New York-i hajsza

17. •,,Elástad?"•

Sarah

Vannak érzések, amik csak úgy nem jönnek ki belőled akárkinek. Nem hallhatja vagy láthatja bárki, csak az, aki bármit is kezdeni tud vele. Na de ilyen aztán kevés van. Olyan, akinek meg mered nyitni a szíved anélkül, hogy attól kellene rettegned, hogy kihasználja és sérülsz. Ilyet csak az őszinte embereknek tudsz megtenni, azoknak, akiken semmiféle görcsösséget sem látsz. Olyanoknak, akik nyitottak a világra, és a szívüket adják, nem takargatják, kinyújtják, és hagyják, hogy belenyúlj, elkapd, és addig szorítsd, öleld magadhoz, ameddig szükséged van rá. Nem láthatunk mindent egyedül. Olyankor kell más, de nem lehet akárki. Sohasem lehet akárki, hiszen a szívedről van szó, amit csak különleges ember nyithat meg.

Oravecz Nóra

~~~

Nem tudom leplezni döbbentségemet, mikor Chris a kezembe nyomja fegyverét. Vagy teljesen elment az esze vagy... Nem, nincs vagy. Teljesen biztos vagyok benne, hogy neki elmentek otthonról. Elhozott oda, ahol meglőtték, majd tőlem is ugyanezt kéri. Mi ez, ha nem őrültség?

- Chris...

- Csináld Sarah!

- De...

- Ne állj elő kifogásokkal. Csak húzd meg a ravaszt. - megszólalni nem tudok. Chris széttárja a karját, én pedig a fegyvert nézem. - Odaadtam a fegyverem. Tudod miért? - megrázom a fejem. Fogalmam sincs miért adta ide. Tudjuk mindketten, hogy nem fogom lelőni. - Azért, mert bármennyire veszélyes vagy és erős tudom, hogy nem fogsz lelőni.

- Egy idióta vagy. - lépek hozzá közelebb.

- Meg lehet. De ostoba módon bízom benned.

- Azt rosszul teszed.

- Miért?

- Mert... - lépek még közelebb hozzá és felemelve az öltönyét visszateszem a fegyverét. - Mert én nem. Ezen nincs mit magyarázni.

- Mikor fogod felfogni, hogy segíteni akarunk?

- Mindenkiben ott van a hátsó szándék. - mondom neki a szemébe nézve. A fegyverét már visszatettem, de még nem léptem el tőle. Ha egy magasságba lenne a fejünk akkor az orrunk össze is érne.

- Ha veled szembe lenne hátsó szándékom, akkor már rég a börtönbe ülnél.

- Tegyük fel egy röpke pillanatra, hogy bízom benned. De tényleg csak egy röpke pillanatra. - emelem fel a mutatóujjamat.

- Tegyük.

- Mi előnyöm származik abból? Azon kívül, hogy tiszta leszek.

- Két embert tudhatsz magad mögött?! Akik nem fogják benned megforgatni a kést, hanem inkább eléd állnak, mint sem hogy bajod legyen. Mert erre valók a barátok.

- Legyünk barátok? - felnevetek. - Érdekes egy barátság ez.

- Még nekem mondod? - mutat a vállára. Összehúzom rá a szemem, majd elröhögöm magam. Bár mennyire is tiltakoztam az ellen, hogy megbízzak benne, még is csak sikerült. Elérte, hogy megnyíljak előtte. Lehet elment az eszem és megszegtem az egyik legfontosabb szabályomat.

- Most már mehetünk innen, mert meggondolom magam és mégis csak lelőllek. - vonom meg a vállam, majd keresztbe teszem a kezem és elindulok az autója felé. Egy szál pulóverbe mégis csak hideg van.

Miután az autóhoz értünk, Chris felé nyújtom a tenyeremet, utalva arra, hogy adja oda a kulcsot. Kiveszi a zsebéből a kezét és belecsap a tenyerembe. Felnézek rá, ő pedig elröhögi magát.