New York-i hajsza

1. •Örökség•

Mikor meghalljuk, hogy család, az első dolog, ami eszünkbe jut az a szeretet. De nekem nem. A hazugságok elidegenítették a szeretet fogalmát. A családom ejtette a legnagyobb sebet rajtam. Ami sose fog begyógyulni. Elvesztettem a jó részemet. Elvesztettem azt az énemet, aki miatt voltam Sarah Evans. A mosolygós Sarah Evans, aki igyekezett másokon segíteni. Akinek álmai és céljai voltak. De más lettem. Ezt a részemet felváltotta a kegyetlen, nem törődő Sarah Evans.

Őseink nemes családból származtak, így mi sem maradunk pénz nélkül. Kit akarok becsapni? Konkrétan egy villában élünk. Apu magánvállalkozó, a mostohaanyám nem dolgozik. Apu ezt azzal magyarázta, hogy nem szükséges dolgoznia, mivel eleget keres egy maga is. Édesanyámról ne beszéljünk. Ő lelépett, mikor 5 éves lettem. Apu szerint drog függő volt és a drog elvette az eszét. Fogalmam sincs, hogy él-e még egyáltalán. Apu nem is nagyon engedte, hogy felkeressem.

Visszatérve a jelenbe. Itt ülök a medence mellett a húgommal Clara-val. Lábamat a vízbe lógatom, úgy állítom a fényeket a fényképezőgépemen, mikor egy hatalmasat ugrik a medencébe.

- Clara! - szólok rá. - A gépem. - emelem a magasba, ezzel megpróbálva megakadályozni, hogy vizes legyen.

- Nyugi, ha tönkremegy apu úgy is vesz másikat. És egy csepp víz sem került rá. - úszik ki a medence széléhez.

- Az egyetemen szükségem van rá.

- Nem is értem miért akarsz erre az utolsó egy évre egyetemre menni, mikor meg van mindened. - mutat körbe a hatalmas kertben.

- Nem fog egyetemre menni idén. - sétál ide apu. - Sziasztok lányok.

- Szia apa, akkor ma megyünk vacsorázni? Tegnap lemondtad a munka miatt. - panaszkodik Clara.

- Igen, ma elmegyünk. Holnap nálunk lesz tartva az évi bál.

- Mi? - kérdezem.

- Ezaz! - kiált fel Clara.

- Tudom, nemrég volt itt rendezvény tartva...

- Tegnapelőtt. - vágok közbe.

- Tudom Kicsim, de ez most fontos. Munkaügyileg. Tudsz szerezni partnert? - kérdezi tőlem.

- Tudok. - mondom sóhajtva.

- Köszönöm. Clara a te közeledbe nem akarok meglátni egy srácot sem, mert nem akarom, hogy összeverj megint egy fiút, még egy fontos eseményen.

- Múltkor véletlenül csaptam hozzá a poharat. - mászik ki a medencéből Clara a koktéljához sétálva.

- Nathaniel pedig viselkedjen. - emeli fel a mutatóujját.

- Honnan veszed, hogy Nathaniel-t hívom el?

- Ő a barátod. - a telefonja csörgése szakítja félbe. - Ezt fel kell vennem. Clara vegyél magadra egy törölközőt. - és azzal elindul a ház felé. Kihúzom a medencéből a lábamat, majd a szandálomat felkapva utána rohanok.

- Apu! - szólok utána. Eltartja a fülétől a telefont, jelezve, hogy figyel rám. - Hogy értetted, hogy nem fogok idén egyetemre menni?

- Weston tartsd egy kicsit. - szól a telefonba. - Beszélek, majd a rektorral, hogy csak vizsga miatt kelljen bemenned.

- Miért nem járhatok rendesen egyetemre, mint a többi velem egy korú, átlagos emberek?

- Mert Kincsem, te nem vagy egy átlagos ember. És idén szükségem lesz rád itthon. - mutat a házra. - Most mennem kell. - nyom egy puszit a homlokomra és bemegy a házba. Visszamegyek Clara mellé, aki már újra a medencébe van.