New York-i hajsza

45. •Mary•

Sarah

Olyan, mintha magamat látnám. De ez akkor történt, amikor én a birtokon voltam. Tehát esélytelen, hogy én vagyok a képernyőn. Aztán esik csak le.

- Oh, nem! – szólalok meg hangosan. Nem, nem. Az nem lehet.

- Felismeri? – kérdezi a nő. Bólintok válaszul. – Akkor mondja el nekem a nevet. Eljárást indítok ellene és visszakapja a pénzét. – lehet ez lenne az egyszerűbb megoldás. De nekem más terveim vannak.

- Elküldené kérem a felvételt erre az email címre? – firkantom a kis papírra Chris email címét. – Ne aggódjon egy rendőr barátomnak küldi el, de felőlem utána nézhet a híres Chris Morgan-nek.

- Tudom ki az a Chris Morgan. New York-ba mindenki tudja, ki az a Chris Morgan. – világosít fel a nő. Mintha én ezt nem tudnám.

- Akkor legyen szíves elküldeni a felvételt. – összehúzza rám a szemét. – Vagy csacsogok a vállalkozásról. Maga dönt.

- Elküldöm Mr. Morgan-nek a felvételt. – válaszol, én pedig csak bólintok egyet, majd egy további szép napottal elhagyom az épületet, nyomomba Clara-val.

- Az anyánk volt nem igaz? – kérdezi a kocsinál. Bólintok és beszállok a járműbe. – Tessék, egy gonddal kevesebb dolgunk lesz. – dől hátra az ülésen. – Anyánk rács mögött, már csak apa kell. Milyen vicces lenne, ha cella társak lennének.

- Nem. – rázom meg a fejem.

- Mi nem?

- Anyánkat nem csukhatjuk le.

- Tessék? Ezt meg, hogy érted?

- Végre van valamim, amivel fenyegetni tudom. – indítom be az autót.

- Szerintem pedig le kéne csukatni. Miért fenyegetnéd meg?

- Mert apánk lecsukásához minél több vallomásra lesz szükségünk. Az ex felesége vallomása pedig nagyot dob, nem gondolod?

- Anyánk nem beszél. – húzza el a száját, majd felém kapja a fejét. Végre leesett neki is. – Várjunk csak. A felvétel. Ezzel tudod fenyegetni.

- Így van. – bólintok egyet, majd elindulok az őrs felé.

Beérve Paul és Chris keresésére indulok. Néztem az irodájukba, a konyhába, mások irodájába, de nem találtam senkit. Úgy döntök, hogy az informatikus felé veszem az irányt, akivel Chris legutóbb beszélgetett.

- Szia! – köszönök neki, mikor elé érek.

- Hello! Te vagy Sarah Evans. – mondja, majd felém nyújtja a kezét. – Üdvözöllek, Carter vagyok. – Clara a hátam mögül felnevet, én pedig igyekszem az előttem álló Carter-re koncentrálni.

- Szia Carter, meg tudod nekem mondani, hogy hol találom Chris-t?

- Chris Morgan?

- Igen miért, hány Chris van?

- Kettő.

- Tehát a Morgan hol van?

- A kihallgatóba... - nem várom meg, hogy befejezze, már sietek is a kihallgató szoba felé.

- Hova sietsz ennyire? – lépked mögöttem Clara is.

- Ha Bella-t el akarom még ma kapni, akkor a műszakja végéig kell, ami körülbelül 20 perc múlva lejár. – mondom Clara-nak, majd benyitok a kihallgatóterembe. Chris, Paul, Steve és Grace ül bent. Mindenki felénk kapja a fejét, és tágra nyílt szemekkel vizslatnak bennünket.