A rosszfiú szerelme |✔| |JAVÍTÁS ALATT|

9.rész

Verőfényes reggelre ébredtem..volna, ha nem november lenne. Így egy csúnya, borús, esős reggelre ébredtem. Ma szerda van, szeretném Sammel megbeszélni ezt az egészet, ami történt. Nem akarok vele rosszban lenni.

Kikeltem az ágyból, majd elmentem a fürdőmbe megmosni az arcomat. Felöltöztem, felvettem egy fekete csőfarmert, egy fehér belebújós pulcsival. Gyorsan megfésülködtem és lementem a konyhába a szüleimhez reggelizni.

-Jó reggelt Kicsim!-köszöntött vidáman anyu.

-Jó reggelt Zoe!-pillantott ki apu az újság mögül.

-Nektek is jó reggelt!-mosolyogtam rájuk, ám nem volt őszinte. Nincs sok kedvem ma semmihez, de hív a kötelesség.

Megreggeliztem, tojásrántotta volt frissen facsart narancslével. Utána felmentem a fürdőmbe, fogat mostam, és tettem fel egy kis szempillaspirált. Ezzel készen is voltam, írtam Katenek, hogy megyünk-e együtt, mire rögtön visszaírta, hogy remélte, hogy megkérdezem ,mert a ház előtt vár.

Gyorsan felkaptam a táskámat meg a telefonomat és leballagtam a lépcsőn. Bekiáltottam a konyhába, hogy elmentem, mire a szüleim utánam kiáltottak, hogy szép napom legyen. Remélem az lesz. Az előszobában felkaptam a bokacsizmámat, a nyakam köré tekertem a sálat, felkaptam a kabátot, és a fejembe húztam a sapkát.

Kilépve a házból láttam, hogy Kate tényleg ott áll a kapunk előtt, ezért siettem. Bezártam a kaput és már ott is voltam előtte.

-Szia.-köszönt, fürkésző tekintettel nézett a szemembe.

-Szia..-motyogtam.

-Naa, ne legyél szomorú, Sam ma reggelre már biztosan elfelejtette az egészet.-mondta vidáman, majd karon ragadott, és elindultunk együtt a suliba.

*

Beléptünk az ajtón, beszélgetve haladtunk végig a folyosón. Elmentünk a büfébe, hogy Kate tudjon venni magának szendvicset. Amíg a sorban állt, én kicsit arrébb állva figyeltem a diákokat, hátha megpillantom. Nem is kellett sokat várnom, nagy hanggal belökte az ajtót, majd a haverjaival összenevetve elindult befele. Próbáltam letörölni a mosolyt a fejemről...de tényleg. Viszont képtelen voltam rá. Christian Dice az a fajta ember, akit muszáj nézned, még akkor is ha utálod. Annyira elbambultam a fiú nézése közben, hogy észre se vettem, hogy az egyik haverja előttem áll. Azt hiszem ő volt a Justin.

-Befejezted Chris nézését?-kérdezte pimaszul vigyorogva.

-Mármint én?-kérdeztem mikor rájöttem, hogy hozzám beszél.

-Nem, a szomszéd néni.-forgatta a szemét.-Nyilván te, ki más? Chris észre is vette, hogy nézed, ezért küldött ide.-magyarázta.

-Tessék?-kérdeztem döbbenten.

-Jól hallottad. Na a lényeg, hogy ezt a papírt neked küldi.-adott a kezembe egy papírt, majd egy kacsintás kíséretében megfordult és elment.

Lesokkolódva álltam, a papírral a kezemben. Mi az, hogy ezt nekem küldi? És amúgy is, mi ez? Remegő kezekkel kibontottam a félbe hajtott papírt, majd elolvastam a fiús kézírást rajta.

'Tetszett, ahogy néztél Vöröske, szép volt a mosolyod közben. Itt a számom, majd írj, ha nem fogsz írni, én fogok! Na szünetben találkozunk! *telefonszám* Csókollak, Chris'

El kellett olvasnom még legalább háromszor, mire felfogtam mit is írt.

-Na itt vagyok, szegény büfés néni kicsit lassú volt, elmesélte élete történetét, de legalább itt a szendvicsem.-jött oda hozzám Kate.- Hé, mit olvasol?