Sztárallűr ✔

4.7 📘🎵

- Nahát, milyen csinos vagy - dicsértem meg anyát, aki fekete, csillogós ruhájában állt az előszobában a cipőjét keresve.
- Köszönöm, te is káprázatosan nézel ki - simította meg a hajam anya. - Milyen jó színe van ennek a ruhának.
Mindenünk megvolt és Anita is írt nekünk, hogy a házunk előtt parkol, úgyhogy szaladtunk a lifthez. Elég szerencsétlenek vagyunk, hogy mindig másokkal furikáztatjuk el magunkat, de hát ha egyszer nincs kocsink! A tömegközlekedés pedig ilyen csinos öltözékben Budapesten nem a legjobb választás.
- Szia Anita - szálltam be mellé az anyósülésre.
- Sziasztok - mosolyodott el.
- Bátor Ipaccsal van? - érdeklődött anya, aki hátul ült.
- A nagyanyjával, Ipacs is taxisofőrt játszik.
Hát persze, le merem fogadni, hogy Laurát is mások hozzák, néha közösen szidjuk a buszokat, tudnánk mesélni.
Ipacs és Anita új háza egy igen szép környéken van, még sosem jártam itt ezelőtt, csak olyan képekről és videókról ismertem fel, amiket Ipacs küldözgetett nekem. Olyan boldog vagyok, hogy ősszel elmondtunk neki mindent, szüksége volt erre. Egy szerető családra. Anitát mindig is szerette, Bátor pedig hiányzott az életéből, csak nem tudott róla.
Hiába varázsolt el a barátságos ház és a karácsonyi hangulat, amint kiszálltam a kocsiból elfogott egy különös szorongás. Noémi. Hamarosan találkozom vele. És ez nem olyan, mint a Sátánok főpróbája volt, mert akkor lemondta a programot. Most tényleg itt lesz, élőnagyságban. Nem félhetek tőle, nem tehet kárt bennem, én mégis hónapok óta tartok a találkozástól.
Mi nők beléptünk a lakásba, ahol a kis Bátor rögtön lerohant bennünket és arról kezdett el panaszkodni, hogy „Klára nagyi nem engedi, hogy egyek a meggyes süteményből".
- Még szép, hogy nem, ebéd előtt nincs édesség - böktem meg Bátor orrát mosolyogva.
- Milyen igazad van Bellácskám.
Klára néni hangja ismerősen csengett a fülemben, mosolyogva fordultam felé és rögtön megöleltem őt. Akkor láttam utoljára, amikor ősszel a falunap után mindannyian hazamentünk. Fati ügyelt a szülinapi ajándékaira, Ipacs próbált megbarátkozni a ténnyel, hogy lett egy családja, én pedig úsztam a boldogságban, mivelhogy Tomival összejöttünk. Bíztam benne, hogy nem lesz senki és semmi, ami keresztbe húzza a kapcsolatunkat, és eddig valóban nem történt semmi. Reméljük ez a jövőben is így lesz.

- Klára néni, de örülök, hogy látom - mondtam ki őszintén. - Hogy tetszik lenni?
- Megvagyok édesem, örülök, hogy itt lehetek Pesten, a nagyvárosban. Sütöttem, főztem, kimerült vagyok, de legalább most már unokázhatok.
Anita, mint házigazda beterelt minket a nappaliba, ahol nem tudtuk nem észrevenni a hatalmas, világító karácsonyfát. Beraktuk oda az ajándékokat és helyet foglaltunk a kanapén. Ittunk egy kis üdítőt és beszélgettünk addig, amíg a többi vendég szépen lassan meg nem jelent a lakásban.
Kissé szokatlan vendég volt Pozsonyi Zsombor, aki miután illedelmesen köszönt és bemutatkozott nekünk arról kezdett el beszélni, hogy mennyire jólesik neki, hogy meghívták ide.
- Ipacs kedvel engem, de nem hittem volna, hogy ennyire! Hihetetlen, hogy én is részese lehetek a kis csapatotoknak - magyarázta. - Annabella igaz? - nézett rám hirtelen. - Eddig egyszer találkoztunk, csak annyi van meg rólad, hogy könyveket írsz, és hogy Tomi barátnője vagy.
- Igazából nincs is több érdekes bennem - nevettem fel kínosan.
- Dehogyisnem. Láttam ám egy csomó cikket, ahol modell voltál és a könyvgáláról is olvastam, csupa jó jelzőkkel illettek téged.
A mosolygáson kívül nem nagyon tudtam mit csinálni, nehezen ismerkedem új emberekkel, de ez a beszélgetés Pozsonyi Zsomborral kifejezetten fura volt.
Zsombor épp arról magyarázott nekünk, hogy van egy öccse, (Pozsonyi) Tomi, aki szintén szeret énekelni, és tud is. De félbeszakította a mesélést valami versenyről, amikor meghallott valami zajt.
- Mi volt ez? Ti is hallottátok?
Hallottuk bizony, egy autó volt az, aztán amikor a motor hangja elcsöndesült, akkor a Sátánok, Laura és Ipacs felváltott ordítozását hallottuk.
- Megjöttünk! - kiabálta Csongi és Gergő szinkronban.
- Jeeey! - Bátor kiugrott a kanapéból és odaszaladt a két Sátánhoz, akik felkapták és dobálni kezdték őt.
- Hé, óvatosan a fiammal - szólt oda nekik Ipacs. - Kiscsaj, Anna, örülök, hogy itt vagytok. Zsombor, szevasz.
- Szervusz.

A következő vendégünk Tomi volt, aki mosolyogva köszöntött mindenkit és odalépve hozzám egy rövid csókot nyomott a számra. Beült az egyik fotelba, én pedig beültem az ölébe, így vártuk a maradék vendéget. Akik ugye nem voltak mások, mint Noémi, Gábor és az én kedves legjobb barátnőm, Fatime.
Pont ilyen sorrendben érkeztek meg a személyek, a hideg is végigfutott a hátamon, amikor megláttam őt. Mia egy türkizkék ruhában és fekete magassarkú cipőben jelent meg az ebéden, szőke haja egy elegáns, de mégis menő lófarokba volt fogva, a sminkje pedig igazán popsztáros volt.
- Noémi! - veregette meg a vállát Ipacs. - Az ajándékokat tedd csak le a fa alá. Éhes vagy? Mindjárt eszünk, már csak két emberre várunk.
- Tudnék enni - ez volt az első mondat, amit hallottam tőle, valósággal borsódzott a hátam.
Utoljára nyáron hallottam a hangját élőben, nem pedig a rádión keresztül az egyik új sikerslágerében. Akkor hallottam utoljára, amikor... Amikor elköszöntem mindenkitől és Fatival együtt elindultam az IFI kiadó autójához, hogy visszahozzon Budapestre azután a szörnyű és eseménydús - vagy éppen szörnyen eseménydús - hét után. Mintha megváltozott volna a hangja, a kinézete is sokkal másabb, efelől kétségem sincs. A szakítás utáni glow up nem maradhat el nála. El is szégyelltem magam egy percre, Tomi kezei nyugtattak meg engem, amikkel szorosan átfogta a derekam.
- Nyugi - súgta a fülembe és belepuszilt a hajamba.
- Helló, mindenkinek - nézett körbe Noémi kínosan mosolyogva, a tekintete pedig megállapodott rajtam. Pontosítok, rajtam és a volt barátján, akinek az ölében ültem. Uff, kínos. - És boldog karácsonyt.
Amikor Gábor és Fatime is megérkeztek végre megkezdhettük az ebédet. Volt egy alapzaj, de amúgy mindenki a mennyei ételekre fókuszált. Meg kell hagyni Anita és Klára néni alaposan kitettek magukért. Süteményt már nem is bírtam enni, különben is megkezdődött az ajándékozás. Mindenki a fa köré özönlött, a fiúk szinte fellökték egymást. Én úgy voltam vele tudok várni, de aztán megjelent mellettem Tomi.
- Bella. Légyszíves ezt bontsd ki először - csúsztatott oda hozzám egy hatalmas narancssárga dobozt.
- Úristen mi van ebben? Miért ilyen nagy? - kérdezgettem izgatottan, és akár egy kisgyerek, levettem a doboz tetejét. A tartalma pedig nem volt más, mint egy...