Sztárallűr ✔

4.4 📘🎵

Sorbaállás közben gyorsan elhadartam Fatinak, hogy mi is történt köztem meg Tomi közt azon a napon, amikor a Sátánok főpróbája is volt. Érdeklődve hallgatott és fel-felkiáltott. Egyszer félig ki állt a sorból azzal a céllal, hogy megkeresi Mátét és megöli, de időben vissza tudtam fogni.
A kasszánál én megvettem a terhességi tesztet, Fati pedig vett magának egy vörös rúzst és azt az igazán szép (zöldes színű) körömlakkot. Fellélegezve indultam el a kijárat felé, ahol ismét szembe találtuk magunkat Mátéval.
– Csak mondom Bella, hogy azoknál a képeknél sokkal durvábbak is vannak rólad, úgyhogy vigyázz mit mondasz és mit teszel.
Meg akart rémiszteni, meg akart zsarolni, de elhatároztam, hogy most nem engedek neki.
– Biztonságiőr! Haló! – lóbáltam meg a kezem. – Ez a fiú itt zaklat engem és a barátnőmet, ráadásul láttam, hogy lopni akart.
Több se kellett, a fekete egyenruhát viselő, kopasz biztonsági őr odacaflatott hozzánk, elzavart engem meg Fatimét, Mátét viszont nekitolta a falnak és megmotozta. Máté arca nekinyomódott a fehér falnak, rám nézett és gúnyosan elmosolyodott. Libabőrös lettem a nézésétől, nagyon ijesztő volt, szerettem volna minél előbb eltűnni onnan, ezért megragadtam Fati karját és elkezdtem húzni őt a mozgólépcső felé, hogy felmenjünk a harmadik emeletre, ahol az éttermek és a kajáldák vannak.
Én megkívántam a kínai kaját, Fatinak meg mindegy volt, úgyhogy végül azt ettünk. Miközben édescsirkehúst és rizst ettem folyamatosan csak azon gondolkoztam, hogy megint egy elég eseménydús időszaknak nézek elébe. Épphogy túltettem magam azon a traumán, hogy találkoztam apámmal, és hogy anya egész életemben titkolózott előttem, erre felmerül nálam a terhesség gyanúja és találkoztam az exemmel is, aki történetesen szét akart választani bennünket Tomival.

Gondterhelten felsóhajtottam és megtapogattam a táskám. Éreztem benne a terhességi teszt dobozát, és mikor visszagondoltam a vásárlás előzményeire, akaratlanul is nyeltem egy nagyot és kínosan lesütöttem a szemem. Basszus mi lesz még itt?
Fati házához mentünk, ami csak néhány buszmegállónyira van a mi környékünktől, és a gimnáziumi éveink alatt annyiszor voltam már itt, hogy csukott szemmel is ismerem a járást. A lakcímet nem tudom, de az részletkérdés. Miután levettem a kabátom és a csizmám kezet mostam és rögtön bezárkóztam a fürdőbe. Fogalmam sincs mit várjak ettől a teszttől. Mi van akkor, ha pozitív? Örülnöm kéne, hisz a baba jelentené a közös jövőmet Tomival, de ugyanakkor rettegek is attól, hogy ugyanarra a sorsra jutok, mint anya. De nem kéne ettől félnem, Tomi nem olyan, mint apa. És igaz, hogy fiatalok vagyunk, de... Őszintén nem tudom mit tartogat számomra a mai nap, nem tudom, hogy mit akarok. Hogy pozitív legyen a teszt és kiderüljön, hogy terhes vagyok, vagy hogy negatív, és csak egy egyszerű félreértés legyen az egész.
– Na mi az? Pozitív vagy negatív? – támadott le Fati rögtön.
– Nem tudom, még nem töltött be a csík – huppantam le a kanapéra és felnéztem a kétségbeesett barátnőmre. – Félek Fati, nem tudom... Nem tudok semmit. Nagyon megijedtem és összezavarodtam, ráadásul pont most találkoztunk Mátéval, és...
– Shhh, ne foglalkozz Mátéval – ült le mellém és megsimította a combom. – Minden rendben lesz oké? Ha nem vagy terhes, akkor nincs miért aggódni, de azért figyelmeztetned kéne Tomit, hogy legközelebb használjon...
– Fatime – nevettem el magam hitetlenül.
– Most miért? Vigyázzon rád, mert szétrúgom a seggét – mondta keményen. – Szóval abban az esetben, ha pozitív lenne... Ne ess kétségbe, Tomival nagyszerű szülők lesztek. És nem mellesleg címlapsztorik is. Biró Tomi a sztárapuka. Mia meg majd írhat egy „Én miért nem lettem terhes?" számot.
A frusztrált helyzet ellenére felnevettem és rádöntöttem a vállam Fatime vállára. Olyan hálás vagyok, hogy barátnők vagyunk.

De valóban, abba bele sem gondoltam mit reagálna a média, vagy a szeretteink és az ismerőseink. Ipacs és Anita biztosan a segítségünkre lennének, anyát meg sem kérdőjelezem, Tomi szülei és Tami is biztosan megértené a helyzetünket, viszont Noémi... Őt nyilván nem sorolom a szeretteim közé, de az biztos, hogy még a mostaniaknál is jobban padlóra küldeném. Az egyik pillanatban elveszíti Tomit, a másikban meg elfolyt szemfestékkel nézi, hogy a közös gyermekünkkel egy újságban szerepelünk. Talán nem is lenne olyan rossz ez a terhesség.
Lehunytam a szemem és elképzeltem, ahogy Tomi hátulról átölel, kezét pedig a nagyhasamra teszi. Elmosolyodtam. Ezután azt képzeltem el, hogy a baba születése után Tomi először az ölébe veszi. Mosolyogna és örömében elsírná magát, biztos vagyok benne. Ha kisfiú lenne, akkor tökéletes lenne az apa-fia kapcsolatuk, de ha kislány, akkor ő lenne Tomi kis hercegnője. Olyan csodás lenne! Most már nem is arra vágytam, hogy negatív legyen, úgy éreztem, hogy egy baba lenne az, amire most szükségem van. Ami felpezsdít, ami feldobja az életemet...
– Nézd csak! – mutatott az asztal felé Fati, én pedig rögtön magamhoz vettem a tesztet. Kicsit undi, hogy az előbb lepisiltem, most meg itt fogdosom, de hát... – Hány csík van rajta? Egy vagy kettő?
Elképedve néztem magam elé és miközben mélyen beszívtam a levegőt elsírtam magam. Nem, ilyen nincs! Nem lehet!
– Bella! Annabella! Mutasd azt a nyomorult tesztet! – kapta ki a kezemből Fati. – Negatív. Nem vagy terhes. Akkor meg miért sírsz?
Nem tudtam válaszolni, a sírástól levegőt sem tudtam venni. Vörös fejjel bőgtem és lefeküdtem a barátnőm ölébe. Nem vagyok terhes, minden, amiről az előbb álmodoztam továbbra is csak egy álom marad. Ezért sírtam el magam. Eleinte rettegtem attól, hogy pozitív lesz a teszt, aztán túlságosan beleéltem magam a dologba. És puff, egy nagy arcon csapás az élettől. Biztos azért, mert tettem valami rosszat. Vártam egy jelre, és meg is kaptam. Hirtelen felültem és értetlenül meredtem a távolba.
– Mi bajod Bella? – kérdezte Fatime.
– Én nem vagyok terhes, de... De valaki más az.
– Mégis ki? Én? Reméljük nem – riadt meg Fati.
– Nem, nem te. Valaki más, akit ismerünk.
– Ezt meg honnan veszed?
– Nem tudom és nem is vagyok benne biztos, egyszerűen csak... Éreztem valamit.
– Oké, gyere csinálok neked egy teát és pihenj le.
– Haza akarok menni – húztam a mellkasomhoz a térdem és sírástól duzzadt szemekkel felnéztem Fatira.
– Maradj még egy kicsit aztán mehetsz jó? – mosolyodott el és rögtön belekezdett a teám készítésébe.