Sztárallűr ✔

3.13 📘🎵

- Úristen, élőben még gyönyörűbb vagy. - pattant fel a kanapéról Tamara, aki szintén nagyon hasonlít Tomira. Az arcvonásaik és a hajuk színe egy az egyben megegyezik, a szemük színe viszont eltérő. Amíg Tominak egyszerű barna, addig Tamarának zöldesbarna, a zöld része pedig úgy tündököl, mint a smaragd. Hihi. Erről A smaragd lány című alakuló regényem jutott eszembe. Holnap folytatnom kéne az írását.
- Annabella, örülök, hogy végre találkoztunk. - lépett mellém Tomi anyukája, aki egy barna hajú, zöld szemű gyönyörű nő. Biztosra veszem, hogy idősebb anyánál legalább vagy öt évvel, de ez nem látszik meg rajta. Két gyerek után is tökéletes az alakja, az arcbőre pedig olyan, mint a reklámokban lévő nőknek.
- Én is nagyon örülök. Hoztam egy kis ajándékot. - adtam át neki az ajándékot.
Tamara is odasettenkedett mellé, rögtön kiszúrta a fehér, dedikált szilikonkarkötőt.
- Úristen!
- Remélem tetszik és nem gondolsz engem nagyképűnek.
- Dehogy gondollak, nagyon kedves tőled. El sem tudod hinni mennyire örülök, hogy te és a bátyám együtt vagytok. Nagy álmom vált valóra azzal, hogy láthatlak. - hadarta és megölelt.
- Csillapodj. - fogta meg a vállát Tomi, aki mosolyogva nézte a családja reakcióját.
- Bár egyszer ott voltam egy dedikáláson, sajnos egy szót sem tudtam szólni hozzád annyira féltem. Azóta eltelt két év.
- Két éve követed a munkásságom?
- Igen, majdnem három. Hihetetlen, hogy ilyen kevés idő alatt ennyi könyvet megírtál. Az meg még hihetetlenebb, hogy mindet elolvastam és mindegyik tetszett. Igazából én mindigis utáltam a könyveket, te szerettetted meg velem az olvasást.
- Nahát, ennek nagyon örülök. Sokan írtak már nekem ilyeneket, mindig mosolyt csalnak az arcomra.
- Mindent tudni akarok rólad, a könyveidről és arról, hogy milyen írőnőnek lenni.
- Tamara tényleg vegyél vissza egy kicsit. - szólt rá az apukája. - Ne hozd kínos helyzetbe a vendégünket.
- Ugyan, nincs semmi baj. - mosolyodtam el.
- Tálalom a vacsorát, kérlek üljetek asztalhoz! - szólt Tomi anyukája a konyhából.
- Kell segítség? - kérdeztem.
- Csak ülj le. - puszilt bele a hajamba Tomi.
Nagyszerűen telt az az este, Tomi szülei és Tamara (aki megkért, hogy szólítsam Taminak) csodálatosak, rögtön megkedveltek és befogadtak. Annak is örülök, hogy Tomi is nagyon jól kijön anyával, le sem tagadhatnám, hogy éjszakánként néha a közös jövőnket tervezem.

Visszaemlékezés vége...

Az ágyamban feküdtünk betakarózva, összeölelkezve. Tomi a takaró alatt a combomat simogatta, majd a hasamat és az oldalamat. Szokás szerint beleborzongtam az érintésébe és azokba a gondolatokba, amik a körülbelül egy órával ezelőtt történtekről szóltak. Tomi még közelebb jött hozzám, éreztem a leheletét a nyakamon. Tudtam, hogy majd megbolondul értem, mosolyt csalt az arcomra az, hogy ilyen érzéseket váltok ki belőle. Megcsókolta a nyakam, többször egymás után, közben kezei egész máshol jártak. Aztán fölém kerekedett és megcsókolt.
Lehunytam a szemem és megragadva az izmos karját, melyel mellettem támaszkodott, viszonoztam a csókját. Beletúrtam a barna hajába, és amikor megéreztem a kezét az arcomon belemosolyogtam a csókunkba.
- Össze akarok költözni veled. - jelentette ki, mire eltátottam a szám. - Nem akarok mást csak veled lenni, a nap minden egyes percében.
- Bár megtehetnénk. - sóhajtottam fel és egy kicsit felemelkedve az ágyról, szájon csókoltam Tomit. - Szeretlek.
- Én is téged. - túrt bele a hajamba és ismételten megcsókolt.
- Most boldog vagyok, amiért nem csak én álmodok közös jövőnkről.
- Hidd el sokat gondoltam rá mi lenne, ha... De az erotikus álmaim száma veled sokkal több.
- Hülye. - nevettem fel és kibújtam alóla. Felálltam az ágyból és kinyújtózkodtam. - Megyek iszok valamit. Te nem vagy szomjas?
- De, megyek veled.
Már este nyolc is elmúlt, amikor a rakott krumpli evés után Tomi elköszönt tőlünk, jó éjszakát kívánt és elment. Kikísértem a lépcsőig.
- Akkor a holnapi nap hogyan fog zajlani? – kérdezte suttogva. Átkarolta a derekam és nagyon közel hajolt hozzám.

- Délelőtt tízre megyek a fotózásra, valahol megebédelhetnénk utána, a ruha pedig megvár, oda nem muszáj elkísérned, ha van valami programod.
- Holnap semmi programom nincs szerencsére. Ipacs most a Sátánokkal foglalkozik, meg persze Mia új dalával.
- Rólad szól. Rólunk szól. – motyogtam.
- Tudom, egyre többen fordulnak ellenünk. De ne foglalkozz velük, ha megjelenik az új számom garantáltan elsöprünk mindenkit.
- És mikor jelenik meg? – érdeklődtem.
- Jövőre.
- Az még rengeteg idő. Legalább a címét áruld el. – kérleltem és körülöleltem a nyakát.
Hangokat hallottunk az egyik lakás felől, villanykapcsolás, kulcszörgés és kilincsrángatás. A hangok Csenge ajtaja felől jöttek.
- Ez Csenge, menekülj! – nevettem fel halkan. Nyomtam egy gyors csókot a szájára és betoltam őt a liftbe. Szerencsére pont becsukódott az ajtó, amikor kinyílt az ajtó, és a szőke hajú lány pizsamában átlépte a küszöböt.
- Szia. Itt van Tomi?
- Most ment el.
- A fenébe. Köszönni akartam neki, és el akartam mesélni, hogy a suli egyik legmenőbb lánya meghívott a szülinapjára, cserébe viszont kér tőle egy aláírást. Nem tudnál szólni neki az érdekemben?
- Nincs még elég aláírásod? – kérdeztem egy kicsit bunkón.
- Van, de ő adott nekem egy posztert, és egy rózsaszín illatosított lapot is. Nézd, ezeket! – emelte fel az említett lapokat Csenge. – Kifejezetten megkért, hogy ezeket írja alá, máskülönben nem mehetek el a bulijára.
- Ez elég szemétségnek hangzik, gyűlölöm, ami az általános iskolákban folyik manapság. – dünnyögtem. – Elteszem én a lapokat és holnap megkérem Tomit, hogy írja alá. Pénteken már be is tudod vinni a suliba.
- Jaj, de jó! Köszönöm szépen Annabella, te vagy a legjobb! – ölelt meg vigyorogva. 
Egy időre elfoglaltam a fürdőt, feltettem egy fátyolmaszkot is, hogy felfrissüljön az arcom. Ittam egy nagy bögre teát, megmostam a fogam, megpusziltam anya homlokát és bezárkóztam a szobámba. Hallgattam egy kis zenét, gondolkoztam a könyveimen és a világ nagy dolgain, aztán szépen lassan elaludtam.