A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

15.rész

-Elég ideje ahhoz, hogy halljak mindent.-mondta Chris.

-Szóval Chirs.-kezdte Jeremy, mire ránéztünk.-Mi van köztetek?

Chris még mindig mögöttem állt, és védelmezően ölelt. Karja gyengéden simult körém, és éreztem, ahogy a kérdés hallatán megfeszül a teste.

-Mi barátok vagyunk.-mondta végül.

-Vagy valami olyasmi.-motyogtam az orrom alatt, miközben a cipőm orrát nézem. Nem volt rajta semmi érdekes mellesleg.

-Jaj de várom már, hogy összejöjjenek ezek, és az egész suli elfogadja, hogy Dice foglalt.-sóhajtott Justin izgatottan.

Óvatosan Chrisre pillantottam, kíváncsi voltam a reakciójára, ami megdobbantotta a szívem, ugyanis szorosabban ölelt át, és lepillantott rám elmosolyodva. Most nem az a csajozós mosolya volt, sem a perverz, ez inkább amolyan szeretettel teli pillantás volt.

-Bárcsak egyszer valaki úgy nézne rám, ahogyan ezek ketten egymásra.-sóhajtott Kate, mire Justin ránézett.

-Hidd el Kate, fognak még rád úgy nézni.-nevetett Jeremy.

*

Éppen a folyosón sétáltam, most pont egyedül, mert mindenki mással volt elfoglalva. Kate elkísérte Justint a büfébe, Norma Jeremyvel beszélgetett a szekrényeknél. Egyébként szerencsére Samnek csak Chrissel van baja, Justint és Jeremyt megtűri, sőt szinte jóban is vannak. Szóval éppen sétálok a folyosón egy üres padot keresve, hogy leülhessek olvasni kicsit. Nem, nem zavartak el a többiek meg semmi, csak most így alakult. Amúgy se fogok tudni sokáig csendben olvasgatni, Chris fel fog bukkanni, és "zaklatni" fog. Ami nyilván nem zaklatás, mert jól esik a törődése, de így drámaibban hangzik.

Szóval találtam is egy padot, amin helyet foglaltam, és leültem olvasni. Ahogy megjósoltam pár perc elteltével Chris le is huppant mellém.

-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova. Mit gondolsz?-kérdezte a fiú.

-Neked is szia Chris.-válaszoltam fel sem nézve a könyvből. Na nem bunkóságból. Csak a pillangóim örömtáncot lejtenek a gyomromban, és kicsit megszédültem a randifelhívástól.

-Szia Zoe, életem szerelme, jövendőbeli feleségem, leendő gyermekeim anyja, aki gyönyörű, okos, vicces, és még mai napig elpirul mikor megjelenek.

-Túlzásba viszed.-pillantottam végre rá.

-De így szeretsz.-vigyorgott rám édesen.-Szóval mit gondolsz? Már elég ideje barátkozunk ahhoz, megejtsük az első randinkat.

-Mi a kedvenc színem?-kérdeztem hirtelen.

-Púderrózsaszín.-vágta rá. Hmm, ügyes fiú.

-Kedvenc énekesem?

-Nem tudsz választani annyit szeretsz.-nézett a szemembe diadalittasan.

-Hm, jó pont. Kedvenc állatom?-ezeket az alap kérdéseket már párszor átbeszéltük, de nyilván nem konkrétan így, hanem téma közben csak megemlítettük meg ilyesmi.

-Alpaka, és azért, mert olyan ölelgetni való fejük van.-rendesen keni, vágja a témát.

-Jól van, mehetünk randira.-adtam be a derekam.

-Hé, álljon meg a menet szép hölgy. Kedvenc színem?-nézett rám komolyan.

-Fekete és a szürke.-vágtam rá, miközben becsuktam a könyvet.

-Jól van, mehetünk a randira.-adott egy puszit az arcomra.-Szombaton este 7-re érted megyek. De addig még úgy is találkozunk. Egyébként miért ülsz itt egyedül?-kérdezte végül.