Sztárallűr ✔

2.8 📘🎵

Miután végeztem a fürdéssel alaposan megtörölgettem magam és felvettem a pizsamámat. Ott hagytam a tusfürdőmet a mandulatejes Baba tusfürdő mellett, csaknem lesz belőle gond.
Egy kicsit motoszkáltam a szobámban és úgy döntöttem, hogy átmegyek a fiúkhoz. Szeretnék néhány szót váltani Ipaccsal. A szomszéd szoba ajtaja előtt megállva határozottan bekopogtam.
- Ki az? - kérdezte egy hang. Ipacs.
- Bella vagyok, bejöhetek?
- Végeztél a fürdőben?
- Ühüm.
- Gyere!
A fiúk szobája sokkal nagyobb, mint az enyém. Amúgy ugyanolyan egyszerű, kis parasztos szoba. Viszont a gigantikus zongora a sarokban elég fura volt.
- Csak... Izé. Tomi te mehetsz fürödni, amíg én beszélgetek Ipaccsal.
- Rólam lesz szó mi? - „jött rá" rögtön Tomi.
- Ne hidd azt, hogy minden rólad szól. - forgattam meg a szemem. Tomi nevetve szedte össze a cuccait és ment el a fürdőszobába. Valahogy éreztem azt, hogy hallgatózik az ajtón keresztül.
- Ipacs. A nagymamád szeret itt élni?
- Miért ne szeretne? Itt nőtt fel a testvéreivel együtt, itt éltek az apámmal.
- Tudom, elnézést, nem úgy értettem. Nem akarok kényes és elkényeztetett pesti lány lenni, de egy kicsit kényelmetlenül érzem magam. Nem a házzal van a gond, hanem velem, kicsit eltér ez a környezet a megszokottól.
- Sajnálom, hogy nem érzed jól magad.
- Nem! Ipacs! Én jól érzem magam, aranyos kis ház, tiszta a levegő, és nagyon kedves az anyukád.
- És persze Tomi is itt van. - fűzte hozzá vigyorogva.
- Na persze. - nevettem fel. Tudtam, hogy hallgatózik. - Komolyan mondom, erről még alaposan el fogunk beszélgetni, ha letelik az egy hét. Hogy gondoltad ezt ha?
- Én csak újra össze akarlak titeket hozni.
- Nincs rá szükség. Tomi Noémivel maradt, nem akarom tönkre tenni azt a régi és romantikus kapcsolatukat. Mindig mikor visszagondoltam a dolgokra Tomit hibáztattam, amiért nem engem választott, de... De... Most megvilágosodtam.
- Bella jól vagy? - kérdezte aggódva a menedzser.
- Persze, jól vagyok. Csak most jöttem rá, hogy mekkora egy idióta vagyok. Én vagyok a hibás, én vagyok a bűnös. Nem Tomi és nem Noémi. Én voltam az, aki besétált a képbe. Minden az én hibám. - sírtam el magam.
- Hé, basszus, ne sírj már! Dehogy vagy te a hibás, te semmit sem csináltál. - simogatta meg a fejem Ipacs. Hirtelen nyílt az ajtó és belépett rajta Tomi.

- Ipacs kifelé! - intett neki, ő pedig rögtön kiszaladt. Már nem azért, mert megijedt tőle, hanem mert egyedül akart hagyni minket. - Belle. - szólított meg, nekem pedig pingpong labda nagyságúra ugrott össze a gyomrom. Belle. Rég hallottam már ezt, és rettentően hiányzott. - Naaa, shhh. Nem akarom, hogy már megint miattam sírj. - ült le mellém az ágyra.
- Nem sírok. - töröltem le a könnyeimet. Ő pedig mosolyogva nézett a szemembe.
- Ne okold magad. Neked csak egy hibád van, mégpedig az, hogy gyönyörű vagy. Beléd zúgtam érted? Rögtön akkor, amikor fellöktél.
- Nem is igahaz. - nevettem fel sírás közben.
- Dehogynem. Onnantól kezdve mindent megtettem azért, hogy a közeledben lehessek. És ez most sincs másképp. - jött közelebb hozzám és a fülem mögé tűrte a hajamat. - Mmmm, de jó illatod van. Mi ez?
- Maracuja. - feleltem. - Tomi. - húzódtam egy kicsit félre. Sok volt nekem a közelsége, és bár megnyugtatott fel is zaklatott rendesen.
- Bocs, bocs. Tudom, hogy még mindig mérges vagy rám. - állt fel, és nyomott a fejemre egy puszit. - Felejtsd el azt a hülyeséget, amit az előbb Ipacsnak mondtál. Én vagyok az idióta, és minden erőmmel azon vagyok, hogy jóvá tegyem a hibáimat.
- Ezt, hogy érted? - álltam fel én is.
- Megpróbálok beszélni Miával. Mondjuk szerdán felmegyek Pestre a kocsimmal. És Ipacsot is megkérem, hogy bontsa fel azt a kurva szerződést.
- Ezt komolyan mondod? - rökönyödtem meg.
- Halál komolyan. Belle. - nézett bele a szemembe. Most jön az, hogy Szeretlek... Ja nem. - Aludj jól.
- Te is. - mosolyogtam rá. Te jóságos ég!
A mai nap nagyon sok volt nekem, muszáj ledőlnöm aludni. Csak előtte még elolvasom A rubint lány utolsó három fejezetét.
Reggel kakaskukorékolásra keltem.
- Jézusom! - nyöszörögtem és a hatalmas párnába fúrtam a fejem.
- Jó reggelt édeském. - suhant be a szobába Klára néni egy csésze forró kávéval. - Gondolom nem vagy hozzászokva a koránkeléshez, remélem a kávé segít.
- Köszönöm. - vettem el. - Hány óra van?
- 5 óra 12 perc. - felelte és átment a konyhába. Micsoda?
Jézusúristen! Inkább bele se ittam a kávéba, leraktam az abroszos asztalra. Én pedig visszatakargattam magam és a fal felé fordultam. Még hogy keljek fel negyed hat előtt...

„- Belle egész ügyesen dúdolsz. Indulhatnál egy dudorászó versenyen. - jelentette ki Tomi
- Hogyan neveztél?
- Belle. Illik hozzád.
- Ha hozzá teszed az A betűt akkor talán. Kérlek ne hívj Belle-nek. Nem vagyok hercegnő.
- Az én hercegnőm lehetnél.
- Állj le! - rúgtam meg az ülését hátulról.
- Nyuga van Belle! - röhögött fel.
- NE HÍVJ ÍGY!
- Hagyjátok abba, próbálok az útra koncentrálni. - szólt ránk Ipacs."

„- Ha ezt még egyszer eljátszod, komolyan mondom nem állok jót magamért.
- Nem lesz legközelebb Tomi.
- Nem mondhatod komolyan! Azok a csókok! Ne mondd, hogy semmit sem jelentettek számodra! - fakadt ki.
- Jelentettek, de ezek szerint én nem jelentek neked semmit. Mert mégsem engem választottál, hanem Noémit. Nincs több esélyed, sajnálom. - mondtam könnyes szemmel, mégis rideg arccal és kitoltam a szobából - Szia Tomi. - mondtam és rázártam az ajtót."

Ezek a gondolatok jártak a fejemben alvás közben, a tegnapi nap sok volt nekem jó, hogy megőrülök álmomban. Mondjuk jó dolgok is történtek az éjszaka alatt. Mondhatni homlokon csókolt a múzsa. Olyan dolgok jutottak eszembe a könyvvel kapcsolatban, hogy huhú! Az a sok elfeledett gondolat mind életre kelt, és fejben szinte már levezettem az egész sztorit. Kivitelezni lesz nehéz, de remélem ez a nyugodt környezet majd segít. Csak ne kelljen ilyen korán kelni...
Ismét álomba merültem, de most egy sokkal kellemesebb dologra keltem, mint Klára néni reggeli rohama és a kakaskukorékolás. Éreztem, hogy simogatják az arcom, ez rántott vissza a valóságba. Sűrű pislogások közepette kezdtem el ébredezni és egy mosolygó Tomi volt az első dolog, amit ma megláttam. Ha ezt valaki vasárnap elmondta volna nekem, a képébe röhögtem volna. Ejnye, egy szóismétlés.
- Jó reggelt.
- Mmmm, hány óra van?
- Hét. Ennél tovább már én sem tudtam aludni. Az a rohadt kakas. - meredt a távolba, mire nevetve felültem az ágyon, és miután nyújtózkodtam egyet ezt mondtam: - Szombatig levágjuk.
- Az biztos, megy a levesbe. - helyeselt és újra rám nézett. - Gyönyörű vagy Belle.
- Köszi. - mosolyodtam el szerényen. Felálltam és átmentem a fürdőbe. Mivel láttam Klára nénit és a fiát a nappali-étkező-előszoba helyiségben (ennek ki kellene találni egy frankó rövidítést) kopogás nélkül mentem be. Pisiltem, kezet, arcot és fogat mostam. Visszamentem a szobába, de Tomi már nem volt ott. Miért is kéne ott lennie? Bella!

Hali! Bocsi, hogy ilyen későn jött az új rész, de állandóan csak tanulok és már nincs annyi szabadidőm, mint az online oktatás alatt... 😑❤