Sztárallűr ✔

2.7 📘🎵

Klára néni házába visszatérve mindenkinek az volt az első dolga, hogy kezet mosott jó meleg vízzel, és ittunk egy kis forró teát. Ahhoz képest, hogy október van olyan szinten fáztam odakinn, mintha december lett volna. Tomi elvonult zenét hallgatni vagy nem tudom mit csinálni, Ipacs begyújtott, aztán az anyukájával beszélgetett én meg gondoltam belekezdek az írásba. Készítettem magamhoz teát, kényelmesen elhelyezkedtem a fotelben, betakaróztam a zebrás pléddel, magamhoz vettem A rubint lány első részét, egy vastag jegyzetfüzetet, a laptopomat, egy tollat és egy ceruzát. Akkor jöhet a koncepció. Avagy az elképzelés és a történet cselekményének leírása. Viszont volt egy hatalmas nagy problémám. Egy betűt sem tudtam leírni, semmi ötletem nem volt a folytatással kapcsolatba. Emlékszem régen volt egy rohadt jó ötletem, de azt már elfelejtettem. Hahaha. Vannak ilyen dolgok egy írónő életében. Ott ültem a fotelben már negyedórája, üveges tekintettel bámultam az üres jegyzetfüzetemet és azon gondolkodtam, hogy most mégis mit csináljak.
- Szóval így születnek a regények. Mozdulatlanul ülsz és kigondolod az egészet. – szólalt meg valaki. Tomi, egyértelműen.
- Ami azt illeti fogalmam sincs mit írjak. – haraptam a számba.
- Miről szeretnél írni? – kérdezte és leült a kanapéágyra.
- Egy már meglévő regényemnek szeretnék folytatást írni. A rajongók is örülnének neki.
- Melyiknek? A Vadító szépségnek? – kérdezte.
- Nem. A rubint lánynak. De úgyse tudod miről beszélek.
- Dehogynem. Tudod ott van Tami, aki akkor is rólad beszél amikor éppen teljesen más a téma.
- Szívesen találkoznék vele. Bármikor lebeszélhetsz nekünk egy találkozót. – mondtam.
- Köszönöm az ő nevében is. – mosolyodott el. – Na szóval... Nincs ihlet?
- Nincs. De lehet, hogy be kéne fejeznem az első rész újra olvasását. – nevettem ki magam. Felálltam a fotelből, nyújtózkodtam egyet és beleittam a teámba.
- Komolyan mondtam. Gyönyörű vagy. – mondta Tomi, aki árgus szemekkel figyelte minden egyes mozdulatomat.
- Akár egy istennő, ha? Köszi amúgy és... Öhm. Kimész légyszi? Szerintem én most átveszem a farmert. – guggoltam le a bőröndömhöz, hogy kivegyek belőle egy melegítő nadrágot.
- Áh, ne zavartasd magad. Nekem úgy is jó, ha itt maradok. – vigyorgott pimaszul és elfeküdt az ágyamon.
- Örülök, hogy még mindig ilyen idegesítő vagy. – gúnyoltam ki. A rosegold melegítőmet halásztam ki a bőröndből, de mielőtt átöltöztem volna, elgondolkodtam egy dolgon. – Szerinted ki merjem nyitni ezt a szekrényt? – mutattam a szekrényre.
- Hajrá. – ült fel nevetve.
- Oké. Próba cseresznye. – léptem oda a szekrényhez. Elfordítottam a kulcsot és a kis kilincset is, a szekrény pedig kinyílt. Bár félúton megakadt és komolyan azt hittem kiesik a helyéről és rám borul. – Ú, de büdi. És tele van pakolva. Na mindegy.
- Segítsek becsukni? - állt fel.
- Lehet jobban járok. – engedtem oda. A szekrény tényleg roskadásig meg volt pakolva zsákokkal, dobozokkal és játékokkal. Először meglepődtem, de biztos Ipacs régi játékai azok. Végig néztem ahogy Tomi megemeli egy kicsit a szekrény ajtaját, visszacsukja és rá csap egyet, hogy biztosra menjen. Azt hiszem ez az apró jelenetsor már adott is egy ötletet a könyv folytatását illetően. A szívem azt üzeni, hogy én Tomiból inspirálódom a legjobban, de az agyam azt mondja ez hülyeség.
- Kész. Kimegyek amíg átöltözöl aztán visszajövök és megpróbálok segíteni a könyvben. Mit szólsz? – nézett le rám.
- Ezt értékelem, köszönöm. De, ami azt illeti már támadt is egy ötletem. Azt gyorsan leírom aztán folytatom az olvasást.
- Ohó, csak nem én adtam azt az ötletet? – jött rá rögtön. A kis rafinált.
- Előfordulhat. Na, kifele. – toltam meg a hátát. Mivel nincs ajtóm és fenn állt az a veszély, hogy Tomi leskelődni fog, bebújtam a szekrény mögé és ott vettem át a farmerem a melegítőre. Végig hasaltam az ágyon, és kicsit felkavarta a gondolataimat az, hogy éreztem a takarón Tomi illatát. Pár perc alatt leírtam a kigondolt jelenetet, aztán néhány apróbb dolgot vázlat formában. Ittam egy korty teát, magamhoz vettem a könyvet és folytattam az olvasását. Hogy miről is szól A rubint lány? Elmondom, mert eddig nem tettem meg. Pontosítok. Leírom a fülszöveget.

A mindig kedves és életvidám Ruby Magyarországra utazott egyenesen Amerikából. Nyugalmas életre vágyott, de egy étteremben megismert baráti társasághoz csapódva belekeveredett egy játékba, ami sokkal komolyabb, mint azt a csapat eleinte hitte. Feladatuk egy ősi, rubintokkal díszített korona megszerzése, nyomról-nyomra és feladatról-feladatra haladnak. A kalandok során Ruby rátalál arra a személyre, aki kiegészíti őt, és saját múltjáról is kiderül valami, ami hatalmas összefüggésben van az áhított rubint koronával.

Hát ez lenne az. A könyv Happy End-el zárul, nem akarok olyat spoilerezni, mint azt a Vadító szépségnél tettem, de na. A könyv végén kiderül, hogy Ruby a korona tulajdonosa, egy aprócska ország uralkodója lesz, és az egyik csávó a csapatból lesz az ő szerelme. Awww, de tökéletes. Hogyan kavarjam fel a szálakat, hogy meg tudjak írni egy újabb hosszú folyamatot tele kalanddal és rejtéllyel? Ma még egyelőre maradok az olvasásnál, hátha holnap lesz erőm bele kezdeni az írásba...
Mire Klára néni beszólt nekem, hogy VACSORAAA, odáig jutottam az olvasással, hogy már csak három fejezet van hátra. Pontosan tudom mi fog történni, de azért újra kell olvasni az egészet. De most már annyi ötletem van! Én, mint a történet írója olyan rejtett célzásokat és említett szereplőket is kiszúrtam, amik eszembe juttatták a régi ötleteimet is. Mosolyogva ülök le az asztalhoz, mert elhatároztam, hogy most igenis enni fogok. Sokat.
- Mi az kiscsaj? Mit vigyorogsz, mint a vadalma? Hány száz oldalt írtál? – nevetett fel Ipacs.
- Még nullát. Csak olvastam és rengeteg ötletem támadt, holnap valószívűleg egész nap írni fogok. Remélem nem baj.
- Dehogy, elvégre ezért vagy itt. De azért reméltem, hogy megmutathatom neked meg Tominak a teheneket meg a lovakat.
- Ú, de jó. – mosolyogtam továbbra is. – Kislány koromban anya elvitt cirkuszba, és felülhettem egy hatalmas fehér lóra. Nagyon élveztem.
- Amikor ezeken legutóbb lovagoltak, megszökött a barna, a fiúcska eltörte a kezét, Pista bácsi pedig szívrohamot kapott, szegény nyugodjon. – kapcsolódott be a beszélgetésbe Ipacs anyukája, és letette a húsos-káposztás tésztával teli edényt az asztalra.
- Ebben a faluban ilyen sokan meghalnak? – kérdeztem szomorúan.
- Hát bizony... Ugye most már fogsz enni Bellácska?
- Megpróbálok minél többet. – kezdtem el rögtön szedni. Nem volt egy lóadagnyi, de amit kiszedtem azt meg is ettem. Ittam rá vizet, és ettem három palacsintát. Egy túróst, egy kakaóst és egy baracklekvárost. Nagyon jól laktam.
- Úristen, már tíz óra?! – meredtem a falon csüngő régi órára.
- Dehogy édesem. – kacagott fel Klára néni. – Az az óra már rég nem jár. Nem lehet hozzá elemet kapni, csak dísznek van ott.
- Akkor igaziból hány óra? Azt se tudom, hol az én telefonom. – forgolódtam.
- Hét óra lesz két perc múlva. – mondta a mellettem ülő Tomi.
- Oké akkor én... Mehetek zuhanyozni?
- Persze édesem mutatom merre van. – indult meg Klára néni.
- Jaj, tessék várni! Először segítek a pakolásban.
- Nem kell, ne viccelődj!
A fürdőszobában furcsa mód egész nap nem jártam, eddig nem is kellett pisilnem, de a rengeteg víz miatt úgy éreztem, hogy kilyukad a húgyhólyagom. Amíg pisiltem, alaposan felmértem ezt a csöppnyi szobát. Az egészet fehér csempe borítja, két sorban van rózsaszín virágos csempe, középtájékon és felül. Van egy kicsit nagyon réginek tűnő fürdőkád, sárga-rózsaszín virág mintás elhúzható zuhanyfüggönnyel, a vécé is elég régi, kicsit félve ültem rá. A csap az fel van újítva, látszik rajta. Biztos volt vele valami szivárgási probléma. Van egy szennyeskosár, amit lehet, hogy Klára néni font. Ki tudja. Volt egy kis szekrényke és egy fali polc, gondolom ott vannak a tusfürdők, tisztítószerek ilyesmik. Közvetlen a kád mellett van egy pici mosógép meg egy apró ablak, és igazából ennyi a fürdőszoba. A pizsamámat (ami egy hosszú, sötétkék-fehér-rózsaszín mintás nadrágból és egy vastag, fehér felsőből áll) a szennyeskosár tetejére tettem, a törülközőmet szintén. Hoztam magammal tusfürdőt is, Nature Box – Maracuja. Mivel óriási meglepetésemre, nem volt zuhanyzó, sem zuhanyzófej a kádhoz, fürödni kell. Minden nap. Pedig ez hatalmas vízpazarlás, én jobb szeretek zuhanyozni. Takarékos és frissítő is. Belebújtam a langyos (hiába engedtem a legmelegebb fokozatot, nem melegedett fel rendesen) vízzel teli kádba, elhúztam a függönyt és kipattintottam a tusfürdő tetejét.