Sztárallűr ✔

17. 📘🎵

Csongi, Nándi, Gergő és Noémi a Tv-t nézte. Én bementem a konyhába ahol találkoztam a zabáló menedzserrel. Kinyitottam a hűtőt és néhány joghurton meg sajton kívül semmit sem láttam. Csak sok-sok üdítőt.
- Ipacs. Tök üres a hűtő.
- Tudom. Lehet holnap elugrok egy boltba. Ez a husi volt az utolsó értelmes kaja. Kérsz? - emelt fel egy szelet tarja húst.
- Nem, köszi. Elélek én a joghurton meg a sajton. Fogyókúrás kaja.
- Neked inkább hízó kúrára lenne szükséged. - mondta és beleharapott a húsba. Akár egy vadállat. Elvégre van akkora, mint egy medve. Nem reagáltam semmit. Megfogtam egy barackos joghurtot és egy egész doboz kockasajtot. Ami amúgy háromszög alakú és kör alakú dobozban van. So what? Felmentem az emeletre és mindet megettem. Gondoltam lezuhanyzok, ám hirtelen megcsörrent az ágyon heverő telefonom. Fatime az.
- Fati, szia. Ne haragudj, hogy nem hívtalak.
- Miért nem veszed fel?! - kiabálta.
- Jaj, ne haragudj. Hívtál?
- Vagy kismilliószor.
- Bocs, de nem volt nálam a telefon. Brutális balhé volt ma. A házmesternő unokája kiposztolt egy álhírt, amiben azt állítja, hogy...
- Elhiszed, hogy nincs kedvem végig hallgatni a celeb problémáidat?!
- Fati, mi van?
- Boti tényleg megcsal az van. Rajtakaptam a nőjével a kávézóban. Szakítottunk. Kész, vége, ennyi volt. - mondta és kitört belőle a zokogás.
- Fatime. Sajnálom.
- Hagyd. Nem is értem miért téged hívtalak. Hisz te olyan elfoglalt vagy.
- Na!
- Csak a harag beszél belőlem. - mentegetőzött és szipogott párat.
- Menjünk át videochatre, és belezzük ki a dolgot. - mondtam.
Szóval zuhanyzás helyett, videochaten keresztül hallgattam a bff-em sztoriját arról, minként szakított Botival és, hogy milyen szép szavakkal illette a nőjét.

- Bella voltál már zuhanyozni? - nyitott be a szobába Noémi.
- Még nem, videochatelek.
- Értem, akkor megyek én. - mondta, de megtorpant. - Ki az?
- Fatime, a legjobb barátnőm. Tudod, már meséltem róla.
- Te már meséltél Miának rólam? - sikított fel Fati képernyőn keresztül.
- Szia! - hajolt bele a kamerába Noémi. Fatime szemöldökráncolva nézte őt, szerintem kételyei voltak. Elvégre ő egy agyon sminkelt, szűk ruhában flangáló tökéletes Miára gondolt. Helyette megkapta a smink nélküli, pattanásos, hallott bőrű Noémit, kantáros gatyában és piros pólóban. Egyébként bárki bármit mond, szerintem Noémi így is szép.
- Te vagy Mia? De fura vaaagy.
- Kösz, a bókot. - röhögött fel.
- Elnézést. Majd adsz nekem egy autogramot? Vagy kettőt?
- Adok. - mondta Noémi mosolyogva és a szekrényéhez lépett. Kiszedett belőle egy törülközőt. Én vissza fordultam Fatiméhez. Miután Noémi elhagyta a szobát eszembe jutott valami.
- Fatime. Mit szólnál hozzá, ha te is ide jönnél?
- Úristen, minden vágyam! De hol is vagytok pontosan?
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem. - Valahol B-A-Z megyében.
- Jó, oké. Én szívesen lemegyek feltéve, ha az a menedzser belemegy.
- Ipacs? Lezsírozom ne aggódj. Holnap úgyis boltba akar menni. Ráveszem, hogy Pestre menjünk vásárolni, közben pedig téged is felveszünk.
- Vííí, de jó lesz. Már pakolok is.
- Öhm. Először azért megkérdezem. - mondtam és véget vetettem a videóhívásnak. Kirontottam a szobából és egyenesen a lépcsőhöz szaladtam. Annyira siettem, hogy félreléptem és borultam egyet.

Nem lett semmi bajom, csak három lépcsőfoknyit zuhantam. Elkezdtem halkan anyázni a lépcsőnek - vagy inkább saját magamnak, amiért ilyen szerencsétlen vagyok - és mentem tovább. Ipacsra a nappaliban talált rá. Épp Tv-t nézett. Mi lenne ha elromlana? Mit csinálnának a többiek? Hisz 0-24-ben azt nézik. Újabb életcél: Megtanítani őket arra, hogy az olvasás csodás.
- Ipacs. Ugye üres a hűtő mondtad, hogy mennél boltba és izé. Én szívesen elkísérlek.
- Azt megköszönném. Kedves lány vagy te, Bella. Mondtam már, hogy bírlak ugye?
- Ühüm. - bólogattam. - De lehetne, hogy Pestre menjünk?
- Franc fog Pestre menni vásárolni. Itt van Miskolc is.
- Jó, oké. Csak gondoltam felvehetnénk közben a barátnőmet, aki ugye Pesten él...
- Mivan? - nézett rám értetlenül.
- Ajj. Fatime a legjobb barátnőm, szakított a fiújával, mert megcsalta őt. Szüksége van rám. Különben is.
Ő Noémi legnagyobb rajongója.
- Hát felőlem. De hol fog aludni?
- Nem tudom. Neki a kanapé is jó. Vagy a padló. Szerintem még az erdőben is elalszik, hogyha láthatja élőben Miát. Bocsánat, Noémit.
- Nem bánom jöhet. 10-kor indulunk Pestre. - adta meg magát és tekintetét újra a TV-re szegezte.
- Bella nézd ki megy a TV-ben! Pozsonyi Zsombor! - kiáltott fel Ipacs. Rögtön odakaptam a fejem. Úristen! Közeli felvétel volt, egy interjú. Eszméletlen helyes és a haja... Ahhw! Szőkésbarna, dauerolt és úgy beletúrnék. Hát. Ő megtette helyettem. Iszonyatosan helyes ez a srác, olyan érzéseket vált ki belőlem, hogy csak na. Ha Tomi azt hiszi van esélye nálam téved. Ugyanis én Pozsonyi Zsomborba vagyok szerelmes. Az más kérdés, hogy élőben láttam-e.

Miután véget ért az interjú, nem volt tovább maradásom a nappaliban. Futottam fel a lépcsőn, és véletlenül beleütköztem Tomiba. Istenem, miért kell minden egyes percben mindenhol ott lennie. Most még megértem, egy házban "lakunk". De amúgyis ott van minden műsorban, reklámokban, és még sorolhatnám.
- Bocs, sietek. - kerültem ki gyorsan. Nem volt időm leállni vele beszélgetni. Mondjuk nem mintha ő annyira ráérne, Noémi kiáltása fürdőből legalábbis nem erről árulkodott.
- Utána átmegyek hozzád, csak átöltözök! Ó, szia Bella.
- Szia. Végeztél a zuhanyzással?
- Igen, mehetsz. Én Tomi szobájában leszek este 10 felé megyek.
- Oké. - vontam meg a vállam és bementem a szobámba. Közömbös válasznak tűnt és az is volt. Együtt vannak, azt csinálnak amit akarnak. Igaz, hogy mélyen legbelül rohadtul idegesít ez az egész. Be akartam csukni az ajtót, de pechemre Noémi is jött utánam. A pizsamáját szerette volna átvenni. Én írtam egy rövid üzenetet Fatimének.

"Holnap 10-kor indulok innen, pakolj össze, majd írok részleteket."

Felkaptam a törülközőmet, a tusfürdőmet, a pizsamámat és három hajgumit. Már mentem is zuhanyozni. Egész idő alatt azon agyaltam, hogy most pontosan mi a fene is történik velem? Tetszik egy fiú akit még csak TV-n keresztül láttam, közben hagyom hogy egy híres (és persze bitang helyes) srác csapja nekem a szelet. Úgy, hogy van barátnője. Akivel amúgy nem is szeretik egymást csak úgy... Együtt vannak. Ez annyira abszurd. Én nem ilyen vagyok. Nem is voltam még szerelmes igazán. Máté egy baklövés volt, egyeltalán nem szeretett, úgy döntött, hogy a tudtom nélkül szakít velem egy teljesen hülye kifogás miatt. Még mindig fáj, pedig semmi közöm nincs hozzá. De ilyen az, ha az ember szívét összetörik. Apró darabokra természetesen.

Visszaemlékezés...

Részlet a következő részből:
"Hátamat a falnak döntve, gugolásban voltam, arcom pedig a tenyerembe temettem és sírtam. Akkor még azt hittem, hogy Máté miatt, de nem. Ennél sokkal több dolog tört össze bennem."