Sztárallűr ✔

2.2 📘🎵

A fekete cicanacimat átvettem egy sötétkék farmerre, a pulóver és az atléta alá pedig felvettem egy melltartót. Mert otthon felesleges, de az utcára igenis kötelező. Legalábbis nekem. A barna hajam megnőtt pár centit nyár óta, egy tipikus kontyba fogtam fel. Sminknek púder, szempillaspirál, rózsaszín szemhéjpúder, és szájfény. Egy érdekes, megemlítendő dolgot hadd mondjak el. Épített körmöm lett. De nem olyan bazi hosszú agyon csicsázott műköröm, hanem egy babarózsaszín színű normális hosszúságú porcelán köröm. Mondjuk már eléggé le van nőve, holnap megyek újat csináltatni, de csak miután Fatival ki shoppingoltuk magunkat. Ó, szegény lány, nagyon sokat kell tanulnia az egyetemen. Pénteken este valami házibuliban volt és ott is aludt, úgyhogy inkább vasárnapra raktuk át a közös, csajos programot.
Felvettem a halványrózsaszín sportcipőmet, ami helyére szintén holnap akarok venni egy csizmát. Szürke, vékony kabát, parfüm, minden fontos dologgal telepakolt kistáska és... Ó, igen. Azért anyának nem ártana szólni.
- Anya!
- Mondjad kincsem. - jött ki a konyhából. - Hova mész? Csak nem egy fiú?
- Ugyan, hová gondolsz. - forgattam meg a szemem.
- Oda, hogy egyszer én is szeretnék majd nagymama lenni.
- De nem 38 évesen! Te jó ég. - nevettem fel. - Anya emlékszel még Ipacsra?
- Nem. Ja, de mégis. Ő az a menedzser nem?
- De igen, vele találkozok.
- Annabella! Az apád lehetne! Az én apám lehetne! - képedt el anya. És igazából Bátor apja is lehetne, fűztem hozzá magamban.
- Csak beszélgetünk. És ha nem baj jövő héten megint lelépnék Borsodba. Nyugodt környezetre van szükségem, ha írni akarok.
- Mit akarsz írni? Hova akarsz menni? - kérdezősködött. Ha így folytatjuk, sosem szabadulok el.
- A rubint lánynak szeretnék egy folytatást, és egy faluba költöznék egy hétre. Ott van lehetőségem kikapcsolódni. Tudod a tiszta levegő, a természet...
- Utálod a természetet. Rettegsz az állatoktól és a bogaraktól.
- Shhh, ne rontsd el a varázst. - nevettem fel. - Akkor elengedsz? Légyszi.
- Persze, elleszek én egyedül. Össze is pakolok neked.
- Azt most nem kell, megcsinálom majd én.
- Ugyan, max egy óra. Na menj, érezd jól magad.
- Szeretlek anya. - öleltem meg és kimentem a házból. A liftben volt szerencsém együtt utazni a legfelső emeleten lakó egyetemista sráccal, ha jól tudom Roli a neve.
- Szia Annabella. Csinos vagy. - köszönt nekem.
- Köszönöm szépen. - mosolyodtam el kedvesen.
A bérház előtt egy darabig egymás mellett mentünk (találkoztunk a kutyáit sétáltató Marika nénivel is), de aztán ő külön vált tőlem. A busz három perccel azután érkezett meg, hogy odaértem a megállóba. Kemény nyolc megállót mentem, mire odaértem a megbeszélt találkahelyre. A Star Bucks-ba. Amikor az épület elé értem láttam, hogy az út túloldalán áll egy fekete kocsi. És kiszállt belőle Ipacs. Hatalmas öleléssel köszöntöttem őt.
- Istenem, de jó újra látni téged!
- Téged is kiscsaj, téged is. Csinos vagy.
- Új autód van? - pillantottam a fekete Skoda felé.
- Az nem az én kocsim, nekem még mindig az a piros van tudod.
- Akkor kié a kocsi?
- Nem fontos, de már megy is tovább nézd! - mutatott a járműre, ami kitolatott a helyéről és elhajtott. Hogy ki volt benne azt nem tudom, talán a Global Music külön sofőrje.
Kikértük a kávénkat, és rögtön beszélgetni kezdtünk. Mindenféle témáról.
- És érted azt mondta a csaj, hogy nem vagyok az esete. Az eszem megáll. - fejezett be egy balul elsült vakrandis sztorit.
- Sajnálom. - húztam el a szám. - Ipacs. Te voltál már szerelmes? Úgy igazán, nagyon, nagyon, nagyon.
- Persze, hogy voltam. A nagy Ő. - emlékékezett vissza - gyanítom Anitára. - Annak is rossz vége lett. Sose lesz normális kapcsolatom ezután.
- Ne mondj ilyet! Nálad jobb embert nem is ismerek. - vigasztaltam meg. - Nagyszerű férj lehetnél és szerintem igazán jó apuka is. - mondtam kedvesen. Csak bíztatni szerettem volna, de arra nem gondoltam, hogy eszébe fognak jutni azok az idők Anitával. Nem tudja, hogy tudom, és ez így van rendjén.
- Ezt erősen kétlem. Egyszer már lehettem volna apuka, de elszúrtam. A kapcsolatommal együtt. Bazdmeg, mekkora egy hülye voltam. - csapott az asztalra idegesen.
- Miért? Mi történt?
- Nem tudom elmesélhetem-e neked. - bizonytalanodott el. - Ne mondd el senkinek!
- Nem fogom. - ígértem meg. Eddig sem árultam el senkinek, most se fogom.
- De ne akadj ki!
- Nem fogok, na! Gyerünk!
- Oké. Anita. A te Anitád a... A barátnőm volt. Együtt voltunk, boldogok voltunk és nagyon szerettük egymást. Viszont becsúszott egy kis baleset.
- Ó, jaj. - tettettem meglepettséget.
- Akkor gondolom érted. Még szinte gyerek voltam, nem álltam volna kész az apa szerepre. De most már nagyon bánom. Elvettem a gyerek életét, akivel most akár focizhatnék a kertben, főzhetnénk az anyjára... Egy nagyon boldog család lettünk volna, de mindent elszúrtam. - mondta, én meg amilyen érzékeny vagyok, elsírtam magam a történet végére. A lelkiismeretem meg akart nyílni, el akartam mondani Ipacsnak az igazat. Hogy a baba megszületett, és hogy Bátor már nagyra nőtt. De nem tehettem, mert megígértem Anitának, hogy tartom a szám. Ezután jó pár néma perc telt el. A következő téma egy országos énekverseny győztese volt. Khm. Pozsonyi Zsombor. A szőkésbarna dauerolt hajú, kék szemű srác, aki iszonyat jól énekel és mindemellett még jól is néz ki. Akit anya a férjemnek akar tudni. Nyáron még csak a válogatók voltak, szeptemberben lement a műsor 85%-a, múlt hétvégén pedig kiderült ki az idei győztes. Ő volt az.
- Szóval a Zsombor megnyerte a versenyt, és a Global Music le akarja szerződtetni őt. És én, mint a kiadó legsikeresebb előadóinak a menedzsere, természetesen vállaltam a feladatot. - magyarázott Ipacs. - Most ugye anyámnál leszünk, a srácnak amúgy is pihenésre van szüksége, az azutáni héten pedig elmegy Amerikába és felhasználja az utazási kártyát, amit nyert. Na, az azutáni héten jön hozzánk és eldönti, hogy le akar-e szerződni hozzánk. Melegen ajánlom neki.
- Ha nem hozzátok megy, akkor hova? - kérdeztem érdeklődve. Én írónő vagyok, nem igazán vagyok tisztában a zenei dolgokkal. Már így országos szinten.
- Jó sok helyre mehet még, de a profiknak úgysem fog kelleni. Ha majd jön a verseny új évadja, megy a levesbe. Addig kell elkapni, amíg van értelme. Kiadni egy vagy több dalt, ilyesmik. Bonyolult szakma ez.
- Elhiszem. - mondtam, aztán felálltam az asztaltól. - Jó volt beszélgetni, de ideje lenne hazamennem. Holnap vásárolni megyek Fatival.
- Ó, csajos program. - vigyorodott el. - Jó murit. Hívjak egy taxit?
- Én hazatalálok busszal is.
- Lehet, de én hazaviszlek taxival. - mondta, én meg hálásan megöleltem őt. Ugorjunk egy kicsit előre az időben...