A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

7.rész

-Vöröske, elnézegetném még egy darabig a popódat, de tényleg, viszont most kéne egy-két könyv a szekrényemből.-hallottam a hangján, hogy mosolygott. Először ránéztem a többiekre, Kate és Sam kuncogott, Norma meg mosolygott. Láttam a mosolyában azt a figyelmeztető jelet, miszerint 'Vigyázz vele!', ezért aprót bólintottam. Felnéztem az előttem lévő szekrényre...Christian Dice. Hogy sikerül nekem állandóan pont az ő szekrénye elé beállnom?! Lassan megfordultam, és szembenéztem vele.

-Már itt sem vagyok. És te csak ne nézegesd a fenekemet.-próbáltam magabiztosnak tűnni. A szemem sarkából láttam ahogy Norma elismerően bólintott. Már épp kezdtem büszke lenni magamra...és már indultam volna el, de elkapta a karomat. Igéző kék szemeivel belenézett a szürkéimbe, majd odahajolt a fülemhez, és belesuttogott.

-Látom most már bátrabb vagy, biztos összebarátkoztál Normával.-suttogta úgy, hogy a szája szinte hozzáért a fülemhez, alig hallottam a hangját a fülemben dobogó vér miatt, a hideg is kirázott. A francba már, miért reagálok így rá? -Hidd el nekem, fogsz te még pirulni miattam Vöröske.-másik kezével, azzal amivel nem fogta a karomat, lágyan végigsimított a nyakamon eltűrve ezzel vörös tincseimet, melynek hatására a nyakamon lévő pihéket kirázta a hideg, majd futótűzként terjedve egész testemben végigfutott a jóleső érzés. Ezt nyilván Chris is észrevette, mert éreztem ahogy elmosolyodott, hisz olyan közel volt a fülemhez a szája. Éreztem a nyakamon és a fülemen a leheletét, mire behunytam a szemem. Kezd kicsúszni a kezemből az irányítás. Szerencsére ezt a barátaim is érzékelték.

-Dice, ha befejezted a bájolgást, akkor mi Zoeval mennénk.- szólalt meg végre Kate. A megmentőm. Gyorsan kinyitottam a szemem, és arrébb léptem Christől, aki pimaszul mosolyogva figyelte, ahogyan zihálva próbálom rendezni a légzésem. Észre se vettem, hogy bent tartottam a levegőt az iménti kis akciója miatt.

-Long, jobban bírnálak, ha nem avatkoznál közbe a dolgaimba,-mondta lazán Chris.-épp kezdtünk belemelegedni.-kacsintott rám, aztán odafordult a gangjéhez.

-Kár, hogy én nem bírlak Dice, ha kevésbé lennél egoista talán jóban is lehetnénk.-mosolygott bájosan Kate.-Bár, ha jobban belegondolok, nem, még akkor sem.

Chirs megfordult, és ismét ránk pillantott.

-Jól összeállt a kis csapatotok Long. A nagyszájú, a stréber, a lepattintott és a...-szólalt meg egy srác nevetve Chris bandájából, de nem tudta befejezni, mert Chris szúrós szemmel rápillantott.

-Jól van Justin elég volt, lehet, hogy nem vagyunk tökéletesek, mint egyesek, -Kate egy pillanatra körbepillantott a gangen.-de legalább itt vagyunk egymásnak.-mondta, és felénk fordult.- Mehetünk?-ezt már tőlünk kérdezte.

-Chris, mi sosem fogunk belemelegedni semmilyen dologba sem, és többet ne suttogj a fülembe és ne nézegesd a fenekemet.-mondtam határozottan, megfordultam és ezt már a többieknek mondtam.-Na, most már mehetünk.-mondtam miközben elindultam, de még hátrafordultam, és láttam, hogy Chris mosolyogva figyelt, aztán megrázta a fejét és a szekrényéhez indult.

-Büszke vagyok rád Zoe! Megcsináltad, megmondtad Dicenak, hogy tudja hol a határ.-örömködött mellettem Sam.

-Így van! Ügyes voltál!- bokszolt bele játékosan a vállamba Kate.

-Ügyesen megmondtad neki!-ölelt át Norma.

Büszke voltam magamra. Viszont szégyelltem is egyben magam. Vágytam rá. Chrisre. Arra, hogy folytassa amit elkezdett. Hogy a közelemben legyen. Ezt nem mertem elmondani nekik, hiszen annyira örültek annak amit tettem. Nem akartam őket lelombozni. De annyira érdekelt és érdekel mit tett volna ezután. Tudom, hogy nem szabadna így éreznem, de másra se tudok gondolni, mi lett volna, ha Kate nem avatkozik közbe? Valószínűleg elájultam volna. Vagy megcsókolt volna? Áhh, biztos nem. Basszus már megint elkalandoztam.

Becsengő után szétváltunk, és Katetel indultunk a termünkbe egy kis töri órára. Ez a tantárgy a kedvencem, Kate viszont utálja, nem is értem, hogyan lehet utálni a törit. Hiszen olyan izgalmas, megismerhetjük mi volt őseinkkel, az akkori szokásokat és hasonlók. Ez lesz az első töri órám, a tegnapi napon nem volt. Remélem a tanár jó fej, és érthetően magyaráz.

Odaértünk a teremhez, besétáltunk, szerencsére most senki sem szólt be, bár az előző fiú, azt hiszem Connor szúrós szemmel pillantgatott, ezért behúzott nyakkal iszkoltam a helyemre.

Egész izgalmas óra volt, mondjuk Kate mellettem nagyban aludt, hiába próbáltam felkelteni nem izgatta magát. Szerencséjére a tanár nem vette észre és nem kapott érte semmit. Óra után a folyosón beszélgettünk a többiekkel. A téma átlagos volt, nem volt túl érdekfeszítő, de szerencsére nem Chrisről és rólam volt szó. Várjunk csak! Nincs is olyan, hogy Chris meg én... vajon milyen lehet privátban? Amikor csak ketten vagyunk? Akkor is ilyen arrogáns és bunkó, aki csak kiélvezi, hogy a lányok olvadoznak, ha meglátják, vagy kedves és megértő? Hmm, valószínűleg ezt sosem fogom megtudni. Már megint ilyeneken gondolkozok...a franca már Christian Diceal, hogy állandóan ő van a fejemben.

-Zoe! Figyelsz te rám? Neked beszélek...-integetett előttem Sam. Basszus annyira elkalandoztam, hogy észre se vettem, hogy hozzám beszél. Hülye Dice, ez is az ő hibája.

-Jajj, bocsi. Figyelek, megismételnéd?-pislogtam rá bűnbánóan.

-Persze, azt kérdeztem, hogy délután ráérnél-e eljönni velünk kajálni valahova?-ismételte meg a kérdését Sam. Hmm..még sosem hívott el senki sem kajálni. Szóval ilyen érzés, ha vannak barátaid. Tetszik ez az érzés.

-Igen, ráérek, de még szólok a szüleimnek, hogy ne várjanak vacsorára.-mosolyogtam, és a telefonomat felmutatva arrébb léptem, hogy fel tudjam hívni anyát. Szerencsére ma hamar végzett, már otthon is van, fel is vette.

-Szia anyu!-köszöntem.

-Zoe! Kicsim! Miért hívsz? Baj van?-hangján az aggódás jeleit véltem felfedezni.

-Nem,nincs semmi baj, ne aggódj, csak szólni szeretnék, hogy a barátaim elhívtak suli utánra kajálni valahova, és hogy elmehetek-e?-mondtam vidáman.

-Persze, hogy elmehetsz! Éld az életedet, persze mértékkel, de nagyon boldog vagyok, hogy találtál barátokat akik elhívnak magukkal!-hallatszott a hangján, hogy nagyon boldog. Ettől én még vidámabb lettem. Hallottam, ahogyan valaki lépked mögöttem. Biztos csak egy diák.

-Tényleg? Köszönöm szépen!-virultam a telefonba. Közben hallottam, ahogyan mögöttem a léptek egyre hangosabbak majd hirtelen megszűnt a hang. Valaki megállt mögöttem.

-Anyu, le kell tennem, mennem kell órára, akkor ne várjatok vacsira, később megyek.-mondtam, miközben lassan megfordultam. Na ki állt mögöttem? Na ki?!

-Rendben, szia kicsim! Szeretlek!-búcsúzott anyu.

-Én is szeretlek, szia!-kinyomtam a hívást.

-Nekem mikor fogod ezt mondani Vöröske?-kérdezte pimasz mosollyal az arcán Chris. Nagyon közel állt hozzám, a cipőnk orra összeért. Gyerünk Zoe, kapd össze magad, légy magabiztos és bátor! Találj ki valami jó beszólást.

-Öhm..leginkább soha...-motyogtam vékony hangon. Nem pont erre gondoltam a magabiztos alatt. Ezaz Zoe, ezt is elcseszted.

-Na mivan, nincsenek itt a barátaid, és máris ugyanúgy pirulsz ha meglátsz.-nevetett aranyosan. Cöhh, mit aranyosan, nem aranyosan. Vagyis de, de ezt nem mondom el senkinek.

-Na jó, most inkább megyek, ha nem haragszol...-motyogtam még mindig. Az istenért már, hogy nem tudok hangosabban beszélni ilyen szituációban.

-De megharagszok. Most nem tud minket senki se megzavarni, mi lenne, ha maradnál még egy kicsit?-mosolygott csábosan. Hogy mi lenne? Valószínűleg könyörögnék, hogy megcsókolj...és sose gondoltam, hogy ezt valaha gondolni fogom.

-Valószínűleg semmi jó, úgyhogy tényleg megyek.-na ez már határozottabb volt. Megy ez. Nem az igazi, de haladunk. Már épp indultam volna, amikor a kezeit a mellettem lévő szekrényre tette, ezzel hozzászorítva hátamat a szekrényeknek, és elállva az összes menekülési útvonalat. Jajj ne.

-Úgy látom mégsem mész még....

Puszi :*

XxWykcsuhhxX

Javítva: 2021.04.08.