Sztárallűr ✔

3.11 📘🎵

A Sátánok próbája több órán keresztül tartott. A szünetekben ettünk, ittunk és beszélgettünk. Tomi hozzám se szólt, még csak rám se nézett. Egyszer felment az emeletre én pedig utánamentem.
- Van itt egy zongora, nincs kedved játszani rajta?
- Most nincs. - felelte rám se nézve.
- Gergő említette, hogy nemrég egy új számot játszottál és énekeltél. Csak nem rólam írtál egy újabb dalt?
- De igen. - felelte halkan és végre elmosolyodott egy kicsit. - Ezért nem akarom még megmutatni neked.
- Értem. És az alapokat esetleg nem tudod megtanítani nekem?
- Mármint?
- A zongorázás alapjait.
- Talán majd máskor.
- Értem. - bólintottam szomorúan és leültem mellé a kanapére - Csináltam valami rosszat és most szakítani fogsz velem? Vagy már szakítottál is, csak nem szóltál nekem?
- Mi? Honnan szedted ezt a hülyeséget? Hogy lehet úgy szakítani valakivel, hogy nem szólsz neki?
- Például egy facebook-párkapcsolati státusz-átállítással. - mondtam ironikusan és látva Tomi értetlen fejét gyorsan hozzáfűztem: - Az exem így szakított velem.
- Idióta. - jelentette ki - Nem akarok szakítani veled Bella. Talán lenne rá okom?
- Nem tudom. Talán megismerkedtél egy lánnyal, aki sokkal szebb nálam.
Tomi felnevetett és megnyugtatott. Beszélni szeretne velem egy dologról, de ráér a fiúk próbája után. Már az is boldoggá tett, hogy hozzám szólt, remélem tényleg nincs semmi baj.
- Gratulálok fiúk, pihentessétek a hangszálaitokat és a kezeteket. - dicsérte meg a Sátánokat Ipacs. Gergő azt panaszolta, hogy vízhólyagos lett a tenyere, Csongi amiatt szomorkodott, hogy Fati nem lehet ott a koncerten, Gábor pedig Ipaccsal beszélgetett. Megveregették egymás hátát meg ilyenek. Nem sikerült túlságosan megismernem, de máris szimpatikusabb, mint Nándi.

Az időkorlát végetért, Ipacs szerint a következő próbára váró csapat tíz perc múlva megérkezik, úgyhogy nyugodtan haza mehetünk. Mindannyian nem fértünk volna be a kocsiba, és Gábornak amúgy is valami dolga akadt a közelben (legalábbis ezt mondta), úgyhogy úgy indultunk meg Budapestnek, hogy Tomi, Laura, Csongi, Gergő és én. Először Csongit és Gergőt raktuk ki, egy közös apartmanban laknak ők ketten, körülbelül húszpercnyi sétálásra a zenei stúdiótól. Laurát a plázánál raktuk ki, azt mondta muszáj elmennie fülhallgatót venni, ugyanis az előző elromlott.
Végül csak ketten maradtunk az autóban, Tomi és én. Túl kínos volt a csend, úgyhogy gondoltam bekapcsolom a rádiót.
- És akkor következzen Mia legújabb siker slágere, az Xy.
- Fantasztikus. - kapcsoltam ki rögtön és kinéztem az ablakon.
Az a sok nasi és innivaló amit vittem mind elfogyott, és nem volt valami tápláló, úgyhogy kezdtem egyre éhesebb lenni.
- Te nem vagy éhes? - kérdeztem Tomitól.
- Nem igazán.
- Én az vagyok.
- Megálljunk valahol? -kérdezte kedvesen.
- Nem kell, van otthon sajtos tészta.
- Akkor megpróbálok sietni. Éhen ne halj nekem. - mondta mosolyogva.
Fél hat körül megérkeztünk az utcánkba, Tomi leparkolt a kocsival és feljött velem a házba. Tudja a kódunkat, bízok benne annyira, hogy elmondom. A liftből egy számomra ismeretlen család lépett ki, egy anyuka, egy apuka és két gyerkőc. Biztos vendégségben voltak valahol.
A lakásba érkezve rögtön megkönnyebbültem. Szeretek otthon lenni. Van is erre egy mondás. Mindenhol jó, de legjobb otthon. Milyen igaz.
Melegítettem két adag sajtostésztát, és Tomival együtt leültünk enni. Azt mondta nem éhes, mégis bevágott egy egész tálnyi tésztát. Már épp azon voltam, hogy átveszek valami kényelmesebb ruhát, amikor Tomi leültetett a kanapéra és mélyen a szembe nézett.
- Most visszatérhetünk a próbatermes dologra. - Izgatottan néztem rá, fogalmam sem volt róla mit akar mondani. Mi van ha mégis szakítani akar? Nem, az nem lehet! - Szeretnék kérdezni valamit, és nagyon remélem, hogy őszintén fogsz rá válaszolni.
- Hallgatlak. - mondtam komoran.
- Megcsalsz?
- Tessék? - nevettem el magam hitetlenkedve. Emiatt lett volna ilyen goromba és zárkózott? Feltételezett rólam valamit, ami nem is igaz.
- Megcsalsz?
- Dehogy csallak meg, ki mondta ezt a hülyeséget?
- Oké, akkor beszéljük meg ezt az egészet őszintén, hiszen egy egészséges párkapcsolatban élünk. - sóhajtott fel és belépett a telefonján az Instagramba. - Ismerős neked a matevokcso felhasználónév?

- Nem is tudom, talán követ Instán.
- Te meg talán küldtél neki képeket magadról.
- Milyen képeket? - kérdeztem, de Tomi nem válaszolt, csak átadta nekem a telefonját. Volt egy hosszú beszélgetése azzal a matevagyokcso-vel, a srác – akinek amúgy se profilképe, se megosztott képe nincs – azt állítja, hogy én beszélgettem és találkoztam is vele, sok minden történt már köztünk, ergo el akarta hitetni Tomival, hogy én megcsalom őt. De Tomi nem hitt neki, úgyhogy elküldött pár fényképet bizonyítékként. A fényképeken nem látszik ugyan az arcom, tisztán kivehető, hogy én vagyok az. Meglepődtem, mert fogalmam sem volt honnan szerzett rólam ilyen képeket egy olyan srác, akit nem is ismerek.
Volt egy kép, amin háttal állok, egy citromsárga fodros felsőt és egy farmert viselek, a háttérben pedig Lillafüred van. Egy másik képen oldalról fotóztak, pasztellzöld felső van rajtam, egy nyaklánc, amit már rég kidobtam, a helyszín pedig az én szobám. Volt rólam egy egész alakos, háttal állós, távoli kép is. Kabátban vagyok és épp Budapest utcáin sétálok. Volt egy kép, amin majdnem az egész arcom látszik, de van rajtam egy napszemüveg és egy kalap is. Épp mosolygok és egy rózsaszín cukorkás nyaklánc van a nyakamban. Emlékszem, hogy Fati unokatestvére leette róla a cukorkát.
Az utolsó képen egy ágyban fekszek és nincs rajtam ruha. Csak egy takaró takarta el a testem.
- Jézusom, honnan... Honnan szedte ezeket a képeket?
- Ez egy nagyon jó kérdés, engem is érdekel a válasz. - mondta Tomi összeszorított fogakkal.
- Először is nyugodj meg, ezeket a képeket nem én küldtem neki, mert azt se tudom ki ez.
- De akkor honnan szerezte a képeket?
- Nem tudom. - mondtam idegesen.
A sírógörcs szélén álltam, ilyen helyzetben sem voltam még. Újra megnéztem a képeket, és nehezen ugyan, de rájöttem mindenre. Alaposan megnéztem a ruhákat, amiket viseltem, a fényképek hátterét és rájöttem arra, hogy ezek nem mostani képek. Évekkel ezelőtt készültek, még gimnazista koromban. És mikor erre rájöttem, nem volt nehéz kikövetkeztetni azt, hogy a képek és az álprofil mögött a volt barátom, Máté áll. Az utolsó kép az ő szobájában készült, felismertem a tükrös szekrényét és az amerikai focis posztert a falon. És hogy miért nem volt rajtam ruha? Hadd ne kelljen elmagyaráznom. Én bealudtam utána, az a mocsok pedig lefényképezett. Tomi idegesen méregetett engem és a telefonját.
- Mire jöttél rá? Nagyon furcsa grimaszokat vágtál.
- Ezek a képek évekkel ezelőtt készültek és a volt barátom, Máté készítette őket.
- Aki nyáron ott volt a kórházban?
- Igen. Az igazi profilját letiltottam Instán, úgyhogy csinált egy álprofilt és fogalmam sincs miért, de elküldte neked a régi képeimet.
- Azt akarta elhitetni velem, hogy megcsalsz. De miért?
- Fogalmam sincs. - motyogtam és visszaadtam neki a telefonját. - Csak nekem akar rosszat, tönkre akar tenni.
- Ne aggódj, majd kitalálunk valamit vele kapcsolatban. - simította meg az arcom Tomi és mosolyogva megcsókolt. Csókja megnyugvást és boldogságot nyújtott nekem. - Örülök, hogy ilyen könnyen meg tudtuk beszélni a dolgokat, és rájöttél az igazságra.
- De ugye hiszel nekem?
- Persze, teljesen hihető, amit mondtál. És tudom, hogy sosem csalnál meg, ne haragudj, amiért ilyen ridegen bántam ma veled.
- Semmi baj, és hidd el, tényleg nem csalnálak meg. Szeretlek.
- Én is téged Belle. Én is téged. - mosolyodott el és megcsókolt.
- Amúgy. Anya még nincs itthon. - mosolyodtam el sejtelmesen és megsimítottam Tomi arcát.
- Ennek örülök. - mosolyodott el ő is. Megcsókolt, felhúzott a kanapéról és felemelt, én pedig a lábammal körülöleltem a derekát. A fenekemnél fogva tartott meg és miközben tovább csókolt, bevezetett a szobámba és végig terített az ágyon.