Sztárallűr ✔

3.18 📘🎵

Péntek reggel hétóra, ebben az időpontban ébredtem fel, de csak tíz perccel később tudtam kimászni az ágyból. Reggelire pirítóst csináltam, anya nemrég hagyhatta el a házat, nem csak a kávé volt meleg, hanem a gáztűzhely is. Megmostam az arcom és ettől végre kellőképpen felébredtem.
Hideg decemberi napok járnak, a koncert pedig vagy kültéri lesz vagy beltéri, mindkét esetben a hosszú cuccok ajánlottak. Úgy döntöttem a tegnap választott narancssárga ingemet veszem fel fekete farmerrel. A világosbarna hajam teljesen egyenesre vasaltam és most jöhetett a smink.
Hiába mostam le tegnap azt a sminket, amit Csilla készített nekem a fotózás előtt, csak részlegesen jött le, reggel még szenvedhettem azzal is, hogy teljesen naturális legyen az arcom. Csak azért, hogy utána megint kerüljön rá egy kis festék. Fantasztikus.
Általában amúgy nem szoktam sminket használni, ha csak itthon ülök és írok nincs szükségem se alapozóra, se szempillaspirálra, de közismert ember vagyok, úgyhogy, ha kilépek az utcára, kötelességemnek érzem, hogy legalább egy pici sminket viseljek. Jó, a tegnap reggeli eset az más volt, inkább felejtsük el.
A szempilláim kétszeresen meghosszabbodtak, a narancssárgás-barnás rúzsom pedig nagyon jól illett a felsőmhöz. Készenálltam az indulásra, de volt egy kis gond. Nem tudtam hova kell mennem és mikor induljak fel. Ódzkodva ugyan, de felhívtam Ipacsot. Én magam is meglepődtem azon, hogy felvette.
- Szevasz kiscsaj, mondjad gyorsan, mert nem érek rá.
- Szia Ipacs. Csak azt szeretném kérdezni, hogy hol lesz a koncert és mikorra kell odaérnem? Nekem senki nem mondott semmit.
- Tomival beszéltem tegnap, csörögj rá. Nekem most mennem kell szia.
- Szi... És letette. – nevettem el magam és azonnal felhívtam Tomit. – Jóreggelt. Ipacs azt mondta, hogy te tökéletesen informálódtál a mai koncertet illetően, megosztanád velem mit tudsz?
- Persze, csak épp eszem közben. – mondta csámcsogva.
- Ú, mit eszel?
- Gofrit. – mondta. – Nutellával. – fűzte hozzá. És a hangján hallottam, hogy mosolyog.
- Van annyi, hogy nekem is hozz egy kicsit? Elég magában is, megeszem tejszínhabbal. Sírni fogok, ha nem ehetek gofrit.
- Kellett nekem mondani... - szidta magát. – Viszek neked gofrit. 
- Köszönöm, szeretlek. 
Tomi gyorsan elmondta, amit tud a koncertről, Ipacs őt is befogta dolgozni, úgyhogy nem tud értem jönni. Akkor majd taxival megyek. Használhatnám a buszt is, de a koncert helyszíne számomra egy teljesen idegen helyen van és hiába élek itt húsz éve, még mindig nem ismerem teljesen Budapestet.
De az időpont alapján, amit Tomi mondott még volt egy bő félórám, úgyhogy bepakoltam a mosogatógépet, gyorsan felporszívóztam az előszobában lévő koszokat (anya csizmájából kipereghetett valami) és írtam egy bátorító üzenetet Fatinak. Ugyanis ma van egy egyetemi vizsgája. Olyan rossz, hogy pont erre a napra esik, így nem tud eljönni a barátja, Csongi koncertjére. Rögtön visszaírt, hogy köszöni meg minden, nagyon izgult a vizsga miatt, mert egy szigorú tanár lesz majd velük. Én is vele együtt izgulok, szeretném, ha sikeres lenne az összes vizsgája.

Mikor aztán elérkezett a megfelelő pillanat, a kabátomban lementem a ház elé és beszálltam a taxiba, amit a házunk elé hívtam.
A taxi sofőr kedvesen köszöntött (ráadásul a nevemen), így tudtam, hogy ismerős vagyok neki. Biztos fuvarozott már többször is, de az is lehet, hogy a könyveim miatt ismer. Bár kétlem, hogy ez a bajszos bácsi szerelmes regényeket olvasgat.
Majdnem fél óra utazás után megérkeztünk a koncert helyszínére. Jó sokan voltak az épület előtt, csak remélni mertem, hogy nekem nem kell kiállnom azt a sort. Kifizettem a taxi sofőrt és megköszöntem a fuvart. Lassú és kimért léptekkel indultam meg a bejárat felé, próbáltam távol tartani magam a tömegtől, de még így is rengetegen odaszóltak, hogy "Nem itt van a sor vége!" vagy "Várd már ki a sorod!". A biztonsági őr is leszidott, szóhoz sem jutott hagyni.
- VIP vendég vagyok, nekem is ki kell várnom a sort?
- Mi a neved? - nézett rám.
- Somogyi Annabella.
A bajszos férfi fürkészni kezdte a lapját aztán így szólt:
- Somogyi Gábor rokona lehetsz és valóban rajta vagy a listán. Menj beljebb és ott az a hölgy ad majd neked egy karszalagot.
- Köszönöm. - mosolyodtam el és nem foglalkozva a rajongók szúrós megjegyzéseivel, belógtam a kapun.
Az épület belülről sokkal nagyobb volt, az üveg kupola rengeteg fényt beengedett. Nem tudtam milyen hölgyről beszélt a biztonsági őr, elveszetten forgolódtam az emberek közt.
- Bella! - hallottam meg egy ismerős hangot. Ipacs volt.
- Ipacs! - öleltem meg boldogan. - Hol adják a VIP karszalagot?
- Ott, Fruzsinál. - mutatott a távolba, ahol egy szőkésbarna, göndör hajú lány állt.
- És ha ott végeztem hova menjek?
- A színpad színfalai mögé. A sárga szalagon túl csak a VIP vendégek jöhetnek.
- Szuper. Tomi itt van már?
- Igen itt van, és fogalmam sincs miért, de elhozott egy doboz gofrit. És nem ad belőle senkinek!
- Azért mert az az enyém. - mondtam mosolyogva.
- Oh. Ó! Hát persze.
Ipacs egyedül hagyott, össze-vissza kellett rohangálnia, a fiúk menedzsereként mindent neki kell intéznie. Odamentem ahhoz a Fruzsihoz, közöltem vele, hogy Somogyi Annabella vagyok, VIP vendég, ő pedig rögtön adott nekem egy citromsárga karszalagot.
Érdeklődve néztem, ahogy egyre több ember szivárog be a koncert nézőterére, és amikor elérkeztem a sárga szalaghoz a karomat felemelve átbújtam alatta. Számomra ismerős és ismeretlen arcok álltak előttem, viszont rögtön észrevettem a személyt, akit kerestem.

- Tomi! - szólítottam meg.
- Belle. - mosolyodott el és odalépve hozzám adott egy puszit a homlokomra. - Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. Neked is jóláll a napszemüveg, amit télen egy épületben viselsz.
- Muszáj viselnem, Ipacs nem akarja, hogy bárki figyelmét elvegyem, ez a nap a srácokról szól.
- Aha, értem. Tudom, hogy tegnap találkoztunk, de annyira hiányoztál.
- Te is nekem. - mondta szünetelenül mosolyogva.
Megfogta az állam és kissé lehajolva hozzám megcsókolt. Nagyon jólesett és felvidított a csókja, nem akartam, hogy véget érjen. Ezt éreztettem is vele, még hosszabbra nyújtottam a csókot és átkarolram a nyakát. Ő egyik kezével megfogta a derekam, a másikkal pedig a hajam kezdte el simogatni.
- Bárcsak lenne itt egy külön szoba egy franciaággyal. - suttogta a fülembe.
- Tényleg jó lenne. - haraptam a számba és elvörösödve megöleltem őt.
Hirtelen megjelentek mellettünk a Sátánok, túltengtek az adrenalintól és ordítva öleltek meg minket. Mármint Gergő és Csongi, Gábor az érett felnőtt a bandában. Lelkesen magyaráztak nekünk arról, hogy milyen volt a wellnessezés és hogy az emberek egyre csak gyűlnek, a koncert mindjárt kezdődik, ők pedig remélik nem törnek el egy gitárt sem, nem úgy, mint az egyik olyan koncerten, amin még Nándi is ott volt.
- Bella. – karolta át a vállam óvatosan Gábor és kivezetett a VIP vendégek helyéről. – Be szeretnék neked mutatni valakit.
- Kit? – kérdeztem kíváncsian és felnéztem rá.
- Az apám testvérét. – mondta és odavezetett egy férfihoz. Magas férfi volt, egy szürke szövetkabátot viselt, kockás kosztümnadrággal. Világosbarna haja volt, be volt kenve valamiféle zselével. Borostás volt az arca, egyfajta meglepődöttség ült ki rá, aztán megcsavarta a karján lévő (garantáltan méregdrága) órát és kedvesen elmosolyodott.
- Jó napot, Somogyi Annabella vagyok. – nyújtottam neki a kezem, amit még mindig mosolyogva megrázott.
- Szervusz. Az én nevem Somogyi Attila.
A felismerés úgy csapott belém, mint egy villám. A kedves mosolyom rögtön átváltott egy ijedt tekintetbe, még lélegezni is elfelejtettem, annyira megijedtem. Kiszáradt a szám, és izzadni kezdett a tenyerem. A tenyerem, ami hozzáért a férfiéhoz. A férfi pedig nem más, mint...
- Ahogy látom rájöttél. Én vagyok az apád. 

Juuuuuj... :D