Sztárallűr ✔

28. 📘🎵

Bezártuk a szoba ajtaját és nem foglalkozva azzal, hogy mindenhol dobozok vannak, megtettük azt amire mindketten vágytunk. Tomi a derekamnál fogva magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Hazudnék, ha azt mondanám nem szédültem bele teljesen. Lábammal átkulcsoltam a derekát, ő pedig nekidöntött a falnak. A csókolózás nem ért véget, sőt! Az egész testemet átjárta a forróság, bizsergett minden porcikám, és a gondolat, hogy én Tomival csókolózok, teljesen magával ragadott. Máté sose csókolt ilyen jól, de nem is értem miért hasonlítom őt hozzá. Tomi keze a derekamról átvándorolt az arcomra, és rögtön simogatni kezdte azt. Ezzel pedig még szenvedélyesebbé tette a csókunkat, ráadásul elérte, hogy a hideg is kirázzon. Hosszú percek után elváltak ajkaink, de ezzel közel sem volt vége a dolognak. Kiengedtem a "lábkulcsból" ő pedig ismét a derekamnál fogva, magához húzott és megölelt. Végig futott az agyamon az, ami az elmúlt percekben történt és zavaromban ösztönösen elfordítottam a fejem. Tomi ezt is kihasználta, mert megnyalta a fülem.
- Tomi. - suttogtam erőtlenül ő pedig megajándékozott egy nyakra puszival is. - Én is szeretlek.
- Rájöttem. - mosolyodott el és adott egy újabb csókot. Istenem, ez a nap ennél már nem lehet jobb.
- Nekem... Mennem kell enni. Aztán írni. - bújtam ki pár perc elteltével az öleléséből.
- Azt hitted ilyen hamar megszabadulsz tőlem mi? - mosolygott pimaszul. Ráült az egyik dobozra és az ölébe húzott. - Gyönyörű vagy. Te vagy az én múzsám, az Istennőm.
- Azért túlzásokba ne essünk. - kuncogtam fel halkan.
- Nem túlzok. Ja és Istennőről jut eszembe... Írtam rólad egy dalt. - mondta teljesen természetesen nekem pedig tátva maradt a szám.
- Micsoda?
- Majd megmutatom a vázlatokat ha ettél és írtál. - mondta és adott egy puszit. Ah, nem tudok betelni vele.
- Azt hiszem ráérek. - mondtam még mindig sokkos állapotban. Az oké, hogy a könyvem nagy részét Tomi ihlette, de nem gondoltam volna, hogy ez fordított és túlzott felállásban is megtörténhet.

Nem folytathattuk az úgymond romantikázást, mert abban a szobában voltunk, ahova nem szabadott volna bemenni. Hallgatóztunk egy kicsit, aztán Tomi résnyire kinyitotta az ajtót és kikukucskált a folyosóra, hogy nem-e jön valaki. Szerencsére senki sem volt az emeleten, úgyhogy biztonságban elhagyhattuk a szobát. Tomi adott egy rövid csókot és bement a szobájába. Én lementem a földszintre, ahol találkoztam a szkanderező Gergővel és Csongival. Gergő nyert. A konyhában ott volt Ipacs és Noémi is. De akkor hol van Fatime és Nándor?
- Sziasztok. Fati hol van?
- Bella felkeltél! - lepődött meg a menedzser. - Fatime Nándival van a hátsó kertben, és nem nagyon örülök neki. De azt mondta, hogy megvédi magát.
- Ez így is van, de inkább menj ki! Nándi rám is rám nyomult. - mondtam és a hűtőhöz léptem. Ipacs meg se kérdezte mi történt, szaladt a hátsó kertbe az ujján heverő gipsszel együtt. Én pedig ott maradtam Vass Noémivel, Miával. Akinek a barátja egy negyed órája megcsalta őt velem. Ijj, ez elég rosszul hangzik. Szerencsére ő is épp befejezte a reggelijét (vagy inkább a korai tízóraiját) és kiment a konyhából. Úgyhogy egyedül maradtam a sajtkrémes-sonkás kenyeremmel és a gondolataimmal. Miután megettem, ittam egy pohár tejet, elmosogattam a tányért és a poharat is és visszamentem az emeletre. Elindítottam egy zenei lejátszási listát a telefonomon, végig hasaltam az ágyon, aztán magamhoz vettem a füzeteimet és a tollaimat. Folytattam az írást ott, ahol abbahagytam. Csak most tele volt a fejem ötletekkel és gondolatokkal. Ezt az egészet Tominak köszönhetem, remélem meg tudom majd neki hálálni.

Órákon keresztül, megállás nélkül csak írtam, írtam és írtam. Így összejött még pontosan 88 oldal. 88 meg 113 az pedig egyenlő 201-el. Hűha, jó gyorsan haladok. Még sose volt kedvem ennyire az íráshoz, és eddig csak nagyon ritkán fordult elő, hogy mosolyogtam közben. Most mégis megtörtént. Elugrottam a mosdóba, utána pedig elindultam a lépcső felé azzal a szándékkal, hogy lemenjek a konyhátba és hogy egyek valamit. De valaki behúzott egy szobába. Már megijedtem, hogy Nándi az, de szerencsére az aggodalmam elszállt akkor, amikor feldolgoztam magamban, hogy Tomi Istenien csókol. Igen, Tomi húzott be a szobájába, egy nagy szekrény mögött nekidöntött a falnak, hozzám simult és vadul csókolt. Oké, nekem ez egy kicsit sok. Mármint nem megélni, hanem leírni vagy beszámolni róla.
- Tomi. - toltam el magamtól mosolyogva.
- Belle. Hiányoztál.
- Csak néhány óra telt el. - nevettem fel halkan.
- Borzasztóan szenvedtem azalatt a néhány óra alatt. - mondta csábosan és adott egy újabb csókot. Belebolondultam a csókba, forgott velem a világ, és a testem ismét forrósággal volt teli. - Kíváncsi vagy a dalra? - kérdezte a csók után.
- Igen. - bólintottam és remegő kezekkel vettem el tőle a jegyzetfüzetet. Leültünk a franciaágyra (szegény Tomi Ipaccsal osztozik rajta) és szóról szóra átolvastam a füzet tartalmát. - Nahát. - csak ennyit tudtam mondani. Elképesztő volt a szöveg, és leginkább az volt hihetetlen, hogy Tomi ezt rólam írta.
- Nahát mi? - kérdezte a nyakam simogatása közben. Amibe persze beleborzongtam.
- Ez elképesztő. Tényleg rólam írtad?
- Igen. - mondta és beleharapott az alsó ajkába. - Mégiscsak jó dalszövegeket írok ha?
- Ezeket felejtsd már el! - szóltam rá élesen, de mégis alig tudtam visszatartani a nevetésemet. - A reflén nagyon tetszik.

Rád gondolok minden egyes percben
Nélküled teljesen szétomlik a testem
Szemébe nézve, csókjában elveszve
Szeretem őt, s beleviszem mindenbe
Szeretem őt, őt, őt, őt, őt, az istennőt.

- Örülök neki. - mondta mosolyogva. Kezét az arcomra helyezte, és már hajolt felém, hogy elcsenhessen egy újabb csókot, de megzavarta a kilincs nyikorgása és a szobaajtó nyílása.