Sztárallűr ✔

26. 📘🎵

- Tessék. - adtam át egy tálat Gergőnek. Volt benne fetasajt, paradicsom, paprika és uborka.
- Mit gondolsz mi vagyok én? Nyuszi? - csattant fel és visszaadta. - Tápláló alatt azt értettem, hogy összedobsz nekem egy tíz perces gyros tálat. Ez kell a francnak.
- Akkor majd megeszem én. - vontam meg a vállam.
- Na jó. Csongor, Nándor! Aggyatok' a virsliből! - szaladt ki a konyhából Gergő. Egyenesen a nappaliba ment, ahol a bandatagjai, Tomi és a törött ujjú Ipacs voltak. És vajon mit csináltak? Na? Tipp? Hát persze, hogy TV-t néztek.
- Bella a hús? - vont kérdőre Noémi.
- Már kész van, mehet a tepsibe.
- Van itt tepsi? - kérdezte Fati, aki szintén végzett a krumplikkal.
- Van. - bólintott Noémi és kutakodni kezdett az alsó szekrényekben.
Közösen teleraktuk a tepsit krumplival, hússal, kolbásszal és tojással. Ja és persze a tejfölt is kiszedtük a hűtőből. Egy ideig még nem jár le a szavatossága, Ipacs ügyesen vásárolt. Noémi felajánlotta, hogy őrzi a sütőt, mi meg pihenjük ki a hosszú utat. Ez így jó is volt kár, hogy Fatime egy óra elteltével észbe kapott.
- Hé! Hé! Te jó ég, én együtt sütöttem Vass Noémivel. Vááá!!! - sikitott fel. - Még nem is mondtam mennyire imádlak ugye? Vagy igen? Mindenesetre az egyik legnagyobb rajangód vagyok. Majd adsz autogramot ugye?
- Persze. - erőltetett magára egy mosolyt Noémi. Szó mi szó, a bff-m kicsit túlpörgött. Végül ott hagytuk Noémit a konyhában és felmentünk az emeletre. Én vittem magammal a salátámat is. Azt hiszem ma már nem eszek többet, bőven elég lesz. Fati SOS beszaladt a mosdóba, és tudtam, hogy onnan egy ideig biztos nem jön ki. Ijj.
Nagyon rám fért már egy zuhanyzás, de előtte mindenképp fel akartam hívni anyát. Utána még Anitát is meg kell csörgetnem, hogy elmondjam neki a könyvem végleges címét. De mint a legtöbb dologban, nekem most is anya az első.

- Szia kincsem! Mi újság? Jól érzed magad? Hogy halad a könyved? Na és... - köszöntött anya. Egy csomó dolgot kérdezett még, de én leragadtam az elején.
- Szia anya, jól vagyok. Fantasztikus a társaság, nagyon jól szórakozom. Ma voltunk boltban és csináltunk rakott krumplit, tegnap medencéztünk meg izé. Volt egy kis botrány, mert Lilike, tudod Mari néni unokája. Kiposztolt valamit Instagramra, de nem igaz. Anitával végül meg tudtuk oldani, úgyhogy nincs gáz. A könyvem egész jól halad eddig, holnap viszont bele fogok húzni, mert szeptemberben meg kell jelennie. A címe pedig... Dobpergés...
- Na! Ki vele!
- Vadító szépség.
- Nahát, biztos jó lesz. Takács Rebeka a 7.a-ból, nem most már 8.a-s lesz. Szóval Nagyszerű diák és hatalmas rajongód és másodikán névnapja lesz. Egy példányt adnék neki a könyvedből mit szólsz?
- Nekem mindegy. - vontam meg a vállam.
- Oké. Nem fogod elhinni mit tudtam meg. - vette rögtön pletyizősre a figurát. - Az iskola gondnokának a testvérének a szomszédjának az unokája az a Zsombor fiú aki benne volt abban a műsorban. Milyen kicsi a világ!
- Valóban kicsi anya. De nem szakadnál le erről a témáról?
- Jó persze, elnézést. Most megyek én is a boltba, elfogyott a liszt meg a...
- Szia anya. - tettem le a telefont. Ugyanis eljött az ideje annak, hogy felhívjam Anitát.
- Huh utálom, hogy lány vagyok. - jött vissza a szobába Fatime. - Van itt WiFi kód? Csekkolnám, hogy mik a reakciók a Szakítós Insta Storymra.
- Persze, kérd el Ipacstól. Én addig felhívom Anitát jó?
- Persze megyek, nem zavarok. - mosolyodik el. - Amúgy mondtam már hogy köszi?
- Nem, de nem is kell. - mosolyodok el. Fati nem mondott semmit, elhagyta a szobát. Én pedig tárcsáztam az IFI könyvkiadó tulajdonosát.

- Halló, Anita!
- Annabella! Egész nap tűkön ülve vártam, hogy hívj. Nem akartalak én, mert tudom, hogy gondolkoztál. Törj a lényegre, mi a könyv címe?
- Vadító szépség. - böktem ki, és aztán beállt a kínos csend.
- A cím, tőled szokatlan módon lenyűgöző. Fülszöveg?
- Ó, az még nincs. Most még írnék egy kicsit lefekvésig, holnap pedig csak írnék, mondjuk 100 oldalt. Akkor kidolgozom a fülszöveget is.
- Rendben. A holnapi nap folyamán pedig én is meglátogatlak benneteket. A kisfiamat leadom a nagyanyjához. Megcsináljuk a posztolnivalót Instagramra, átrágjuk magunkat a könyv lényegén. A szereplők is fontosak tudod.
- Persze, tudom. A rutin meg az évek.
- Rendben. Közvetítem Jucinak a könyvcímet, ő pedig készít egy borító vázlatot. Most megyek, holnap találkozunk. - köszönt el Anita és letette a telefont. Én pedig ránéztem az órára. Még csak négy óra van. A zöldségek evése közben folytattam a Vadító szépség írását. Annyira várom már, hogy az utolsó szót írjam le. De addig még van mit tenni. Annyira belemerültem ebbe az egészbe, hogy fel se tűnt az, hogy már nyolc óra van. Noémi és Fati zavart meg.
- Nem eszel rakott krumplit? Mostanra már biztos éhes vagy. - kérdezte Fati. Nagyon jól ismer, tisztában van azzal, hogy nem eszek olyan sokat és hogy nem mindig vagyok elégedett magammal. Tehát négy órával ezelőtt ettem egy kis sajtot, paradicsomot, paprikát és uborkát, szerinte most már éhes vagyok.
- Hát nem vagyok éhes, de megkóstolom mit műveltünk. - nevettem fel. Összekotortam a füzeteket és a tollakat, ráraktam őket az éjjeliszekrényemre.
- Hogy állsz az írással? - kérdezte Noémi aranyosan.
- Jól, nagyon jól. Már van 113 oldalam. - mondtam büszkén.
- Úristen én életemben nem írtam még ennyit. - szörnyülködött Fati.
- Amúgy te hol fogsz aludni?
- Van egy bónusz szoba, de tiszta kosz ott minden. Vannak dobozok, de nincsenek is bútorok. Elvileg oda tilos bemenni. Úgyhogy a kanapén.
- Egyébként alhatsz itt is, majd alszok én a kanapén. - ajánlottam fel.
- Vagy majd alszik ott Ipacs, én megyek az ő helyére Tomihoz, te meg alhatsz Bellával.
- Ez is egy opció. - morogtam. Miért kell állandóan hencegnie Tomival? Miért alszanak együtt és miért csókolóznak ha csak haverok? Ez annyira igazságtalan. - Akkor már alhatna Ipacs mondjuk Nándi helyén, Nándi meg a kanapén. Vagy az erdőben.
- Áh, Ipacs megfulladna álmában. - vihogott fel Noémi. Én hagytam, hogy a lányok beszélgessenek Fatime alvóhelyéről, kimentem a szobából és Lementem a konyhába. Számíthattam is volna arra, hogy nem leszek egyedül.
- Kérsz krumplit? - ajánlotta fel Tomi.

Sikeresen lebetegedtem, úgyhogy van mivel elütni az időt. Írok. Ma még körülbelül két rész várható. Huhuhuhú... 😏💞💞