New York-i hajsza

2. •Elvesztettem önmagam•

*A képen a fegyverek nem igaziak*

~~~

Érzem, hogy apu felvesz az ölébe és Troy-al beszélget, de csak néhány beszélgetést foszlányt sikerül kivennem abból, amiről beszélnek.

- Főnök, most mit kezd vele? Megöli?

- Nem, dehogy Troy. Ő a lányom. Okos, és megfogja érteni.

- És, ha nem?

- Megfogja érteni, mert... - és tovább már nem hallom a beszélgetésüket.

~~~

A szemembe erősen süt a nap, az egyik karom lelóg az ágyról. Mintha erősen fejbe ütöttek volna, annyira fáj a fejem. Még mindig az estélyi ruhámba vagyok, aminek az alja koszos a sártól. Majd realizálódik, hogy mi is történt éjszaka. Hirtelen ülök fel az ágyamon. A fotelemben apu alszik, kissé félre döntött fejjel. Halkan lemászom az ágyamról és az ajtómhoz sietek. Lenyomom a kilincset, de be van zárva. Elkezdem rángatni, de ezzel csak azt érem el, hogy felkeltem apát.

- Sarah, hallgass meg.

- Ne gyere a közelembe. - sétálok az ágyam túlsó felére, hogy minél távolabb kerüljek tőle. - Hogy tehetted? Megöltél valakit!

- Halkabban.

- Miért? Erről az oldaladról nem tud senki. Gyilkos vagy!

- Az az ember megérdemelte.

- Igen, megérdemelt volna valamilyen büntetést, de nem halált. Vér tapad a kezedhez. És rántod magaddal Clara-t is.

- Sarah...

- Ez nem az első ugye? - igazából ezt már nem is kérdezem.

- Figyelj Sarah. Troy mindent elintéz, nem lesz gond.

- Apa! Megöltél valakit, aminek van két szemtanúja.

- Igen, a lányom és a legfőbb bizalmasom.

- A fegyver?

- Mondtam, hogy Troy intézi.

- Nem, nem, nem. Engem ebbe nem fogsz bele rángatni. Hol a telefonom?

- Rám hívnád a zsarukat?

- Igen. Pontosan azt fogom tenni.

- A saját apádra?

- A saját apám megölt valakit hideg vérrel.

- Okom volt rá.

- Hány embert öltél már meg? - nem válaszol. - Úristen. - az ajtóhoz megyek és elkezdek dübörögni rajta. - Valaki! Valaki engedjen ki! Clara! - sikítok a húgomnak.

- Meg fogod érteni. Addig is itt maradsz.

- Bezársz a szobámba?

- Igen Sarah. Pontosan ezt fogom tenni. Öltözz át. Később megkezdődik, amitől eddig féltettelek.

- Ugye nem hiszed, hogy kiengedlek oda, ahol Clara is van. - állok elé.

- Clara jobban fogadta, mint te.

- Tessék?

- Öltözz át és fürödj meg. - és ezzel kilép az ajtómon.

- Engedj ki! - dübörgök újra. - Hallod, engedj már ki! - üvöltök, de hallom a zár kattanását. A földre csúszom és újra elkezdek zokogni.