Sztárallűr ✔

2.1 📘🎵

Íme, újra itt vagyok. Somogyi Annabella visszatért. Jelenleg október közepe van, rengeteg dolog történt augusztus óta, azóta, hogy egy hetet Borsod-Abaúj-Zemplén megyében töltöttem egy csapat zenésszel. Egy csapat zenésszel, akik csak egy rövid időre is, de felforgatták az életem. Főleg Ő. Biró Tamás, az országszerte ismert énekes, az álom pasi, akibe rohadtul beleszerettem. És ő is viszont szeretett engem, legalábbis én azt hittem. Az tény, hogy ami köztünk volt elég komoly volt, - én annak tartom - de ha Tomi igazán szeretett volna, akkor nem kezd el tiltakozni és titkolózni, és nem marad Noémival, hanem felvállal engem. Végül is csak két hónapja agyalok ezen megállás nélkül, de mindegy. A szeptember igen sűrű volt számomra, még úgy is, hogy megmaradt a megszokott, unalmas életem. Még augusztus végén sikerült befejeznem a Vadító szépség című könyvemet, amit akkora sietséggel kellett megírnom a házmesternőnk unokája miatt. Tehát a könyv megjelent szeptember első hetében, akkor amikor minden diák iskolába ment, én egész nap Anita irodájában voltam, példányokat írtunk alá, leszerveztünk egy dedikálást a Western plázában - ohó! - és intéztünk egy csomó papírt. A szeptemberi dedikáláson rengetegen voltak, kétszer annyian, mint az augusztusin. A nap végére majd leszakadt a kezem, de az egyik szervező kiengesztelt egy két literes üdítővel, ami valami külföldi cucc, de eszméletlen finom volt! Szóval a megjelenés óta eltelt több, mint egy hónap, nekem pedig volt időm „pihenni" és gondolkozni azon mi lesz a következő könyv, amit megírok. Egyelőre semmi ötletem nincs, el kell, hogy szomorítsam a rajongóimat és magamat is, fogalmam sincs mi lesz a következő művem. De most nincs ihlet hiányom, dehogy van! Éppen ellenkezőleg. Annyi dologba kéne bele kezdenem, de nem tudom mit tudok megvalósítani és mit nem. Kicsit nagy a nyomás, mert az olvasók folyamatosan írogatnak Instagramon és Messengeren, 10-ből 4-re tudok válaszolni, pedig szívem szerint minden rajongómat agyon ölelgetném, amiért ennyire kitartóak velem és a könyveimmel szemben. Rengetegen kérik tőlem, hogy írjak folytatást A rubint lánynak, és természetesen a Vadító szépségnek is, de nagyon sokan valami egészen új dologra gondolnak. Khm, ezt majd én eldöntöm. És én az első opciónak adom a legnagyobb esélyt. Szóval bele kéne kezdenem A rubint lány második részébe, és igaz, hogy kívülről fújom miden egyes könyvem tartalmát, azért úgy gondolom érdemes lenne újra olvasni.

Fekete cicanadrágban és rózsaszín kötött pulóverben (kötött pulóver mániám van) hasaltam az ágyamon és olvastam a könyvem. Az étkezési zavarom ugyanúgy megmaradt, ma még nem ettem semmit egy almán és egy natúr joghurton kívül, pedig már délután két óra is elmúlt. Szóval éppen olvastam, amikor a töltőn lévő telefonom megcsörrent. Ismeretlen szám hívhatott, mert az alapértelmezett csengőhang rázta fel a szobám csendjét. Nagyon reménykedtem abban, hogy ne egy rajongó hívjon, kicsit gáz lenne, ha kitudódna a telefonszámom. Kicsit félve vettem magamhoz a mobilt, és tágra nyílt szemekkel néztem a képernyőt. Úristen! Hiszen ez Ipacs!
- IPACS! - kiáltottam bele a telefonba nevetve.
- Kiscsaj, jó hallani a hangod. - köszönt nekem. - Jól betartottuk az ígéretünket hallod-e.
- Milyen ígéretet? - húztam össze a szemem értetlenül.
- Azt, hogy még összefutunk. Ahhoz képest egy szót sem beszéltünk.
- Ó. Tudom, és sajnálom, de mindketten elfoglaltak voltunk. Én a Vadító szépséggel foglalkoztam, ti meg pereskedtetek. - mondtam. Ó, igen, a másik fontos dolog. Még augusztusban, Angyal Laura feljelentette Nándit zaklatás miatt, és Ipacs szerzett ugyan egy profi ügyvédet, Nándi pedig megúszta a dutyit, de a bandából ki kellett lépnie. És most mondhatnám azt, hogy a 3 Sátán együttes feloszlott, de ez nem így van. Mert attól, hogy Nándi elhagyta a Global Music-ot, Csongi és Gergő továbbra is együtt maradtak. Jaj, Csongira még vissza fogok térni! Az történt, hogy Nándi helyére mindenképp kellett szerezni valakit, ezért válogatást tartottak. Nem volt olyan hű, de nagy sor, és olyan zenészt sem találtak, aki megfelelő lenne a szerepre. Tehát a fiúk egyelőre duóban nyomják, a Sátán duó néven, és amint meglesz a harmadik tag, ez át fog változni a Sátán trióra. Na vissza a telefonbeszélgetéshez! - Tényleg, hogy haladtok a harmadik tag keresésével?
- Sehogy. Kibaszott mérges vagyok Nándira, de sose találunk olyat, aki van olyan jó gitáros és énekes, mint ő és képes elviselni a másik kettőt.
- Sajnálom. - szomorkodtam.
- Ugyan, majdcsak meglesznek valahogy. Mesélj inkább te valamit! Vannak új könyv ötletek vagy ilyesmik?
- Hát sok rajongóm tanácsára írok majd egy második részt egy könyvemből, de most még csak újra olvasom. És amúgy kicsit nagy rajtam a nyomás, mert az olvasók megvadultak az új könyvtől. - ejtettem el egy szóviccet - És bombáznak a kommentekkel. Legtöbbször ezt kaptam meg: Miért ölted meg Marcot? MIÉRT???
- Micsoda? Marco meghal? - suttogta a vonal másik végén a menedzser. - Miért spoilereztél? Én még csak ott tartok, hogy a csatornákban mászkálnak.
- Föld alatti titkos barlangok. - javítottam ki. - Honnan tudhattam volna, hogy olvasod a könyveimet? Honnan tudhattam volna, hogy egyeltalán tudsz olvasni?
- Hééé! - röhögött fel. - Anita ajánlására kezdtem el olvasni a könyveidet. Már elolvastam Az üveg bűbáját.
- Örülök. Hű, ez nagyon jól esik!
- Szóval azt mondod nagy a feszkó?
- Hát igen, eléggé. - húztam el a szám.
- Mit szólnál egy kis kikapcsolódáshoz?
- Egy hét a faházban mi? - viccelődtem.
- Nem káoszt mondtam, hanem nyugalmat. - mondta, a hanglejtéséből megítélve pedig biztos voltam benne, hogy mosolygott. - Az édesanyukám egy faluban lakik szintén B-A-Z megyében, van ott erdő, pusztaság és nagyon barátságos emberek. A jövő hetet nála töltöm, mit szólnál hozzá, ha téged is meghívnálak? - kérdezte, de én nem tudtam válaszolni. Azta!
- Nem is tudom mit mondjak... Ezt komolyan gondoltad?
- Még szép!
- Köszönöm. Megkérdezem anyát és Anitát is.
- Anita miatt ne aggódj, vele már beszéltem. Csak úgy titokzatosan megérdeklődtem, hogy ráérsz-e mostanában, de azt nem kell tudnia, hogy lelépsz. - mondta.
- Ó. Értem. - mosolyodtam el sejtelmesen. Igen, Ipacs még mindig Anita kisfiának az apja. Ez a titok eddig mélyen leülepedett az agyamban, de most, hogy újra eszembe jutott, ugyanolyan izgatott lettem, mint amikor megtudtam az igazságot.
- Ma ráérsz?
- Hát az olvasáson kívül semmi programom nincs szóval...
- Szuper. Ha már ilyen rohadt szeles és hideg időnk van meghívhatlak egy kávéra vagy egy forró csokira?
- Persze, köszönöm. Jó lesz újra látni téged. - mondtam boldogan. Így szerveztük le az első találkánkat két hónap után.

Itt a második évad első része. Remélem senkinek sem okoztam csalódást. 💞