Sztárallűr ✔

31. 📘🎵

- Nyugi, nem egy életre szól. Max egy évre, nem tudom.
- Értem. De ha úgy alakul kit választasz? Noémit vagy engem?
- Téged. Más opció nincs. - mondta mosolyogva és adott egy lágy csókot. Amibe ismételten beleszédültem, olyannyira, hogy meg sem hallottam a lépcső halk, nyikorgó hangját.
- Úristen. - suttogtam nagyon halkan. Fogalmam sem volt ki lehet az és merre tart, a kanapé karfaja takart mindent.
- Tomi! A konyhába vagy? - hallottuk meg Ipacs hangját. Hát jobb, mintha Noémi lenne.
- Itt vagyok. - pattant fel Tomi. Én meg megajándékoztam egy "mit csinálsz te hülye?" pillantással.
- Mit csinálsz itt? A sötétben? Bellával. - húzza össze a szemét Ipacs és rácsapott a villany-kapcsolóra.
- Öhm. Mi csak... Mi csak.
- Beszélgettünk. - füllentettem.
- Értem. És miről? Engem is beavattok? - ült le a kanapé karfájára. Na bravó mindkettőnknek. Lőttek a kanapés romantikázásnak. Ha jobban belegondolok talán jobb ez így.
- Tamiról. Tudod mekkora rajongója Bellának. - improvizált Tomi. Most már a húgát is belevonjuk a dologba. Szupeeer...
- Ja, már értem miért. - mondta Ipacs és kedvesen rám mosolygott. Én visszamosolyogtam rá, de inkább abbahagytam és elnéztem másfele. Ugyanis láttam rajta, hogy átlát a szitán. Tudja, hogy van köztünk valami. De hogy mi, azt még mi sem tudjuk. - Tomi elintézzem, hogy felbontsák azt a szerződést?
- Milyen szerződést? - hőkölt hátra az említett.
- Tudod. Amelyik arról szól, hogy te és Mia együtt vagytok.
- Nem értem. - sziszegte kínosan.
- Ugyan már! A vak is látja, hogy szinte forr köztetek a levegő. Nem tudjátok sokáig titkolni. - vigyorodott el ördögien. Kész, vége, lebuktunk.
- Nem is kéne titkolni, ha Tomi nem járna Noémivel. - duzzogtam. Kicsit gyerekesnek - vagy inkább durcás tininek - éreztem magam.
- Mondom, rajta vagyok az ügyön. - kacsintott Ipacs. Aztán szomorúan Tomira nézett. - Csak Miát sajnálom. Azért a ti sztoritok is elég régi meg komoly.
- Már nem komoly. Max az ő részéről. De én egy csomó csajjal flörtöltem, meg hasonlók. Nem nagyon érdekli, haver csaj.
- Értem. Ezt majd holnap átbeszéljük. Most nyomás aludni! - csapott rá a vállára és elindult a lépcsőn felé. Tomival összemosolyogtunk és egy csók keretében elbúcsúztunk egymástól. Ő felment az emeletre én pedig befészkeltem magam a kanapéba. Éreztem Tomi illatát a párnámon, és rendesen elkábultam tőle. Szóval így aludtam el ma.

Másnap valami tányérok és poharak kocogtatására keltem, a hang pedig egyértelműen a konyhából jött. Felültem a kanapén (tök kényelmes), megdörzsöltem a szemem és próbáltam rájönni, hogy hol is vagyok. Mert nem a szobában! Nyújtózkodtam párat, aztán megláttam az elmosódott és sötét tükörképemet a TV-n keresztül. Hm. Nem is volt olyan visszataszító amit láttam. Felálltam és felszaladtam az emeletre. A reggelt ugyanis mindig a fürdőszobában kezdem.
Miután végeztem lebattyogtam a konyhába, ott volt Noémi, Fatime, Ipacs és Tomi. A Sátánok még valószínűleg alszanak.
- Jó reggelt. - köszöntöttem mindenkit mosolyogva. Épp gabonapelyhet ettek tejjel. Ha jól láttam volt mézes és csokis is.
- Neked is. - jöttek a válaszok és folytatták az evést. Én is elvettem egy tálkát, öntöttem bele mézes és csokis müzlit, valamint tejet, aztán egy kanalat megragadva belekezdtem az evésbe. Egyébként mindenki a telefonját nyomogatta közben, úgy tűnik csak én ettem normálisan. Noémi egy váratlan pillanatban kiköpte a tejet és kidülledt szemekkel csapott az asztalra. Tekintetével engem keresett meg. És Tomit. Ajjaj.
- Megkérdezhetem, hogy Bella és Tomi mikor ölelkezett a LIDL parkolójában? Ha?! Na?!
- Hoppá. - bukott ki belőlem amikor megláttam mi szerepel a telefonon, amit konkrétan a képembe nyomott.
Az Ipaccsal való veszekedés után, mikor kirohantam a parkolóba és Tomi utánam jött, megvigasztalt és megölelt... És ezt valaki lefényképezte. De jó! Az egyébként előnyös dolog, hogy nem látszik az arcom a képen, sőt alig látszik belőlem valami, így a cikk címe - amihez ezt a képet betűzték - ez: Biró Tomi megcsalja Miát. Vajon ki az a titokzatos lány?
Nagyszerű, úgy látszik a mai nap sem lehet káosz mentes.

- Nem az aminek gondolod. - mondta Tomi és kezét a baratnője vállára tette. - Bella ideges volt, kirohant a boltból én meg utána mentem és megnyugtattam. Ennyi.
- Ennyi?! - kérdeztük Noémivel teljesen egyszerre. Na ez megint csak bonyolította a helyzetet.
- Bella ne képzelj bele többet. - nézett bele a szemembe Tomi. Értettem a célzást, de akkor sem akartam elfogadni. Tekintetével azt sugallta felém, hogy még nincs itt az ideje a szakításnak és, hogy egy darabig folytatnunk kell a bujdosást és a titkolózást. Hahaha, biztos, hogy nem.
- Bella! Tomi az én pasim, beavattalak a történetünkbe tudod, hogy nem okozna nekem csalódás. Ráadásul szerződésünk is van. Felejtsd el nem lehet a tiéd. - pöffeszkedett Noémi.
- Nem is kell, tartsd csak meg. - fröcsögtem és felálltam az asztaltól. Otthagytam az elégedett fejét vágó Noémit, a tátott szájú Ipacsot és Fatimét, a csalódott Tomit és a félig megevett müzlimet is. Megragadtam az ágyneműket és a telefonomat a kanapéról és feltrappoltam a lépcsőn. Kikerültem a kómásan lefelé menetelő Sátánokat, bementem a szobába és becsaptam az ajtót. Túldramatizáltam? Csak egy kicsit. 

De ez akkor is igazságtalanság velem szemben. Tomi ígérgeti, hogy szakít Noémivel, erre mikor eljön az idő a tisztázásra, ő a titkolózást és a hazugságot választja. Na meg persze Noémit. És most megint én vagyok a hülye, mert elhittem, hogy tényleg szeret. Szerintem Tomi is el van tájolva, ugyan ki szeretne engem? Ah. Én nem bírok többé ránézni, hogy tehette ezt? Miért nem bírja kimondani, hogy engem szeret? Azért mert nem így van. Ennyi, kész, vége. Azt hiszem az lesz a legjobb, hogyha hazamegyek. Igen, haza kell mennem. Nem maradhatok itt tovább. Hogy tudnék Tomival és Noémivel, a tökéletes párossal egy fedél alatt lenni? Eddig se ment olyan jól, ezután meg pláne nem. Péntek van, ha minden normálisan haladt volna, akkor is holnap már haza kéne mennem. Mit számít egy nap? Csak egy kicsit kell összerámolnom, fel kell öltöznöm, és hívni egy taxit, vagy anyát, vagy Anitát, vagy fogalmam sincs. Csak egy dolgot tudok biztosan, mégpedig azt, hogy én ma haza megyek, és jó messziről elkerülöm Biró Tamást. A fehér farmersortom már rajtam volt, azon kívül pedig csak egy melltartót viseltem. Épp a pasztelkék színű blúzomat készültem felvenni, amikor nyílt az ajtó és belépett rajta...