Sztárallűr ✔

8. 📘🎵

Ahol ott volt Ipacs is, és...
- Hé! Ez csoki! Adj csak egy kicsit.
- Nem adok, ez az enyém. - ölelte magához. - Különben meg nem is ebédeltél.
- Tervben van. - mondtam vigyorogva.
- Nagyon bírlak én téged kiscsaj. Ilyet ritkán mondok, de tényleg nagyon megkedveltekek. Pedig csak 3-4 órája ismerjük egymást.
- Mi fogott meg? - kérdeztem.
- A kisugárzásod. A mosolyod. - sorolta.
- De jó nekem. Azt hittem a ribis ruhám. - mondtam egy visszatartott vigyor kíséretében, mire Ipacs ellenkezve megrázta a fejét.
- Elrontottam az első benyomást. Mennyire gáz volt már hallod, ne haragudj.
- Én nem haragszom. Ennek így kellett történnie.
- Fú, ez egy ilyen bölcs dolog volt. 12 évvel fiatalabb vagy, mint én, de tízszer okosabb.
- Kösz a bókot.
- Áh ugyan. - legyintett. - Akkor mit eszel?
- Nem tudom. - mondtam és a hűtőhöz léptem. - Gondolom a spagettit megették a fiúk.
- Még van egy adag. Tettünk félre neked.
- Ó köszi. Itt van ebben ugye? - emeltem fel egy kék műanyag edényt.
- Aha. Na jó étvágyat. Én megnézem a srácokat meg a csigákat. - pattant fel az asztaltól. - Hagyok itt egy sor csokit.
- Köszi. - kiáltottam utána és átszedtem a tésztát (meg a darált húst) a műanyag tálból egy rendes tányérba.

Miután megmelegítettem és megettem a spagettit, elmosogattam a tányért és betömtem a számba azt az egy sor csokit is, amit Ipacs hagyott itt nekem. Visszamentem a nappaliba, gondoltam megnézem hogy állnak a csigák.
A dohányzó asztalon voltak, de már csak hat. Abból 2 meg se mozdult.
- Bella. Nézd! A te csigád vezet! - mutatott Csongi a vékony csigára, aki "sebesen" száguldott a cél felé. Mögötte pedig egy naaagy csiga menetelt.
- Szuper. És ki az a böhöm ott? - böktem a giga csigára.
- Elneveztük Ipacsnak. Elvégre ugyanúgy néznek ki. Mindkettő dagadt. - mondta egy másik fiú. Nándi vagy Gergő.
- Hülye. - röhögött fel Ipacs, aki a kanapén szétterülve bámulta a Tv-t. Szerintem nem is kövér, inkább csak kigyúrt, magas és szélesvállú.
- Ti néztetek tegnap valami tehetségkutató műsort? - kérdeztem és leültem a kanapé karfájára.
- Nem, mi tegnap berúgtunk. - mondta az egyik Sátán fiú.
- Akkor mindegy. - legyintettem.
- Miért kérdezted? - kérdezte Ipacs.
- Mert volt ott valaki, aki igen nagy tehetségnek számít és izé. Ti zenével foglalkoztok, és ő még sokra viheti. - magyaráztam.
- Sejtem kire gondolsz. A net tele van a hirtelen felkapott előadótól, de egyvalaki nagyon reflektorfénybe került. - mondta Ipacs és kinyomta a TV-t. Aztán rám nézett. - Pozsonyi Zsomborra gondolsz igaz?
- Igen. - sziszegtem kínosan.
- Az a hajba turkálós köcsög? - nézett fel a telefonjából Tomi.
- Hogy mekkora egy tahó vagy! Csak ideges volt. - védtem meg azonnal.
- Aha, persze. Már GIF-et is készítettek belőle, egy haverom küldte. Mondjuk én visszaküldtem egy okádó emojit, de mindegy.
- Szerintem csak féltékeny vagy. - mondtam. - Ha megnyeri a műsort, ha nem valaki fel fogja keresni, mert rohadt tehetséges.
- Szóval szerinted tehetséges? - kérdezte megemelt szemöldökkel.
- Igen. - bólogattam.
- Nyávogni én is tudok. - mondta flegmán.
- Te kívülről, belülről undorító vagy. - fröcsögtem. Felálltam a kanapé karfájáról és felmentem a lépcsőn.

Az átmeneti szobámba belépve csak annyit láttam, hogy nyitva van az ablak, mindenhol összegyűrt zsebkendők vannak, Noémi laptopja a földön hever, maga Noémi pedig az ágyon fekszik magzatpózban.
- Mi történt? - kérdeztem.
- A film... A filmben meghalt a főszereplő és brühühü... Pedig olyan helyes volt és jószívű. Meg állatira cuki. De meghalt. Megmentette a szerelme életét, és brühühühü... - zokogta.
- Ne nézz több filmet. - tanácsoltam. Kikerültem a zsebkendőket és leültem az ágyra.
- Nem fogok. - ígérte meg. - Mi újság a könyvvel? Beleteszed a csigaversenyt?
- Nem. - ráztam meg a fejem nevetve.
- Fú, fáj a fejem a sok sírástól. Kimegyek az udvarra. - mondta. Felállt, összeszedte a zsebkendőket és kiment a szobából.
Most, hogy végre egyedül vagyok igazán neki láthattam volna a könyvnek. Vagy akár a történet témáját is kitalálhattam volna. Mert egy szuper szereplőn kívül semmim nem volt, amivel előrébb tudnék haladni. Szóval már akkor feladtam az írás lehetőségét, amikor Noémi után becsukódott az ajtó. Elterültem az ágyon, kezembe vettem a telefonom és hívtam anyát.
- Most nem érek rá, megbeszélés van. - mondta, és mielőtt bármit mondhattam volna, kimnyomott. Oké. Akkor jöjjön Fatime. De basszus. Már 8 másodperce vártam arra, hogy felvegye, amikor eszembe jutott, hogy egyetemen van. Fejben szidtam magam, mert nem egyszer fordult már elő, hogy egyetemi előadás alatt hívtam. Már épp készültem kinyomni, amikor a legjobb barátnőm felvette a telefont. És akkor ugrott be, hogy amúgy nyár van. De jó! Már gondolkodni sem tudok.

- Szió! Mi a helyzet a faházban?
- Ha te azt tudnád. - nevettem fel. - Brutális helyzetbe csöppentem, olyan emberek közé akiket személyesen kéne megismerned.
- Na kik vannak ott? Beyoncé? Sia? Adele?
- A 3 Sátán, Biró Tamás és Mia. - mondtam. Egy perc néma csend.
- Most csak ugratsz ugye?
- Nem. Mind itt vannak velem, egy faházban.
- Úristen! Ott van Mia?! Hozol nekem autogramot? Ha írtál róla könyvet láthatom? Kérhetek tőle fotót? Ír nekem egy dalt? - kérdezősködött Fatime.
- Majd bemutatlak neki. - mondtam mosolyogva. - Nagyon jófej.
- El sem hiszem, hogy ott vagy 5 hírességgel. Olyan jó neked. Én miért nem tudok úgy írni mint te?
- Mert téged még Mikszáth novellái is kinyírnak.
- Jaj az a báránykás olyan szomorú volt, hogy végig sem olvastam. - mondta, én pedig elmosolyodtam.
Fatime, ahogy a legtöbb fiatal utál olvasni. Az összes osztálytársam így volt ezzel a témával, minden magyar órán felcseszték a tanár agyát. De én... Én nem. Mivel anya is magyar tanár, kötelességem kúltúrálódni. Rengeteget olvastam. Először csak muszájból, de végül teljesen beleszerettem a könyvek világába. És a szókincsem is sokat fejlődött. Az érzelmeim életre keltek és elkezdtem írni. Senki se tudja, hogy mind a 9 könyvem anyának köszönhető (ő se tudja igazából). Hisz ha ő nem tukmálja rám a kötelező olvasmányokat meg egyéb "mókás" könyveket... Talán most nem létezne Somogyi Bella 9 sikerlistás regénye.
- Örülök, hogy felhívtál. Majd még beszélünk, csak most mennem kell. - zökkentett ki a gondolat menetemből Fatime. - Holnap beugrok a sarki kávézóba, mert tudtommal újra van karamellás latte. Ki kell készítenem a ruhámat. - magyarázott tovább.