A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

47.rész

Éppen Chris ágyán ülök törökülésben, és nézem, ahogy fel-alá járkál a szobában, a telefonján beszélve. Nagyban szervezi a holnapi szilveszteri bulit, ahova nyilván meg vagyok hívva. Egyébként már este van, olyan 10 óra lehet, és pizsiben vagyok. Egyébként szoktam otthon is aludni, csak most, hogy szünet van a suliban Chris-sel sokat vagyunk együtt.

-Aha, jó. Holnap este találkozunk. Kösz haver, csá.-ezzel letette a telefont, és fáradtan eldőlt az ágyon.

-Lesz tűzijáték?-kérdeztem, mert ez ügyben telefonálgatott már fél órája.

-Lesz tűzijáték.-nézett rám fáradtan mosolyogva.

-Csodás. Most már alhatunk?-kérdeztem kuncogva.

-Téged egyáltalán nem hoz lázba a szilveszter?-kérdezi felülve az ágyon.

-Nem igazán. Nekem ez is olyan nap, mint a többi, annyi különbséggel, hogy éjfélkor anyáékkal koccintottunk mindig, de ennyi.-mesélem vállt vonogatva.-Gondolom ti mindig partiztatok.

-Általában igen, de most vigyázni fogok rád.-simította meg az arcom.

-Úgy, mint a múltkor?-kérdezem, de amint kimondtam megbántam.-Nem úgy értettem.

-Tudom, hogy értetted.-szólt, majd felállt, és szó nélkül bement a fürdőbe.

Csodás, most haragszik rám. Sóhajtva elhelyezkedtem az ágyban, és a fürdő ajtaját kezdtem szuggerálni. 

Hamarosan ki is nyílt, és a gőzből kilépett Chris. Fekete pizsamaként szolgáló melegítőgatyája lazán lógott a csípőjén. Szó nélkül befeküdt mellém az ágyba, és lekapcsolta a lámpát. Aucs.

-Chris?-szóltam halkan. Tudtam, hogy 100%, hogy nem alszik, még egy perce sem kapcsolta le.

-Hmm?-mormogott.

-Nem úgy értettem. Sajnálom.-mondtam halkan. Hirtelen jobb, gipszes, kezével felkapcsolta a lámpát, és felém fordult.

-Zoe, tudom, hogy hogy értetted.-Zoe-nak hívott. Nagyon ritkán hív így, általában bébi-nek hív.- Nem vigyáztam eléggé rád, és hagytam, hogy Connor bántson. Nincs ezen mit szépíteni.

-De nem igaz. Csak kicsúszott a számon. Tudom, hogy vigyázni akartál rám, és amint feltűnt, hogy eltűntem keresni kezdtetek.-bújtam volna oda hozzá, de elhúzódott. Fájt a távolságtartása.

-Az én hibám. Egy fasz vagyok, nem vigyáztam rád. Ennyi.-morogta idegesen.

-Kérlek ne.-mondtam halkan.

-Mit ne?-néz rám üres tekintettel.

-Ne csináld ezt.-suttogtam.- Ne veszekedjünk. Ne legyél távolságtartó. Én szeretlek, és nem haragszok amiatt. Sose haragudtam rád emiatt.-miközben beszéltem, éreztem, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon.

-Szerintem én most megyek a kanapéra.-felállt, és megfogta a párnáját, meg fogott hozzá egy plédet, és az ajtóhoz lépett. Anélkül, hogy megfordult volna szólt vissza.-Jó éjt.-ezzel kilépett.

Amint kilépett kitört belőlem a sírás. Most először veszekedtünk. És miattam. Kicsúszott a számon, pedig nem szabadott volna. Nagyon sokáig volt mérges magára, amiért elengedett egyedül azon a bulin, és milliószor megfogadta, hogy ilyet nem tesz többé. Ostromolta magát, és bűntudata volt. Végre megnyugodott, és lelkesen szervezte a partit, erre elszúrom az egészet egy idióta beszólással. Egy hülye liba vagyok. Nem hagyom, hogy összevesszünk ezen az apróságon miattam.

Idegesen letöröltem a könnyeimet, és kiléptem az ajtón.

Chris szemszöge: