elindult utánunk.
- Becenév, hallottál már ilyenről? - forgatta a szemét, majd kinyitotta az ajtót, és kihúzott rajta.
- Megy a járás, magamtól is, köszi - léptem el Theo-tól. Annyira nem örült, de végül kint megláttuk a többieket, köztük egy számomra ismeretlen barna hajú, barna szemű, Mason mellett álldogáló srácot. Hm, lehet, hogy ő az a... jó bújócskás?
- Sziasztok - sétáltam oda a kis csapathoz, a Stilinski ház előtti kis füves részen. Rám kapták a fejüket, én pedig elmosolyodva fordultam az ismeretlenhez.
- Helo, téged még nem ismerlek.
- Szia, Corey Bryant vagyok - nyújtotta a kezét, én pedig elfogadtam.
- Willow - mosolyogtam.
- Ez remek, szóval, Willow, most hogy így megismerted Corey-t, most menjünk már - tette a kezét a vállamra Theo. Szinte azonnal elkapta onnan, amit nem értettem. Tüskés a bőröm, vagy mi?
- Mehetünk - bólintottam. - Mivel megyünk?
- Autóval, hogy máshogy? - forgatta meg a szemét a kék szemű társam.
- Oké, de melyikbe férünk be? - néztem szét.
- Két csapatban megyünk, te, én és Stiles-ék abba - bökött Stiles kék Jeep-je felé. - A többiek egy másikkal. Egy bólintással jeleztem, hogy megértettem.
- Szóval? Indulhatunk végre? - szólalt meg Stiles, majd ő és Lydia beültek előre, én pedig Theo-val odasétáltunk a kocsihoz és beültünk hátra. Ahogy Theo is mondta, Liam, Hayden, Corey és Mason egy másik autóba szálltak be.
Mondanom sem kell, milyen feszültség ült a járműben, egyből, ahogy Stiles egy csavarhúzóval munkára bírta a motort. Az pedig hörögve beindult, és elhajtottunk a Stilinski háztól.
Stiles idegesen markolászta a kormányt, Lydia a telefonján nézett valamit, Theo az ablakon bámult. Én a gondolataimba mélyedve ültem, és az ülés fejtámláját vizsgáltam, mintha egy film menne rajta, olyan érdeklődéssel.
Ki hazudott? Ki mondott igazat? Theo szerint, a húga meghalt, és nem ő ölte meg. Stiles szerint Theo álszent, hazudós, és gyilkos. Theo-n láttam a szomorúságot, mikor Taráról mesélt. De Stiles eddig sose hazudott, vagy igen? Kezdtem azt hinni, mégsem bízhatok meg akárkiben. De akkor Stiles-nak volt igaza. Akkor ő mondott volna igazat? De Theo nem ölte meg a húgát. De ha Stiles igazat mondott, akkor megölte. Viszont Theo mindenképp hazudott a barátaival kapcsolatban, szóval lehet, hogy a húgát is csak kamuzta? Kezdtem nagyon belegabalyodni.
- Minden rendben vöröske? Olyan komoly arcot vágsz - hajolt felém Theo, az arcomat fürkészve.
- Semmi érdekes - húztam halvány mosolyra számat. Nem akartam beavatni abba, hogy rajtakaptam egy hazugságon. Még nem. Ez úgy is csak egy apróbb.
Összehúzott szemöldökkel nézett egy pár percig, majd vállat vont.
- Mi zajlik ott hátul? - nézett a visszapillantóba Stiles.
- Semmi érdekes! - vágta rá Theo.
Homlokráncolva az utat figyelte ismét. Én pedig újfent a gondolataimba merültem, hogy ki mondott igazat, ki nem.
- Megjöttünk - szólalt meg Lydia, nagyjából 10 perc múlva.
Stiles leállította a motort, ami könnyebben engedelmeskedett ennek, mint az indításnak. Mondjuk amilyen viseltesnek látszik már kívülről is, nem csoda. De ezt jobb, ha senki nem említi meg neki.
Mire kiszálltunk, Liam-ék is beértek minket. Leparkoltak, és rövidesen mind egy ház előtt álltunk.