New York-i hajsza

40. •Játszóház•

Nyomokban spoilert tartalmazhat Az élet csupa meglepetés című történetemből. Ha tervben van, hogy elolvasod, akkor szólok, hogy elő fordulhatnak benne spoilerek. Jó olvasást!

Sarah

Chris a fejéhez kap, és szinte már röhög. Paul is így tesz a vonal másik végén. Nem tudom ki ez a Dylan Shay, de úgy tűnik mindketten bírják.

- Nem mondod komolyan, hogy felhívtad! - nevet még mindig Chris.

- Ugye? Én sem hiszem el.

- Oké... Elküldöd a címet? - szólok közbe a két jó kedvű fiúnak.

- El. - hallom, hogy próbálja visszafogni magát, hogy ne röhögje újra el magát. - Vigyázzatok magatokra! - majd még egyszer felnevet, aztán leteszi a telefont.

- Ki ez a Dylan Shay? - fordulok Chris felé kérdőn.

- Képzelj el egy Paul kaliberű embert.

- Igen?

- Na, Dylan háromszor annyira bolond, mint Paul.

- Van Paul-nál is bolondabb ember?

- Van, és úgy hívják Dylan Shay.

A cím épp az ellenkező irányba volt. Arra felé, amerre a széf. Minden mellékutcát felfedeztünk, ezért nem fél óra volt az út, hanem egy óra. Kezdek éhes lenni, és a fejem is fáj. Igazából én Chris-t követem, mert ő nézi a térképet. Én csak fogom a kezét, és megyek utána. Mikor az Empire State Building-hez érünk próbálom memorizálni, merre is volt a széf. Chris-sel két irányba indulunk meg, de aztán össze is nézünk.

- Hova mész? Abba az irányba kell menni.

- Arra gondoltam bemehetnénk a pénzért, mert kezdek éhes lenni.

- Dylan biztos megkínál téged.

- De én most vagyok éhes.

- Ne harapd le a fejemet! Szerinted, akitől bérelted a széfet nem fog felismerni?

- Nagyon reménykedem benne. - kezdem el húzni abba az irányba, amerre a széf van.

~~~

Az ismerős épület rossz érzéseket kelt bennem. Soha nem érzetem magam annyira egyedül, mikor betettem ide a pénzt. Még akkor sem, mikor apám eltaszított a világtól. Ellenem fordította Clara-t és Nate-et, ezzel magamra hagyva. De aztán lenézek a kezemre és hirtelen nem érzem magam rosszul. Chris-re nézek, aki az épületet vizslatja. Aztán észreveszi, hogy nézem és összevonja a szemöldökét.

- Mi az?

- Semmi. - mondom egy mosollyal és belépünk a helyiségbe. Remélem a nőnek nem olyan jó az arc memóriája, mint nekem. Ugyanez a nő szolgált ki engem hónapokkal ezelőtt. Feljebb tolja a szemüvegét, majd ránk mosolyog. Chris a falat nézi. Én is így tennék, ha én lennék New York egyik legjobb rendőre, akit köröznek.

- Jó napot! Hónapokkal ezelőtt jártam itt és rengeteg pénzt hagytam itt.

- Jó napot! Akkor kérnék egy személyit, hogy megnézzem az adatbázisba, melyik széf van a nevén. - bólintok és elő húzom Hannah Williams-set a zsebemből. A nő elveszi és a gép felé fordul. - Rendben, öné a 43-as széf, jöjjenek velem. - veszi a kezébe a kulcsokat, majd kinyitva egy helyiséget bevezet minket. - Négyszám jegyű kódra lesz szükség, amit megadott. - ismét bólintok, majd a 43-as széfhez lépek. Kipörgetem a számokat, majd egy kattanással kinyílik a kis fém ajtó. - Vegyen ki amennyit jónak gondol. - mondja mosolyogva a nő. Kitárom az ajtót, hogy kényelmesen be tudjak nyúlni a széfbe. Viszont a kezem nem ütközik pénzkötegbe. Lehajolok, hogy megnézzem becsúszott- e hátra, de nem. Az a rengeteg pénz eltűnt. Csak két köteg van bent.