Memorial troubles (HUN)

21. fejezet

– Mit akarsz azzal? – bökött a fejével a fegyver felé Stiles, miközben szemében halvány félelmet láttam. Használni akarja? ~ merült fel bennem. Biztos nem, hisz miért akarná? Nem volt rá oka tudtommal. De várjunk, mi van, ha Stiles igazat mondott, és Theo megölte a testvérét? Akkor csak színészkedett volna? Theo végig... hazudott volna? Mert a jelenetből az jött le nekem, hogy félnek tőle, és akkor annak kell lennie oknak. De elvileg már megpróbálta őket megölni, vagyis akkor amiatt is.
Most aztán tényleg csalódtam.
– Semmit, csak megnéztem – tette vissza, arcán egy halvány mosolyt fedeztem fel előtte. Min mosolygott?
– Persze – motyogott Stiles szemforgatva.
– Muszáj ennyire nyíltan ellenségeskedni? – szóltam közbe. Rendben, hazudtak, nem kis dologról, és csalódtam bennük, de nem fogom hagyni, hogy valaki emiatt megsérüljön.
– Tudod jól, mit tett, hisz elmondtam. Nem leszek vele kedves, csak mert azt szeretnéd, vágod? – magyarázta Stiles, én pedig meglepődtem. Nem szokott így viselkedni.
– Öööö... srácok – bökött az ajtó fele Mason, de senki nem figyelt rá.
– Fel tudom fogni! – vágtam vissza.
– Én nem öltem meg a húgom! – szólt közbe Theo, mellém lépve.
– Theo, ne hazudj! Rájöttem, Stiles-nak volt igaza! Neki hiszek! Hazudtál a barátaidról is, és az előbbiek alapján jó színész vagy! És... ne haragudj, de nem tudom, ezügyben ki mond igazat. Mi az igazság? Theo, a húgod halála baleset volt, ahogy beállítottad, vagy te ölted meg? – a monológ végére remegett a hangom, és egy lepés távolságot tartottam mindkét érintettől.
Stiles arca egyszerre volt diadalmas és szomorú. Theo arcáról szomorúságot, és dühöt tudtam leolvasni. Fájt így látni őket, de tudni akartam az igazságot.
– Gyermek, majd én elmondom neked a teljes igazságot – hallottam meg egy mély, férfi hangot az ajtó felől. Egy emberként fordultunk a hang felé, aminek a tulajdonosa egy idős, ősz fehér hajú ember volt. Arcán mosoly ült, amit nem tudtam kifürkészni. Egyszerre volt barátságos Télapós, és rémisztő pszichopatás.