Sztárallűr ✔

27. 📘🎵

- Igen, azért jöttem. De szedek én magamnak.
- Felajánlottam udvariasságból, fogadd el. - csóválta meg a fejét mosolyogva Tomi. Leültünk az asztalhoz és közösen láttunk neki a rakott krumplinak. Természetesen a beszélgetést nem kerülhettük el.
- Ugye azután is tartani fogjuk a kapcsolatot, hogy véget ér ez a hét?
- Ha szeretnéd. - mondtam. Próbáltam közömbös lenni, de nem hiszem, hogy sikerült. - De egyenlőre még ne jelöljük be egymást Instán meg Facebookon. Messengeren lehet.
- Kösz, hogy megadtad az engedélyt. - nevetett fel. - Amúgy vágom a helyzetet. Miután megjelenik a könyved, jelöllek mindenhol.
Ezután ismét csönd következett. Csak ettük a rakott krumplit és kerültük a másik tekintetét. - Meddig jártál azzal a Máté gyerekkel? - kérdezte Tomi. Hirtelen a semmiből.
- Sokáig. 6 hónapig és néhány napig.
- És mennyire volt komoly?
- Nem tudom miért érdekel, és azt se tudom miért mondom meg... De elég komoly volt. - mondtam, ő pedig majdnem félrenyelt egy kolbász szeletet - Egészen addig amíg nem állította át a kapcsolatunkat Facebookon, ezzel elintézve a szakítást. Aztán megalázott a fél suli előtt, mindenki rajtam nevetett, senki se barátkozott velem csak Fatime.
- Hűha. Nem gondolná az ember, hogy egy ilyen okos, kedves és gyönyörű lány ennyire össze van törve belülről.
- Ilyennek gondolsz? Okos, kedves, gyönyörű... - méláztam el. És sajnos ezt hangosan kimondtam.
- Persze. Ilyen is vagy. - mosolyodott el és folytatta az evést. Ha mondjuk spagettit csináltunk volna akkor olyan romantikusan is vacsorázhattunk volna. Cupp. Túl sok romantikus regényt olvasok (és írok), ráadásul nem jó ötlet ismét spagettit csinálni. A Sátánok felszívják az orrukon. Ismét, brrr...

- Mi a hézag fiatalok? - jött be a konyhába Ipacs.
- Semmi, eszünk. - mondtam. - Illetve én befejeztem. Megyek zuhanyozni, fogat mosni és aludni.
- Szép álmokat - köszönt el rögtön a menedzser.
- Várj már! Tényleg nem gond, hogy Fati itt van ugye? Például hol fog aludni? Nem akartam problémát okozni csak...
- Bella nincs gáz. Bírom a csajt, jó fej. Bár nem annyira, mint te. Elalszik ő a kanapén azt mondtad. Na jó éjt!
- De várj még! Holnap jön ide Anita. Megcsináljuk az Insta posztot, beszélgetünk meg ilyesmi.
- Oké. Volt róla szó úgyhogy nem mondtál újat. Sziasztok. - hagyott ott minket végleg Ipacs. Legyintettem egyet és kivittem a tányérom a mosogatóba. Már nekikezdem volna az elmosogatásának amikor...
- El ne mosd már! - jött oda mellém (közvetlen mellém) Tomi.
- De, eddig mindig elmostam. Semmit sem tesz.
- De most nem kell. Menj, pihenj. Fárasztó napod volt.
- Ezt most komolyan gondolod? - döbbentem le.
- Halál komolyan. - mondta és megsimította a vállam. - Ugye, hogy nem is vagyok annyira bunkó?
- Ne forgasd ki a szavaimat! Akkor még nem ismertelek annyira. - védekeztem azonnal. Ez olyan gáz.
- Most már ismersz?
- Azt hiszem.
- És nem akarsz még jobban megismerni? - kérdezte egy tipikus nőfogó mosollyal, és birizgálni kezdte az egyik babahajszálam. Kicsit megijedtem a közelségétől, persze nem olyan értelemben. Mert rögtön megőrjített az illata és ő maga, de túlságosan hirtelen mozdulat volt. Ráadásul váratlan is. Elhátráltam a mosogatótól meg persze Tomitól és elindultam a lépcső felé.
- Na, hé! - kiáltott utánam.
- Ismerkedj Noémivel. - vágtam rá kapásból és felsiettem az emeletre.
Zuhanyzás és fogmosás után közöltem Noémivel és Fatival, hogy fáradt vagyok és szeretnék aludni, ők pedig teljes mértékben megértettek. Nem voltak álmosak, úgyhogy egyedül hagytak a szobában. Forgolódtam néhány percig, aztán szép lassan elnyomott az álom.

Reggel 9 körül ébredtem, és ritka jól éreztem magam. Kellő képpen kialudtam magam, nagyon friss és üde voltam. A kedvem is jó volt és a tükörképemmel is meg voltam elégedve. Ha a természetem ilyen jó, akkor a könyv írással is jól fogok haladni. Ennyi az egész. Átvettem a pizsamámat egy pálmafa mintás nyári overálra, a barna hajam pedig felfogtam egy copfba. Zsírosodik, ma meg kell mosni. Bementem a mosdóba, és miután kijöttem onnan nekimentem Nándinak. Blah.
- Dögös vagy ma is, mint minden nap. - köszöntött.
- Kösz. - sziszegtem és kikerültem. De ő elkapta a csuklóm.
- Most mi van? Ennyire be vagy szarva tőlem? Nem csináltam semmit se a Laurával.
- Akkor velem se. - vágtam rá és próbáltam kiszabadulni a szorításából. Nem sikerült, mert erősen szorított, én pedig piszok gyenge vagyok. - Engyedj el!
- Miért mi lesz, ha nem? - kérdezte vigyorogva és közelebb jött hozzám. - Bella. - suttogta és bármit is akart csinálni nem sikerült neki. Ugyanis valaki adott neki egy öklöst, de egy olyat! Kifeküdt a földön, de persze eszméleténél volt. Na vajon ki más tehette ezt vele, mint Tomi?
- Ha csak egy ujjal is hozzáérsz Bellához, holtra verlek megértetted?
- Jól van, nem kell a nagymenőt játszani. - tápászkodott fel a földről Nándi. - És ha te mégegyszer ezt csinálod a sürgősségire kerülsz. Tomika. - gúnyolta ki és lement a földszintre.
- Köszi. - mondtam Tominak rá se nézve.
- Belle. Beszéljük meg a tegnapit.
- Mit kéne megbeszélnünk? - emeltem fel a fejem.
- Például azt, hogy szeretlek, te mégis megint Noémivel jöttél nekem. Mit csináljak, ha csupán érdekből járok vele, de azt muszáj?!
- Ha csak érdekből járnál vele nem csókolgatnád és nem aludnál vele! - vágtam rá és rögtön meg is bántam.

- Most azt várod, hogy szakítsak vele miattad?
- Azt mondtad szeretsz. Akkor képes lennél megtenni. - fontam össze a karom. Nem hinném, hogy komolyan gondolta, csak játszadozik velem.
- Meg is fogom tenni.
- Igen? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. Mert te egy olyan lány vagy aki... Aki mindenki számára elérhetetlen. Tökéletes vagy. Én pedig tökéletesen szólva, beléd szerettem.
Oké, én figyeltem a hangsúlyt, és nem úgy tűnt mint aki hazudik. Most még azt is mondhatnám, hogy ezzel nem szoktak hazudozni az emberek, pedig de. Ezzel szoktak a legjobban. Nem tudom, hogy higyjek-e Tominak. Ezt nem ma kéne megbeszélnünk.
- Nem tudom mit gondoljak. - mondtam halkan.
- Megértem. - bólintott. Bal kezével összefogta a kezeim, jobbjával pedig a fülem mögé tűrt egy kiálló hajtincset. Érintsétől kirázott a hideg, közelsége pedig ezúttal megnyugvást adott számomra. A mosolyával ölni tudott volna, az illatáról meg ne is beszéljünk. - Csak, hogy tudd. Én tényleg szeretlek téged. Teljes szívemből. - mondta és jobb kezem a szívéhez emelte. Még közelebb hajolt hozzám, homlokát pedig az enyémnek döntötte. Annyira magával ragadott a pillanat és a hév, hogy bal kezemet a tarkójára csúsztattam, közben pedig le se vettem a szemem a szájáról. Meg akartam csókolni, semmi kétség. De ezzel Tomi is így volt. Megnyalta a száját ezzel pedig elég egyértelművé tette a helyzetet. Szerencsére volt egy kis eszem és nem estem neki a folyosó kellős közepén, bárki bármikor feljöhet. A kezét fogva berontottam a tiltott plusz szobába és hagytam, hogy azt csináljon amit akarjon. Szeretem Biró Tamást, mindennel jobban szeretem.

Nem kell bepánikolni, nem lesz 18+
Remélem ettől még tetszeni fog a kövi rész. 😂❤️❤️