Sztárallűr ✔

2.12 📘🎵

Klára néni hiába ellenkezett, ezúttal segítettem neki a mosogatásban. Most volt alkalmam alaposabban is felmérni a konyhát. 20. századi szekrénysorok és pult, a miénkhez képest egy elég régi sütő, egy hűtő és ennyi. Egy üres falrészen pedig díszes, porcelán tányérok vannak a falon. Ja, és van egy mosogató pult is, mi ott tevékenykedtünk.
- Annyira örülök, hogy itt vagy velünk Bellácska, olyan bájos lány vagy. Szívesen látnálak máskor is.
- Én is örülök, hogy itt lehetek. A jövőben mindenképp meglátogatom Klára nénit. - mosolyogtam rá és az utolsó tányért is leöblítettem.
- Van kedved családi fotókat nézegetni? Annyira unatkozom nap mint nap, most végre van egy kis társaságom.
- Na és Ipacs?
- Á, ő mégiscsak a fiam. Gyere, rengeteg fotóalbum van, és kétszerannyi történet.
- Hát legyen. Hátha ebből is szerzek egy kis ihletet. - indultam el Klára néni szobájába. Nem akarok még egy unalmas szobaleírást, úgyhogy a történetmesélés középébe vágok.
- Ez az ember pedig a nagyapám húgának a férje volt, Isten nyugosztalja Pista bácsit.
- Értem. - bólogattam unottan. Az elején még teljesen beleéltem magam Ipacs gyerekkori képeibe, de kezdett unalmas lenni az a sok ismeretlen ember. Ám a következő képen megakadt a szemem és eltátottam a szám.
- Ez, hogy kerül önhöz? - emeltem fel a képet, ami jó pár évvel ezelőtt készült a főnökömről, Anitáról és az alig pár napos kisfiáról, Bátorról.
- Csak lehet egy képem az unokámról nem? - kuncogott halkan.
- Ezt nem értem.
- Dehogynem. Anita a főnököd, így nyilván tudod mi volt közte és a fiam közt. Illetve... Hát igen, ő itt az én kis unokám.
- De Ipacs nem...
- Nem tudja. És hidd el nekem, hogy ez a világ legrosszabb érzése. Rejtegetni egy rokont egy másik rokontól. Úgy nézegetni a fényképeit és fogadni őket a házamba évente egyszer, hogy Jenő még csak nem is tud a fiúról.
- Akkor maga tudja? Ez... Ez nekem sok. - mondtam lesokkolva és alapos gondolkodásba kezdtem. Nem is tudom mit gondoljak, de elmosolyodtam, mert két lehetőséget láttam magam előtt lebegni. Ez egy igen váratlan fordulat volt a számomra, a rubint lány folytatásába is tennem kell egy hasonlót. De a könyvem most mellékes, mert egy igazi célom van csupán.
- Mondjuk el neki. Áruljuk el az igazat.
- A fiamnak? Azt, hogy igazából már évek óta édesapa? Nem tehetjük.
- Inkább éljen hazugságban?
- Egyszer úgy is ki fog derülni. De akkor már nem szeretnék az élők sorában lenni. Hagyjatok majd a síromban nyugodtan, amíg Jenő őrjöng.
- Ugyan már, ne tessék ilyeneket mondani! Komolyan beszélek. Ha finoman, puhatolózva közöljük vele nem lesz mérges. Én egyébként az állásommal játszom, a biztos jövőmmel írónőként, mégis meg fogom tenni. Ipacsért. - mondtam és felálltam az ágyról, ahol eddig ültünk és fotókat nézegettünk. - És mivel maga az anyja, kénytelen lesz velem tartani ebbe az őrültségbe.
- Nagyon megkedveltelek téged Annabella. - állt fel ő is kuncogva. - Ebéd után eláruljuk neki.

Ebéd után Klára néni gyorsan összepakolt, én pedig marasztaltam a menedzsert. Nem tudtam, hogy kezdjek bele, és hogy egyeltalán meg kell-e tennem. De egyszerűen úgy éreztem muszáj.
- Figyelj Ipacs. Most egy nagyon fontos dologról szeretnénk veled beszélni Klára nénivel. – mondtam.
- Na, mi történt?
- Minden kilenc, vagy inkább tíz évvel ezelőtt kezdődött. – kezdtem bele, előre rettegve attól, mi lesz a reakciója. – Amikor még együtt voltál Anitával és teherbe esett tőled.
- Oh, igen. – biccentett kínosan.
- Te úgy tudod megtörtént az abortusz. De nem. A baba megszületett és már kilencéves. Apuka vagy Ipacs. Apuka. – mondtam és a könnyeimet visszatartva néztem őt.
- Most csak szórakozol. Bella! Ezzel nem szép viccelődni!
- Nem viccel fiam. – szólalt meg Klára néni. – Te apuka vagy én pedig nagymama. Bátor egész nagyra nőtt, kilencéves és szerencsére az anyjára hasonlít.
- Micsoda? Én ezt... Ezt nem akarom elhinni. Adjatok valami bizonyítékot.
- Klára néni a képek?
- Azonnal hozom. – állt fel.
- Ipacs. – fogtam meg a menedzser kezét. – Nagyon sajnálom, hogy eddig nem mondtuk el. Én személy szerint csak nyáron tudtam meg, de ne légy mérges anyukádra, amiért titkolózott előtted. Anitára se légy mérges. Egy nőnek joga van eldönteni mit tesz a testével, és a másik testtel, ami benne lakozik. Tudom, hogy most úgy érzed mindenki összeesküdött ellened, de minden miattad történt.
- Bella én ezt nem bírom felfogni. Kilenc éve apa vagyok, és senki sem mondta el. Van egy gyerekem. Hogy is hívják?
- Bátor. – érkezett meg Klára néni és reszkető kezekkel adta át fiának a kisbabás fényképet. Végig néztem, ahogy végig simítja a képet és elsírja magát. Férfiasság ide, érzelmek elrejtése oda, egyáltalán nem szégyen, ha egy férfi sír. Pláne ebben az esetben. Megtörölte a szemét és nevetve magához ölelte a képet.
- Köszönöm, hogy elmondtátok. Azt hiszem most lett teljes az életem. – nézett rám és Klára nénire meghatódva.
- Mit fogsz most csinálni kisfiam?
- Nem tudom. – törölte le könnyeit. – De tudnotok kell, hogy nem vagyok mérges rátok. Anitára sem. Sőt! Hálás vagyok neki, amiért nem hallgatott rám, és érett nőként viselkedett. Azzal a döntéssel, hogy megtartja a fiunkat, élete legjobb döntését hozta meg. Ha tehetném most azonnal felutaznék Pestre, hogy magamhoz ölelhessem őket. De sajnos nem tehetem.
- Miért nem? – kérdeztem. – Anno azért szakítottatok, mert te nem akartál gyereket. Mégis megszületett Bátor, és most már elég érett vagy ahhoz, hogy apa legyél. A fiadat teljes szívedből szereted, már csak az a kérdés, hogy Ani...
- Hogy Anitát is szeretem-e? Igen, azt hiszem. A szakításunk óta csak futó kapcsolataim voltak, de már két éve szingli vagyok. A legutóbbi találkozásunk óta pedig, bevallom többször is álmodtam vele. – mondta egy kicsit még mindig megszeppenve és összezavarodva. – Ha Anita megengedné, én csatlakoznék hozzájuk, és végre egy normális család lehetnénk.
- Már csak a kisfiú véleménye kérdéses. Vajon egy kilencéves kisfiú, hogy tudná elfogadni, hogy az apukája egyszer csak felbukkan? – elmélkedett Klára néni.
- Egy kilencéves gyerek, aki azelőtt sosem ismerte az apját. – meredtem a távolba mosolyogva.

Visszaemlékezés...

Sziasztok! Remélem tetszett a rész. Holnap angol vizsgám van, ha túlélem, akkor jövő hét szerdán jön a folytatás. 😊❤