Sztárallűr ✔

3.8 📘🎵

Kimentünk a kávézóból és elköszöntünk egymástól. Ő elindult gyalog a háza felé, én pedig az ellenkező irányba mentem, a buszmegállóhoz.
Délután három körül értem haza, anya még dolgozott, úgyhogy egyedül voltam otthon. Főztem magamnak egy kis teát és egy zacskós levest is megettem. Zenét hallgattam és mosolyogva gondolkoztam a könyvemen. Románc. Ez a cím illik a legjobban a könyvhöz, elvégre néhány fiatal múltban játszódó románcáról szól. Rengeteg könyvcím eszembe jutott egyébként, de végül a legegyszerűbbet választottam. Ezek voltak még a lehetőségeim közt: Múltbéli románc, Múltbéli szerelem, A múlt szerelmesei, Régi szerelem...
Miután elmosogattam a tálam, leültem a kanapéra és visszakapcsoltam a telefonomon az értesítéseket. Konkrétan felrobbant a telefonom a rengeteg Instagram és Messenger üzenettől. Azt se tudtam mivel kezdjek. Anya írt nekem, hogyha hazaér menjünk le a boltba, Tomi tegnap írt egy szívecske emojit, ma meg azt, hogy nagyon elfoglalt, úgyhogy holnap találkozunk a Sátánok próbáján. És akkor jöjjön az Insta. A csocsó termes képek alá rengeteg komment érkezett.

„Bár én is olyan szép lennék, mint te! <3"
„Nagyon szép hely, hol van ez?"
„De hangulatos a hely! Amúgy nagyon szép vagy, imádlak!"
„Itt már én is voltam kár, hogy akkor nem voltál ott. :(„
„Imádom a könyveidet, mikor lesz dedikálás?"
„Halljátok! Biró Tomi is posztolt egy képet innen. Ma. Tuti együtt voltak. - „Kajak, tudtam, hogy ismerős valahonnan a hely." - „És tényleg, imádom őket, nagyon aranyosak együtt. :D" - „Tényleg! Először fel se tűnt." - „Ki az a Biró Tomi?" - „Annabella barátja, híres magyar zenész" - „Láttam. A biliárdasztalos képe lett az új háttérképem." - „Loool."
„Szeretsz csocsózni? :)"
„De szép vagx!!4"

Megpróbáltam a legtöbb kommentre válaszolni, és mosolyogva konstatáltam, hogy most egyetlen negatív komment sem érkezett. Megnéztem Tomi oldalát is, utólag kedveltem a képeit és írtam a kommentek közé egy szívecske emojit.
Elraktam a telefonom és bekapcsoltam a laptopom. Van a neten egy olyan alkalmazás féleség, ami legépeli a szöveget, amit mondok. Nos, én ezt fogom használni, mert nem akarok annyit szenvedni a hangfelvételek leírásával. Ez már a huszonegyedik század, a modern technológiai eszközök pedig megkönnyítik a dolgomat. Persze nem tökéletes, sok helyen nem azt írja le, amit diktálok neki, ráadásul a hangfelvételeken Sándor bácsi néha motyog, néha hangosan beszél, és a háttérzajok is bezavarhatnak. Szóval ezzel is lesz munkám bőven. Elindítottam az első felvételt, a gép már írta is ki a szavakat, amiket Sándor bácsi mondott, perceken keresztül hallgattam, néma csöndben.
- Parancsoljanak, a kávéjuk. - hallottam meg a pincér hangját, mire elmosolyodtam.
- Köszönjük.
Fú, de fura volt a hangom. Nem szeretem utólag visszahallgatni a hangomat, mindig borzalmas.
Négy óra körül hallottam a kaputelefon csipogását, ez pedig azt jelentette, hogy anya megérkezett. Leállítottam a hangfelvételt, kimásoltam az eddig lediktált szöveget, beillesztettem egy Word dokumentumba és kimentem a szobámból, hogy tudjam fogadni anyát.
- Szia anya! - öleltem meg.
- Szia kincsem. Akkor megyünk a boltba?
- Máris?
- Még elugrok a mosdóba addig főznél egy kis teát?
- Már főztem, öntök neked.
- Köszönöm. - simította meg a vállam.
Levette a cipőjét és a kabátját, aztán bezárkózott a mosdóba. Öntöttem neki egy kis teát és visszamentem a szobámba. Amíg elleszünk a boltban hagyom, hogy menjen a hangfelvétel és a diktálás.
Még mielőtt újraindítottam volna elmondtam a teát szürcsölő anyának, hogy mi a szitu, és hogy csendben kell elhagynunk a házat.
Nagy szatyrokkal a vállunkon szálltunk be a liftbe, most még nem jelentett problémát, de visszafelé fog. Kiértünk a házból és a járdán sétálva elindultunk a bolt felé, ami egy tíz perces gyalogútra van tőlünk.
- Na és hogy telt a napod? - kérdeztem anyától.
- Eltelt. Két dolgozatot is írattam, minél hamarabb ki kell őket javítanom, különben nekem jönnek a gyerekek. - mondta mosolyogva. - Volt egy lyukas órám, azalatt elugrottam a fapadosba egy kis spagettiért, és ittam egy kávét is. Holnap a tíz b-vel lesz duplaórám, úgyhogy még reggel beveszek egy nyugtatót. Ó, és az igazgató rám bízta az iskola könyvtárának megújítását, úgyhogy egész téli szünetben azon fogok agyalni, hogy mit műveljek azzal a lepukkant szobával.

- De mit kell csinálnod pontosan?
- Felügyelni, ahogy az iskolagondnok lefesti a falakat, kiválogatni a könyveket és beszerezni újakat. Egy élmény lesz.
- Szólj, ha esetleg kell segítség. Az éven már nem kell olyan komolyan vennem az írást.
- Köszönöm, de ezt nélküled kell megcsinálnom. Túlóraként titulálják el és kapok érte egy kis plusz pénzt. Különbenis csak januárban kezdem el.
- Ó, értem.
- És neked milyen napod volt?
- Unalmas és izgalmas egyszerre. Tudod van az a napló, amiből könyvet írok.
- Amit a néni adott abban a faluban?
- Igen. Annak a történetnek az egyik szereplőjével tegnap találkoztam az étteremben, ahova Tomival mentünk és ma találkoztunk.
- Ezt nem értem.
- Sára néni a naplójában mesél magáról, a férjéről, a legjobb barátnőjéről Abigélről, az ő udvarlójáról és a férjéről is. A férjét Gaál Sándornak hívják és én találkoztam vele.
- Nahát, micsoda véletlen! És hány éves?
- Nem tudom, nyolcvan körül lehet.
- Értem. És miért találkoztál vele?
- Ő is mesélt a régi időkről, felvettem hangrögzítőre, mert beleegyezett abba, hogy felhasználhatom a könyvemhez.
- Már kíváncsian várom. Ez egy kicsit komolyabb és régiesebb regény lesz jól sejtem?
- Jól sejted. - mosolyodtam el. - És már megvan a címe is. Románc. Mit gondolsz?
- Hm. Lehetne ragozni is.
- Tudom, annyi ötletem volt, de végül emellett maradtam. De lehet, hogy majd megváltoztatom, nem tudom, nekem megtetszett ez a cím.
Anyával gyakran szoktam beszélgetni a könyveimről meg úgy összességében az írásról. Irodalomtanárként nagyon érdekli minden ezzel kapcsolatban, nagyon jól ellehet beszélgetni vele a könyvekről és magáról az irodalomról is. Továbbra is a járdán gyalogoltunk, de már nem voltunk messze a bolttól.
Eddig még nem írtam le részletesen a lakásunkat és annak környékét, úgyhogy ezt most pótlom.
Az utcánkban csak bérházak és társasházak vannak, mi egy nyolcemeletes bérházban, az ötödik emeleten lakunk anyával. Bal oldalon tizenkét ugyanilyen bérház van, jobboldalon kettő és ott vége van az utcának. A bérházakkal szemben levő társasházakban nyolc lakás van és egy közös kert. Az egyik ilyenben lakik egy volt, általános iskolai barátnőm Janka. Már öt éve nem beszéltünk és már nem is láttam őt csak a szüleit, úgyhogy szerintem már nem is él itt, de mindegy. Ezek a házak az utca másik felétől indulnak és tíz van belőlük, onnan végig parkolók vannak. Ha kinézek a szobám ablakán akkor egy parkolót látok. Hát nem gyönyörű? A közelben van egy buszmegálló, egy pizzázó, egy bútorbolt és egy kutyafuttató is. Az utcánk végén található egy irodaház és annak parkolója után van a bolt, ahova anyával vásárolni járunk. Egy Spar.