Sztárallűr ✔

4.13 📘🎵

Miközben Maya és Lucy ismerkedtek egymással én is jobban összeismerkedtem Katával – mert hogy így hívják. Huszonnyolc éves, két bérházzal arrébb lakik, mint én, van egy férje, Dominik, és nővérként dolgozik egy kórházban. Tomit sem zártuk ki a beszélgetésből, Kata meg is jegyezte, hogy olyan ismerős neki. Még szép, hogy az.
– Köszönök mindent – búcsúztam el Tomitól egy csókkal az autójánál.
– Mi mindent? – kérdezett vissza mosolyogva miközben megsimította a hajam.
– A wellness-t, hogy lejöttél megsétáltatni Lucy-t, hogy elintézted a felsőszomszédot...
– Szívesen máskor is – tette a kezét az arcomra, a hideg érintésétől pedig kirázott a hideg. – Jóéjszakát Belle.
– Neked is.
És valóban, idő közben beesteledett, anyával megvacsoráztunk egy kis filmezés közben, Lucy is kapott enni, aztán én elmentem zuhanyozni. Elég fáradt lettem, szóval nem volt nehéz elaludnom, de közben mégis megállás nélkül csak agyaltam.
December 30-án jóformán semmit nem csináltam. Extra hideget mondtak, szóval alaposan felöltözve levittem sétálni Lucy-t. Csakhogy, amikor visszafele jöttünk összefutottam a házmesternővel, Mari nénivel.
– Szia Bellácska – köszöntött mosolygósan. – Nahát, neked meg mióta van kutyád?
– Csókolom. Karácsonyra kaptam.
– Milyen kis aranyos. Sétálni voltatok?
– Igen, a kutyafuttató mögötti füves területen voltunk.
– Remélem összeszedted a kakit – nevetgélt. – Figyelj csak. Te hallottad, hogy le akarják bontani a nagyházat?
– A micsodát? – kérdeztem értetlenül.
– A régi bérházat, a JYKS vagy hogyhívják mellett.
– Az JYSK. Komolyan le akarják bontani?
– Igen, fogalmam sincs mi épül majd a helyére. De amint kezdetét veszi az újév, itt akkora építkezések lesznek, hogy csak na.
– Hát ez fantasztikus.
Anyának is elújságoltam a hírt, miszerint le fogják bontani a több, mint százéves halványvörös színű épületet. Sokkal jobb lenne, ha csak felújítanák, annak ellenére, hogy néhány helyen omlik a fal, igen szép egy épület.
A nap további részében mindenféle dolgot csináltam. Olvastam, zenét hallgattam, egy kicsit írtam is, pakolásztam a szobámban, YouTube-videókat néztem és felkészültem a holnapra. Megmostam a hajam, előkészítettem a ruháim, a táskám, végezetül pedig közösen megvacsoráztam anyával egy kis vörösbor társaságában.

– Úgy sajnálom, hogy egyedül hagylak szilveszterkor – hajtottam anya vállára a fejem. – Te is jöhettél volna. Nem csak fiatalok lesznek, ott lesz Ipacs és Anita is!
– Nem leszek egyedül, ne aggódj – simította meg a hajam. – Bendegúz velem lesz.
– Ó. Oké – köhintettem kínosan és elemelkedtem a válláról. – Az lesz az újévi fogadalmam, hogy kedveljem meg. És én soha, se soha nem szegem meg az újévi fogadalmam.
– Úgy legyen – mosolyodott el anya elérzékenyülten.
A szilveszteri outfitem nem volt más, mint egy piros, testhez simuló hosszúujjú felső és egy fekete nadrág. A hajam nem fogtam össze, a sminkem pedig fogjuk rá, hogy átlagos volt. Egyedül a vörös rúzs volt feltűnő, de hát az kihagyhatatlan volt, illett a felsőmhöz.
– Remélem mindent összepakoltál – fontoskodott anya, amikor már csak percek választottak el minket attól, hogy elhagyjam a házat. Gábor már írt, hogy nincs messze, és hogy Gergőt már fel is szedte.
Csodálkoztam, hogy akkor Csongit miért nem – nem tudom említettem-e valaha, de a két Sátán együtt lakik egy albérletben. Régen Nándi is velük lakott, csak aztán... De végül rájöttem a dolgokra. Csongi ottaludt Fatinál, szóval őket utánam vesszük fel.
– Gábor írt, már megyek is – kezdtem el búcsúzkodni. – Előre is boldog újévet anya – öleltem meg és nevetve hagytam, hogy végig puszilja az arcom. – Szeretlek.
– Én is téged kicsim. Én is téged.
A táskámmal a kezemben rontottam ki a bérház főajtaján, egy pillanatra megálltam, hogy megkeressem Gábor autóját. Nem volt nehéz dolgom, tekintve, hogy nem talált magának parkolóhelyet. Látva, hogy Gergő a hátsóüléseken ülve integet nekem bepattantam az anyósülésre.
– Sziasztok. Gábor menj tovább nyugodtan, a Spar-nál ki tudsz fordulni a főútra.
– Oké, köszi. Elég idegen nekem ez a hely.
– Szevasz Bella, hogy ityeg? – hajolt előre a két ülés között Gergő.
– Jól köszi. És neked... Hogy ityeg? – kérdeztem visszatartott röhögéssel.
– Jó szarul. Tegnap lett volna egy randim, de a csaj lemondta. Szóval ma iszok.
– Egészség – mosolyogtam rá szomorúan. – Csongi Fatinál van igaz?
– Jaja, tegnap enyém volt az egész ház. Hirtelen elfogott az érzés, hogy takarítani kéne...

– És? Takarítottál?
– Dehogy! Normális vagy? Ha nagyon vészes lenne a helyzet, akkor majd hívunk egy takarítószolgálatot.
Gábor kifordult a Spar előtt és visszatért arra a főútra, ahol a busz is közlekedik. Elhaladtunk amellett a bérház mellett is, amit Mari néni szerint le fognak bontani. Kár érte.
Három buszmegállónyira lakunk egymással Fatival, tehát nagyjából tíz percen belül megérkeztünk abba a kertes házba, amit akár a második otthonomnak is mondhatok. Én út közben vadul üzengettem a barátnőmnek, egy percet se kellett rájuk várni, bepattantak a hátsóülésre. És ekkor kezdődött meg igazán az izgalmas kocsikázás, mind az öten megvoltunk.
Egy nagyjából kétórás út várt ránk, eleinte egész tűrhető volt, beszélgettünk, nevetgéltünk, csak aztán az autópályára kiérve beállt a kínos csönd. Én nem bántam, teljesen kikapcsolt – volna! – az, hogy síri csöndben figyelem a téli tájat. Csakhogy a három Sátán ezt nem így gondolta, úgy döntöttek az út további részében bömböltetni fogják a különféle rockzenéket, köztük a sajátjaik is megszólaltak néha. De ha nem lett volna elég, hogy nyolcmillió decibellel üvöltöttek a zenék, még ők is énekeltek rá. Így volt ez egy Tankcsapda dalnál is, valahol Hatvan környékén.
– Halálugrás végén, a túlvilági tévén... – kezdte Gábor a kormányt paskolgatva.
– RÓLAD SZÓLNAK A HÍREK, VELED VAN TELE A SAJTÓ! – ordította Gergő.
– AKI A POKOLRA KÍVÁN JUTNI, ANNAK BALRA A MÁSODIK AJTÓ! – folytatta Csongi.
Nevetve fordultam hátra Fatihoz, aki szintén nagyon jól szórakozott a fiúkon, de azért láttam rajta, hogy már nagyon fáj a füle. Hát ezzel nem volt egyedül. Azonban az éneklésnek köszönhetően fel sem tűnt nekünk, hogy eltelt az a két óra. Elérkeztünk egy számomra igen ismerősnek ható vidékhez, aztán amikor teljesen tiszta lett számomra kínosan elnevettem magam.
– Itt elfogyott az aszfalt – jelentette ki Gábor és egy kicsit jobban előre hajolt, hogy lássa az előttünk lévő földút viszonyait. – Hát ezen necces lesz végig menni, be van fagyva az út.
– Ha Ipacs átgázolt rajta, akkor neked is menni fog – bíztatta őt Gergő.
– Reménykedjünk benne. Másnem te veszed meg az új téligumit.
De nem lesz szükség téligumikra, Gábor gond nélkül végigvezetett a fagyos földúton és leparkolt egy faház előtt. Egy faház előtt, amit rajta kívül mindannyian nagyonjól ismertünk.