Sztárallűr ✔

30. 📘🎵

Miután kész voltam a fülszöveggel, lementem a földszintre. Amúgy már nagyon éhes voltam, 6 órája nem ettem semmit. Oh, jaj. Fatime és Csongi beszélgettek, a begipszelt ujjú Ipacs és Anita szintúgy, Noémi Tomit ölelgette (ajj) Gergő telózott, Nándi meg nem volt sehol. Azt hiszem ennyi a létszám. Bementem a konyhába és szedtem magamnak egy kis rakottkrumplit. Ezennel el is fogyott. Mielőtt nekiláttam volna a három órai ebédemnek, beáztattam a tepsit, amiben a krumpli volt. Így könnyebb lesz elmosogatni. A rakott krumpli mellett persze folyamatosan ittam a finom bodza szörpöt is. Miután végeztem átvonultam a nappaliba és csupán a tekintetemmel jeleztem Anitának, hogy jöhet fotózni meg tárgyalni. Vette a célzást, otthagyta a menedzsert (aki a gyereke apja; Bella elég lesz!) és feljött velem az emeletre.
- Hallottam eltörted Jenő ujját.
- Baleset volt. - jöttem zavarba azonnal.
- Na kezdjük a fotóval! A hajad engedd ki!
- De zsíros. - vágtam rá azonnal.
- Akkor fogd újra, mert tiszta kóc. - vágott hozzám (szó szerint) egy fésűt. - A ruhád oké, te is szép vagy. A táskámban van egy papír, azon pedig a cím, kinyomtatva. Tessék. - adott a kezembe egy lapot, amin szerepelt egy fekete "Vadító szépség" felirat.
- Jó így a hajam? - kérdeztem miután kész lett az új kontyom.
- Meseszép vagy. Na gyere, mondjuk ide a szekrény elé. - tolt az említett bútor elé. A kezemben tartottam a lapot és bájosan belemosolyogtam az Anita kezében tartott telefon kamerájába. Nagyon jó kép lett, rögtön feltöltöttük az Instagram oldalamra, egy érdekes üzenettel megspékelve.

"Szeptember elején lecsap a Vadító szépség" 🙊💕

Hagytam, hogy Anita elolvassa és értelmezze a fülszöveget, aztán egy órán keresztül magyaráztam neki a dolgokat részletesebben, és persze a kérdéseire is válaszoltam. Teljes mértékben meg volt elégedve a könyvvel, alig várja, hogy elolvassa és kiadhassa. És ez egy nagyon jó jel tőle.
Neki vissza kellett mennie Pestre, de én még maradtam itt. Hogy meddig is? Ezt az egy dolgot még egyszer se írtam le. Szombaton megyek haza, és most csütörtök van. Holnapután véget ér ez a varázslatos és eseményekkel teli hét. Istenem, mintha csak néhány perce lett volna az, hogy Ipacs és én elakadtunk az esőben, ahogy sikítva odafutok Miához, ahogy felborítom Tomit, ahogy megtudom a Sátánok nevét... Egy élmény volt. De miért siratom a dolgokat? Még mindig van két napom, lehet, hogy most kezdődik igazán a móka. Szóval Anita elment, Ipacs pedig úgy döntött, hogy kipróbáljuk a hátsó kertben lévő szalonnasütő helyet. De jó!
Mi lányok (Fati, Noémi, én) akárcsak a tegnapi vacsoránál, most is szorgosan segítettünk a kimerült menedzsert. Hogy miben fáradt el? Nem tudom, szerintem mindenben. És az is nagy szerepet játszott, hogy el törtem az ujját. Hupsz. Szóval felvágtuk a zöldségeket, bevágtuk a kolbászokat és a szalonnát, hoztunk kenyeret meg tányérokat stb. A fiúknak meg sütni kellet, úgyhogy hah! Megszívták. Tényleg jól fog jönni az a hajmosás, mert belement a füst is. Most már nem csak zsíros, még büdös is. Szuper. Nagyon jókat nevettünk,, beszélgettünk az élet nagy dolgairól meg mindenféle érdektelen témáról.
- Bella. Máskor is lóghatnál majd velünk, nagyon jól hozzánk nőttél. - mondta Noémi, a többiek pedig vadul bólogattak.
- Nagyon jól éreztem magam, és megkedveltelek titeket. Mindannyiótokat. - mondtam mosolyogva és óvatosan, feltűnés nélkül Tomira néztem. Visszamosolygott rám, de nem tudott mást tenni, mert Noémi elkezdte simogatni a combját. Ne már, ez annyira kellemetlen és zavaró.

A nagy sütögetésnek hét órakor vége szakadt. Ipacs bezavarta a Sátánokat a zuhany alá, Fati engem kérlelt, hogy most az egyszer had aludjon Noémivel, Noémi maga pedig Tomit ölelgette. Na jó, inkább rájuk se nézek. Megegyeztem a legjobb barátnőmmel abban, hogy ma cserélhetünk. Ő alszik az én helyemen, én pedig a kanapén.
Egy jóleső fürdés és hajmosas után felvettem a pizsamámat a szobában és lementem a nappaliba. Ám az foglalt volt, Gergő és Nándi ültek ott és valami boxot nézték a Tv-ben. Nem hagyok fel azzal az életcélommal, hogy leszoktatom őket a TV nézésről. Jó ez úgyse fog sikerülni, félsikernek számít az, ha most elküldöm őket.
- Miért tévéztek ennyit? - kérdeztem tőlük és leültem a kanapé karfájára.
- Nézd Bella, ez box! - mutogatott hevesen Gergő.
- Látom. - fojtottam el a nevetésemet. - Te Gergő. Végül mi történt a szőke és a vörös lánnyal?
- Oh, hát megfogadtam a tanácsod és...
- És?
- És a saját fejem után is mentem, úgyhogy végül mindkettőt megkaparintottam. - röhögött fel én meg tágra nyílt szemekkel néztem rá. - A szőke hétfőn jön fel hozzám, de a vörössel, akit egyébként Petrának hívnak, tartós kapcsolatot szánok.
- Örülök. Mármint a vörös hajú lánynak. - mondtam.
- Kösz, tényleg. - mosolyodott el hálásan és lehúzott a karfáról. Fél karral átölel és nyomott egy puszit a fejem búbjára. Szembesültem azzal, hogy a két fiú egy darabig nem fog lelépni innen, úgyhogy befészkeltem magam a fotelbe és beléptem az Instagramra, hogy megnézzem a hozzászólásokat. Hát volt egy pár.

"Itt az új könyv. Ez az az új könyv!"
"Hűűű. Micsoda cím."
"Vadítóan szépséges ez a cím, hahaha."
"Akkor nem hazudott az a kislány. Alig várom, hogy elolvassam."
"Fülszöveget mikor kapunk?"
"Hol és mikor lesz a legközelebbi dedikálás?"
"Imádom a könyveid! Te vagy a példaképem. <3<3<3"
"Alig várom, hogy megjelenjen."

Minden kommentre válaszoltam, ez csak néhány volt a sok közül. Kilenc óra körül végül Gergő és Nándi felment az emeletre. Kikapcsoltam a TV-t (mert még erre se voltak képesek) és megágyaztam magamnak a kanapén. Hallottam, hogy valaki lejön a lépcsőn, és minden reményem hiába való volt. Ugyanis nem Tomi jött le hozzám, hanem Fatime.
- Köszi, hogy Miával aludhatok. Hatalmas élmény ez nekem. - mondta. Lehuppant mellém a kanapéra és szorosan megölelt.
- Semmiség. Örülök, hogy örülsz. - mondtam mosolyogva.
- Te önzetlen és szerény lány. A herceged hamarosan jön a helyemre. Addigis jó éjszakát kívánok neked. - mondta és visszament az emeletre. 10 perccel később Tomi már mellettem ült a kanapén. Az államnál fogva magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt. Minden porcikám remegett, de nem akartam gyengének tűnni. Végig döntöttem a kanapén és fölé tornyosultam. Nem volt semmi olyan szándékom, de Tomi mégiscsak egy fiú. Ergo perverz.
- Itt és most? Te akartad. - vigyorodott el. Nevetve megcsóváltam a fejem és megcsókoltam. Fejemet a mellkasára döntöttem és hagytam, hogy birizgálja a hajam. Leírhatatlan az az érzés ami akkor tör ki belőlem, amikor Tomi közelében vagyok. A hét elején már a kinézetétől zavarba jöttem (csak nem vallottam be magamnak), most meg itt fekszek mellette és mosolyogva gondolok vissza az eddigi csókjainkra. Ez egy tiltott szerelem bizonyos szempontokból nézve, elvégre Tomi még mindig Noémivel jár. Jó lenne, ha szakítana vele, nem akarok az a lány lenni akivel megcsalta őt. Késő, már az vagyok. És ez egy nagyon rossz érzés. Végig kúszik a gerincemem és nem hagy nyugodni.
- Nem kéne ezt csinálnunk. - suttogtam. Tomi nem hagyta abba a hajam birizgálását, de érdeklődve nézett rám. - Ezt. Simogatsz, csókolgatsz miközben barátnőd van.
- Szakítani fogok vele ne aggódj. De előbb szólnom kell Ipacsnak mert elméletileg aláírtam valami szart. Egy szerződést.
- Jajj. - estem kétségbe azonnal.