A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

60.rész

Pár héttel később:

Chris szemszög:

-Fogadjunk.-hallom meg Justin hangját. Kérdőn nézek rá.

-Miben?-kérdezem.

-Tök fáradt vagyok. Most angol óra jön a belassult tanárral. Gondoltam alszok egyet, mert sose veszi észre.-magyaráz lelkesen.

-Aham, de miben akarsz fogadni?-kérdezem, mert még mindig nem értem mi  a lényege a hablatyolásának.

-Tudod, hogy nem szereti, ha alszanak az óráján.-kezdi Justin vigyorogva, mire bólogatni kezdek.-Szóval, fogadjunk abban, hogy nem veszi észre, hogy alszok az órán.

-Jó, fogadjunk. Mi lesz ha veszítesz, mert észreveszi?

-Befestem a hajam rózsaszínre.-húzza széles mosolyra száját.

-Hülye vagy.-nevetek fel.-Legyen. És ha nyersz?-kérdezem rosszat sejtve.

-A te séród lesz pink. Zoe úgy is odáig meg vissza van a rózsaszínért.-vigyorog.

-Igen, de a púderrózsaszínt szereti.-nevetek fel.

-Részletkérdés. Na benne vagy?-nyújtja kézfogásra a kezét. Ijj, de megfogom ezt még bánni. Hirtelen megjelent Jeremy, akit gyorsan beavattunk a fogadásunk részleteibe. Miután leidiótázott mindkettőnket, lelkesen nézte végig a kézrázásunkat, mintegy tanúként. Remélem a 100 éves tanár, akit mindenki csak "Papa-nak" hív észreveszi, hogy Justin alszik, mert nem akarok pink hajat.

A szünet végét jelző csengőt meghallva rám jött az izgalom érzése. Meg is érkezett a Papa, és odatotyogott a székéhez. Helyet foglalt rajta, majd nézett ránk. Várta a jelentést, ami a mi osztályunkban mindig vicces.

-Dice. Várom a jelentést.-pillantott rám, és végigsimított ősz szakállán, majd a terem kulcsával kezdett el játszadozni. Sóhajtva kisétáltam a táblához.

-Osztály vigyázz!-kiáltottam fel, mire az egyik örökké fáradt osztálytársam összerezzent a padon fekve.-Te is keljél felfele álomszuszék!-kiáltottam fel ismét, mire az osztály elnevette magát, és a srác is felkászálódott a padról.-Tanár úrnak tisztelettel jelentem, az osztály létszáma nem tudom így hirtelen mennyi, de mindenki itt van aki számít, és néhány olyan is, aki nem, de ez van.-nézek komoly arccal a Papa felé, aki semleges arccal figyel engem. Nem értékeli a poént, látszik, hogy őskövület.

-Látom Mr. Dice, hogy jókedvében van. Én kevésbé, de rendben. Foglaljanak helyet.-dörmögi mély hangján. Nevetve a padomhoz sétálok, útközben lepacsizok pár haverral, majd a székemhez érve leülök Justin és Jeremy közé. Hármas padok vannak, a miénk a leghátsó sorban van, és én ülök középen.

-Na srácok. Jó éjt, találkozunk óra végén.-vigyorog Justin, majd kényelembe helyezi magát, és 2 perc múlva hallom, hogy szuszog. Elaludt.

Lassan vége az órának, én meg kezdek kétségbeesni. A Papa nem akarja észrevenni a mellettem alvó Justin-t. Éppen nem horkol amúgy, de a nyála már kifolyt. Hogy tud valaki ilyen jót aludni óra közben?

Hallgatom a Papa-t, néha összesúgunk Jeremy-vel, és gondolatban már elképzeltem az összes eshetőséget arra, hogyan fogok kinézni pink hajjal. Valószínűleg borzasztóan. Amikor...

-Mr.Wylde.-hallom meg. A Papa-ra kapom a fejem, aki feltehetőleg kérdezett valamit Justin-tól. Ezaz!-Wylde!-szólal meg ismét a Papa. Oldalra nézek, és a mellettem alvó fiúra pillantok.-Mr.Dice, legyen szíves felkelteni a barátját.-néz rám a tanár.