A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

35.rész

Szóval végre meg van Chris ajándéka. Az egyik. Majd még kitalálok mellé valamit. Épp Kate-tel állunk a videójátékok között, és Normáékat várjuk. A telefonban azt mondták, hogy rögtön jönnek.

-Na hali. Szóval GTA6. Azt mondta neked Jeremy, hogy örülne neki?-értek ide hozzánk Nikole-ék kifulladva. Rendesen meleg volt az üzletben. Sőt, az egész plázában.

-Igen. Pont ezért mondtam, hogy neked is azt kéne venned neki, és Kate-nek is Justin-nak.-bólogattam nekik.

-Ez jó ötlet, úgyis szoktak egymással játszani. Biztos örülni fognak neki. De a többieknek mit vegyünk?-kérdezte Kate.

-És én mit vegyek nekik?-kérdezte Nikole. Igaz, így neki kilőttük az ajándékötletet.

Már a pláza egyik kajáldájában ülünk, és nagyban eszünk. Megvettük mindenki ajándékát, úgyhogy megérdemelten esszük a hambikat a mekiben. Közel 4 óra volt, mire mindenkinek vettük valamit. Én Chris-nek a játék mellé csináltattam egy pólót, meg egy közös telefontokot is. Szerintem tetszeni fog neki. Ha nem is hordja majd őket, legalább örök emlék marad.

-Najó csajok. 6 óra múlt. Indulni kéne hazafele lassan. A metrón fura alakok vannak estefele, és már sötét van kint.-szólalt meg Norma.

-Igazad van. Induljunk.-kezdtem szedelőzködni.

Visszavittük a tálcákat a kukához, aztán felpakolva a szatyrokkal elindultunk a kijárat felé. Szinte hihetetlen, de még most is tömve van a pláza. Végre elértünk a kijárathoz.

-Huh, épségben kijutottunk. Mindenki megvan? Szóljon aki nincs.-nézett körbe Kate. Mivel mindenki csendben maradt, folytatta.-Kezek, lábak megvannak? Csomagok, szatyrok?-pillantott megint ránk.

-Igen, megvan mindenkinek minden testrésze, és minden szatyra.-bólogattam, és alig bírtam visszatartani a nevetést.

-Akkor induljunk is. Egyre hidegebb van.-fordult meg. Ez volt a végszó, mindenki elindult utána.

Már a metrón ültünk, és csendben néztünk magunk elé, amikor egy részeg társaságra figyeltem fel. Hangosak voltak, és alig bírtak megállni a lábukon. Kicsit meg is ijedtem, ami azt illeti. Bambulásomból az ébresztett fel, hogy felénk kiáltottak.

-Hé! Cicababák, vannak gazdáitok?!-kiáltotta át az egyik a fél metrókocsit.-Elszórakoznánk egy jót. Úgyis jön a szeretet ünnepe meg ilyenek! Na mit szóltok?!-vigyorgott a srác. Kirázott a hideg tőle.

-Kösz inkább nem.-fordult feléjük Kate, majd megint elfordult.

-Most miért nem? Ne legyetek már ilyenek.-kezdett az ordibáló srác közelebb jönni. De nem tudjuk mi történt volna, ha ideér, mert szerencsére a metró megállt, és gyorsan kiszálltunk.

-Utálom az ilyen fazonokat.-motyogom.

-Én is.-pufogott Kate.

El is indultunk hazafele. Én lakok a legközelebb, úgyhogy én csatlakoztam le a leghamarabb a lányoktól.

-Na sziasztok, majd beszélünk még.-öleltem át őket egyesével.

-Puszi.-köszöntek ők is, majd sarkon fordultak és tovább indultak.

Fogtam a nagy szatyrokat, majd besétáltam a kapun, aztán az ajtón is. Lerúgtam a cipőt a lábamról, majd a szatyrokkal felsétáltam a szobámba. Lepakoltam őket a földre, aztán visszasétáltam az előszobába és levetkőztem.

-Sziasztok.-köszöntem anyáéknak, akik a nappaliban tv-ztek.

-Szia kicsim. Na sikerült beszereznetek az ajándékokat?-pillantott felém anya mosolyogva.