Sztárallűr ✔

3.9 📘🎵

Oda is értünk a boltba, mindketten vettünk egy kosarat és megkezdtük a bevásárlást. Anya felsorolta, hogy mik azok az ételek, amik létfontosságúak, először azokat kell megvenni, utána jöhetnek az olyanok, mint a joghurt és a keksz. Elég sok dolgot vettünk, már mindkettőnk kosara tele volt, és még mindig kellett néhány dolog.
- Veszek kókusztejet. – mondtam.
- Én meg mogyorós csokit. – vágta rá anya. 
Miközben a kókusztejet kerestem (nem ott volt, ahol szokott lenni, a dolgozók felkavarták a boltot a közelgő karácsony miatt) eszembe jutott, hogy én holnap megyek a Sátánok próbájára, úgyhogy nyugodtan vihetnék valami nasit.
Meglett a kókusztej (a csokimikulásoknál volt, nem sokkal a bejárat után), úgyhogy elmentem néhány csomag chipsért és két gyümölcsléért is. Anya már beállt a kasszához, úgyhogy én is előre tolakodtam a sorban. Anya pakolt a szalagra, én pedig a szatyrokba. Az évek alatt rutinos pakoló lettem, ránézésre tudom, hogy melyik termékek egy súlyúak (pl. a tej és egy üdítő, vagy egy tejföl és egy tubus ketchup), és úgy pakolok be a szatyrokba, hogy könnyű legyen hazacipeli. Anya fizetett (nem keveset) és el is hagyhattuk a boltot.
- Még jó, hogy megjött a fizetésem. Ez rengetegbe került! – hüledezett anya, amikor elindultunk vissza haza.
- Még jó, hogy egy jól kereső, országosan ismert írónő vagyok és már nem kell aggódnunk a pénz miatt. – fűztem hozzá, mire anya keserűen elmosolyodott.
- Jaj, kislányom. Nem is tudod mennyire hálás vagyok neked, nem tudom mi lenne velem nélküled.
- Inkább nekem kellene hálálkodnom neked. Egyedül neveltél fel, annyi gondot okoztam neked csoda, hogy nem bolondultál meg. Te szerettetted meg velem a könyveket, az írást, az olvasást... Neked köszönhetek mindent.
- Ó, édesem. – hatódott meg. – Ezért ma sajtos tésztát készítek vacsorára.
- Juhé! – kiáltottam fel, mint egy óvodás, mire elnevettük magunkat. Imádom az anya-lánya pillanatainkat, és imádom anyát is.

Visszaértünk a házunkhoz, és a liftben együtt utaztunk a hetediken lakó Gabi nénivel. Szőke hajú, van egy anyajegy az arcán és száraz a bőre. Csak pár évvel idősebb anyánál, van két ikerfia, tizenhárom évesek és nagyon szemtelenek. Emlékszem, hogy tizenhét éves koromban bébiszitterkedtem náluk egy hétig, Ádám és Adorján borzasztó rossz gyerekek, nagyon nehezen bírtam velük.
Gabi néni elbeszélgetett anyával egy darabig, de aztán megérkeztünk az ötödik emeletre és mi anyával kiszálltunk a liftből.
- Várj meg kint, amíg leállítom a hangfelvételt. – kértem meg anyát és leraktam a földre a szatyromat. Kinyitottam a bejárati ajtót, és néma csöndben beosontam a szobámba.
Öt perccel később anyával már pakoltuk a kajákat és az innivalókat a hűtőbe és a szekrényekbe. Ő nekilátott a sajtostésztának én pedig bementem a szobámba, hogy elrendezzem az alkalmazásból kimásolt szövegeket. Ezzel elvoltam egy darabig, azért hagytam félbe, mert idő közben anya elkészült a vacsival és már hét óra volt, úgyhogy tálalhattam.
A sajtos tészta mennyei volt, mint mindig. Anya leült dolgozatokat javítani, én pedig elmosogattam, hogy neki ezzel ne kelljen bajlódnia.
- Holnap meg tudnád csinálni a mosást? Ma már nincs hozzá erőm.
- Persze. A fiúk próbája délután kettőkor lesz, úgyhogy lesz rá időm.
- Köszönöm. – mondta és visszafordult a dolgozatokhoz.
Én elmentem zuhanyozni és fogat mosni, utána pedig még írtam pár órát. Már nem hallottam odakintről zajokat és a TV fénye sem szűrődött be az ajtóm alatt, úgyhogy biztos voltam abban, hogy anya elment aludni. Én is követtem a példáját, mert a képernyő folyamatos bámulásától elfáradtak a szemeim.
Reggel kilenc körül keltem, és magamhoz képest nagyon fitt voltam. Csináltam egy pár perces reggeli tornát, sütöttem magamnak tojást, tele voltam energiával, és még csak kávét se kellett innom hozzá. Egyelőre pizsamában maradtam és gyorsan megcsináltam a mosást, amit anya tegnap rám bízott.
Forraltam vizet a teához és kikészítettem a ruhákat, amiket délután fel akarok venni. Szürke farmer és egy piros hosszúujjú felső. Még rengeteg időm volt addig, amíg Tomi értem jön, úgyhogy folytattam az írást, a gondolkodást és a munkálatokat a hangfelvételekkel.

Nem sokkal azután, hogy megebédeltem, a kaputelefon sípolni kezdett, valaki bejött a házba. És mivel anya dolgozik, Fati pedig egyetemen van, tudtam, hogy ez csak Tomi lehet. Mosolyogva nyitottam neki ajtót, ő pedig rögtön bezárta azt, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia. – köszönt nekem.
- Szia.
- Akkor megyünk a próbára?
- Ühüm. Egy pillanat! Tegnap vettem egy kis nasit és innivalót is, vigyem?
- Hát nem tudom.
- Amúgy pontosan hova megyünk?
- A kiadónk próbatermébe, ami a város szélén van, egy felújított garázsban.
- Akkor viszem. – emeltem fel a szatyrot és a táskámat is.
Bezártam az ajtót és beszálltam a liftbe Tomival. Még jó, hogy a mellettünk lévő kislány (Csenge) iskolában van. Amióta megtudta, hogy Tomival együtt vagyunk és gyakran jár fel hozzám, azóta folyton lesben áll, és ha lehetősége van rá letámadja Tomit, megöleli, megszagolgatja és kér tőle autogramot az osztálytársainak. Ez eleinte még aranyos volt, de már kezd az őrületbe kergetni.
Egyórakor indultunk el a kocsival, és még háromnegyed kettő előtt odaértünk abba a felújított garázsba. Bocsánat, próbaterembe.
Sok ugyanilyen garázs volt ott, ahol megálltunk kocsival, de elég elhagyatottak voltak. A Global Music kiadó garázsa viszont le volt festve, kibővítették hátul, és kapott egy tetőteret is.
Még mielőtt bementünk volna az épületbe Tomi elkapta a karom.
- Elfelejtettem szólni, de lehet, hogy Noémi is itt lesz.
- Tessék? – estem kétségbe rögtön.
Már hónapok óta úgy tervezzük a programjainkat, hogy még csak véletlenül se találkozzunk Miával, erre egy váratlan pillanatban megtörténik az, amitől tartottam. Tomi többször is látta őt a szakítás óta, de állítása szerint egy szót se beszéltek, még csak nem is keresték egymás társaságát.
- Nyugi, nem mondta biztosra.
- De akkor is, erről nem volt szó. Kinézem belőle, hogy leüt a fiúk gitárjával.
- Megvédelek, ne félj. – karolta át a derekam fél kézzel Tomi és bevezetett a garázsba.
Tisztán kivehető volt, hogy hol van a garázs eredeti, és a kibővített épülete. A falak kívül-belül fehérek voltak, bútor nem volt sok, hangszerek viszont voltak. Valamint a falakon lemezek és poszterek is lógtak. Az elrendezés nem volt valami esztétikus, a helyet összevisszaság és szétszórtság jellemezte, de pont ettől volt menő.
- Bella! Tomi! Sziasztok! – integetett nekünk Csongi, aki egy gitárt tartott a kezében.