Sztárallűr ✔

20. 📘🎵

De ez nem számított, mert egyre csak közeledett felém. Úristen.
Csupán 10 cm volt köztünk és azt hittem, hogy tényleg meg fog csókolni. Mi lett volna a reakcióm? Visszacsókoltam volna? Vagy megpofozom? Esetleg lelököm a lépcsőn? Mindhárom lehetőség megvalósulhatott volna, de a hiba ott volt, hogy Tomi nem csókolt meg. Azonban még így sem kellett csalódnom, mert kaptam egy puszit az arcomra. Tomi elégedetten elmosolygott és engem kikerülve lement a lépcsőn. Kellett pár másodpercnyi idő arra, hogy feldolgozzam ezt az egészet, de végül túltettem magam a dolgon. Bementem a konyhába ahol Tomi az üres hűtőben kutakodott, Ipacs pedig valakivel telefonált. Tomi mellé léptem és érdeklődve kukkantottam bele a hűtőbe, amiben rengeteg innivalón kívül nem igen volt semmi. Talán egy kis sajt, meg felvágott, ha jól láttam egy (lejárt) tejföl is meg tojás.
- Semmi nincsen, éhen fogunk halni. - szólt oda nekünk a menedzser és folytatta a telefonálást.
- De hiszen itt van tojás. - emeltem ki a dobozt és kinyitottam, hogy megnézzem mennyi van benne. - Hat darab van, megsütöm nektek.
- Tudsz sütni? Tudsz csinálni kaját? - tátotta el a száját Ipacs.
- Igen, miért ti nem tudtok egy tojást megsütni? Te jó ég.
- Mia tud, csak mindig lágy lesz a teteje. - mondta Tomi.
- Noémi még alszik, de üzenem neki, hogy tegyen rá fedőt.
- Egy igazi konyhatündérrel van dolgunk. - kiáltott fel Ipacs boldogan és hirtelen felindulásból megölelt. Hatalmas karjai még a szuszt is kinyomták belőlem, olyannyira, hogy elejtettem a tojásos tobozt. A picsába!
- Ne már. - röhögtem fel idegesen és legugoltam, hogy megnéztem mennyi maradt. - Csak kettő tört össze.
- Oké az éppeket megsütheted a Sátánoknak meg Noéminek. - mondta Ipacs.
- És mi lesz veled meg Tomival?
- És veled? - kérdezett vissza Tomi.
- Öhm. Én nem eszek. De veletek mi lesz? Éhen fogtok halni.
- Mi veszünk valami kaját egy benzinkútnál mondjuk. Úgyis tankolnom kell. - mondta nekem Ipacs aztán Tomira nézett. - Te is jöhetnél velünk. Mit szólsz?
- Csak azért, hogy kocsikázzak egy kicsit? A frászt.
- Akkor nem veszek neked mekit.
- Kibírom. - vonta meg a vállát Tomi.
De hirtelen mégis meggondolta magát. - Na jó, megyek veletek, mert éhen fogok halni.
- Oké igyekezzetek! Negyed óra és indulunk. Még gyalogolni is kellesz, mert a kocsi ott maradt a sárban. - mondta a menedzser aztán eszébe jutott, hogy ő amúgy éppen telefonált valakivel. - Ne haragudj Ferkó, itt vagyok.

Negyed órával később már valóban Indulásra készen álltunk. A tojást is megsütöttem. Noémi felébredt, így lesz aki őrizze Csongit, Nándi és Gergőt. Nem is kellett olyan sokat gyaloglonunk, hamar odaértünk a piros terepjáróhoz. Rögtön eszembe jutott, hogy milyen "kalandok" történtek az esőben meg a sárban. Ipacs beszállt a kocsiba, farolt egy kicsit majd megfordult, és intett nekem megy Tominak.
- Ülj hátra.
- Még mit nem. Te ülsz hátra.
- Én mindig elöl ülök, és ez a dolog miattad sem fog megváltozni.
- Most miért? Miért nem ülsz be hátra? - tartam szét a karom értetlenül. A menedzser krákogott egyet, amit csak én vettem észre. Az arcáról ezt olvastam le "Pattanj be hátra kiscsaj, mert bajok lesznek!".
- Legyen, ülök én hátra. - forgattam meg a szemem. Minden oké volt, elindultunk a földúton. Mikor kezdetét vette a rendes aszfalt, Tomi bekapcsolta a rádiót. Éppen az Ain't nobody utolsó sorai szóltak.
- Ain't nobody
Loves me better
Makes me happy
Makes me feel this way
Ain't nobody
Loves me better than you
A rádiós hapsi felolvasott néhány Viber üzenetet és mondott pár szót a közlekedésről is.
- Most pedig egy újabb magyar sláger! Biró Tomi

Hát nem tudtad? Én ütésálló vagyok veled szemben.
Ha beszólsz nekem visszavágok, de menten!
Nem érdekel mit mond a lepcses szád.
Csak arra kérlek, hogy takarodjál!

- Most komolyan? Ezt nevezed te zenének? - meredtem az anyósülésen ülő Tomira, aki amúgy a rádióból szólt.
- Miért? Nem tetszik?
- Hát... Ennél még én is jobban énekelek. Sőt ez nem is éneklés, hanem inkább rap. És a szöveg...
- Rapper vagyok ha? - fordult hátra hozzám. - Ez a műfaj jutott, a rajongóim így szeretnek. De más fajta dalokat is tudok énekelni.
- Valóban? Énekelj valamit. - fontam össze magam előtt a karom.
- Csak utánad. - mosolygott rám.
- Én nem tudok énekelni, és nem is kell tudnom, mert írónő vagyok. Viszont te a zenélés szakmájában vagy, nyilván vannak elvárások veled szemben. Szóval. - néztem rá. Az arcomon egy elégedett vigyor volt látható. Örültem annak, hogy gond nélkül ki tudtam osztani őt.
- Oké, akkor ezt kikapcsolom. - nyomta ki a rádiót.
- Ne már, hátha mondanak még közlekedési híreket. - modult fel Ipacs és újra bekapcsolta a rádiót. De Tomi kikapcsolta. Ipacs meg vissza. A civakodásnak én vetettem véget.
- Elég már! Jézusom, rosszabbak vagytok mint a gyerekek.
- Ipacs! Benzinkút! - kiáltott fel Tomi. Rögtön be is kanyarodtunk. Amíg Ipacs tankolt (mert hát azt is kellett), addig mi Tomival elindultunk az épület felé. Hirtelen mozdulat volt, de hatásos. Megragadtam Tomi csuklóját.
- Hallod. Mi van ha valaki felismer minket? Így együtt.
- Félsz, hogy azt hiszik rólad, hogy a barátnőm vagy. - értetlmezte vigyorogva.
- Dehogy! Én kizárólag a szakmai dolgokra gondoltam. Ha valaki rájön, hogy mi ketten éppen együtt dolgozunk. - vágtam rá. Hihetetlen, hogy Tomi még ilyenkor is csak a saját verziójára gondol.
- Értem, akkor... - akadt meg. Levette a feje tetejéről a nap szemüvegét és odaadta nekem. - Tessék, vedd fel.
- De így téged mindenképp fel fognak ismerni. - mondtam, miközben a napszemüveget egyik kezemből a másikba raktam.
- És? - kérdezte hanyagul. Aztán az arca megenyhült. - Kérlek tartsd meg a szemcsit. Biztos baromira jól fog állni. - és már be is lépett a fotocellás ajtón. Én valamiért nem tudtam utána menni. Talán elkapott egy kisebb sokkhatás, vagy ilyesmi.
- Attól még, hogy nem bírod Tomi zenéjét, a rajongói táborát erősíted. Meg se próbáld tagadni. - suhant el mellettem Ipacs.
- Ha-ha. Nagyon vicces. - forgattam meg a szemem és követve a menedzsert beléptem a benzinkút épületébe.

Horzer_07 csak neked, csak most. Remélem tetszik. 😂❤️