A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

70.rész

Már búvárkodunk egy ideje, csináltunk egy csomó képet magunkról, egymásról, korallokról, rákokról, kagylókról. Egyszóval mindenről. Láttunk teknőst is kicsit beljebb. Éppen a halat keressük, megbeszéltük legutóbbi felszíni eszmecserénknél, hogy aki meglát egyet, az "szól" a többieknek. Ezt az elvet követve úszkáltam, figyelve arra, hogy ne legyek távol tőlük.

Épp egy nagy sziklánál úszkáltam, lehajolva nehogy beverjem a fejem egy kiálló részbe, amikor megláttam egy halat. A halat. Justin halát. Megfeledkezve a kiálló sziklarészről, boldogan fordultam volna a többiekhez, amikor bevertem a fejem. A hirtelen fájdalomtól beszívtam a vizet, és kezdett elsötétedni körülöttem minden. Az utolsó dolog amit láttam, hogy a fejem körül a kristálytiszta víz vörössé változik, és a búvárférfi úszik felém, nyomában a többiekkel.

Chris szemszöge:

A többiek után haladva feltűnt, hogy Zoe nincs sehol. Megfordultam, hogy megkeressem őt, de hirtelen olyan mérhetetlen félelem és kétségbeesés tört rám. Megtaláltam őt, viszont nem úgy, ahogy vártam. Teste mozdulatlanul lebegett a vízben, és a homlokán seb éktelenkedett. Teljesen kétségbeestem, de volt bennem annyi lélekjelenlét, hogy intettem a többieknek, és Zoe felé hadonásztam, hátha feltűnik nekik, hogy mi a bajom. Szerencsére a búvárférfi, aki velünk volt, megértette, és gyors iramban megindult a felé.

Mikor mellé értünk, a férfi, akinek azóta se tudjuk a nevét, gondolkodás nélkül megfogta Zoe kezét, és a felszín felé úszott. Mi pedig követtük.

A vízfelszínre érve a levegőt kapkodva úsztunk, hogy minél előbb kiérjünk a partra.

Mikor mi kiértünk, a férfi már a földön fekvő barátnőm felett térdelt, és a pulzusát kereste.

-Mi van vele!?-kérdeztem kétségbeesve, és térderogytam mellettük.

-Nincs pulzusa. Hívjátok a mentőket.-szólt a férfi. Hirtelen olyan félelem tört rám, felpattantam mellőle, és kezeimet a tarkómra téve járkálni kezdtem. Éreztem, hogy egy könnycsepp lecsordult az arcomon, majd a többi is követte. Ismét letérdeltem melléjük és szaggatottan véve a levegőt le sem vettem a szemeimet róla.

Időközbe a férfi nem tétlenkedett, levette róla a búvárszemüveget, megkezdte az újraélesztést. Zoe mellé térdelt, majd két kezét egymásra téve megnyomta a mellkasát a megfelelő helyen, ezt ismételgette, néha belefújt Zoe szájába. Lassan a hajamat téptem, amikor hirtelen Zoe felköhögött.

A megkönnyebbüléstől a könnyeim még jobban folyni kezdtek. Zoe felköhögte a tüdejében lévő vizet, aztán fáradtan hátradőlt. Gyönyörű szürke szemeit kinyitotta.

-Miért sírsz?-kérdezi halkan. Halkan elnevettem magam, és megfogtam a kezét.

-Hogy érzed magad Kedves?-kérdezi a búvárférfi.

-Kicsit fáj a fejem...-ülne fel Zoe, de hirtelen fájdalmas grimaszba torzul az arca és visszadől a homokba.

-Ne, maradj fekve. Csúnyán beverted a fejed.-teszi homlokára a kezét a férfi.

Hirtelen a távolban megjelentek fehér ruhás emberek, akik orvosi táskákkal futnak felénk. Az orvosok.

-Mi történt?-kérdezi egy barátságos nő, miközben letérdel Zoe mellé, és a homlokán lévő sebet fürkészi.

-Búvárkodtunk, és a hölgy beverte a fejét, gondolom a fájdalom miatt beszívta a levegőt, jelen esetben a vizet, ezáltal víz került a tüdejébe, és elájult. Kihúztam, és újraélesztést végeztem rajta, szerencsére még időben, sikerült kiköpnie a vizet, viszont a fején lévő sérülés súlyosságát nem tudtam megállapítani.-magyarázta a férfi, még mindig a homokban térdelve.