New York-i hajsza

12. •Nem kell, megoldom•

Kifordulok Chris szobájából és visszamegyek a félbe hagyott tevékenységemhez... A kávé iváshoz. Megtámaszkodva a pulton a kezembe veszem a bögrét és egy nagyot kortyolok belőle.

- Hatástalanítottad a bombát? - kérdezem Paul-tól, mikor belép az ajtón. Én csak vigyorgok rá, mert a fejéből azt vettem le, hogy nem volt könnyű dolga.

- Fogjuk rá. - billegteti meg a kezét.

- Miért? - kérdezem tőle összehúzott szemöldökkel a mosolyom pedig el is tűnik.

- Nem mész el vásárolni? Elég ramaty állapotba van a ruhásszekrényed. Pontosabban nincs is ruhásszekrényed.

- Paul! - szólok rá figyelmeztető hangsúllyal. - Miért kéne elmennem ruhát vásárolni?

- Steve itt lesz, kb... 10 perc múlva.

- Ez komoly?

- Halál komoly.

- Nincs mit felvegyek! - jelentem ki. A ruhám csupa vér, az utcára pedig nem mehetek ki Chris ruháiba, ami négyszer nagyobb rám.

- Mi van a koktélruháddal?

- Nem tudom, mondd meg te. Elvittétek, mikor megtaláltatok.

- Chris! - kiált be Chris-nek, aki pár pillanat múlva kibaktat a szobájából.

- Mi az?

- Hol van Sarah fekete koktélruhája?

- A bizonyítékok között. - mutat az asztalra, ahol a papírok mellett egy doboz is van. - Minek a ruha?

- Steve mindjárt itt lesz. Nem bújtathatjuk csak úgy el. Egy hadnagyról beszélünk. Aki elméletileg jobb nálad. Ismétlem csak elméletileg. - emeli fel az ujját Paul.

- Igaz. És komolyan egy koktélruhába fogsz mászkálni?

- Van más ötleted? - teszem csípőre a kezem és kikapva a zacskót, amibe a ruhám van, bemegyek a szobájába és bezárom az ajtót. Leveszem a nadrágját és a pólóját, majd felhúzva magamra a szörnyen szűk ruhát a cipzárért nyúlok, amit idegességembe, még megfogni sem tudok. - A francba!

- Baj van? - kopogtat az ajtón Chris.

- A ruhám cipzárja nem jön fel. - mondom el a bajomat, még mindig küszködve a cipzárral.

- Segítsek?

- Nem kell megoldom. - hárítom el a segítségét. De aztán szó nélkül belép és a hátam mögé lép, hogy felhúzza a ruhámat úgy, hogy nem ér hozzám.

- Kész.

- Mondtam, hogy megoldom. - fordulok vele szembe, de a könyököm súrolja a hasát, olyan közel van.

- Ja, úgy látszott, hogy megoldod. - mondja vigyorogva.

- Igen, megoldottam volna.

- Nem tudod csak megköszönni? - kérdezi szórakozottan.

- Kösz.

- ...önöm. - megfogok egy párnát és hozzá vágom.

- Tökéletes céltábla lennél. Hol a cipőm?

- Az nincs itt.

- Akkor hol van?

- A rendőrségen.

- Milyen különlegesügynök vagy, aki csak a bizonyíték egyik felét hozza el?

- Paul hozta el. - vonja meg a vállát.