New York-i hajsza

33. •Több személyiségű•

Sarah

Kimondani az emlékeket egyszerre fura és fájdalmas dolog. Felkapom a kabátomat és a cipőmet és sétálok egyet. Fura úgy elmenni sétálni, hogy nem vagyok mérges Chris-re. Általában akkor viharzom el. Lehívom a liftet, majd mikor megérkezik beszállok. Még mielőtt bezáródna az ajtó egy kéz jelenik meg ezzel megakadályozva az ajtó csukódását.

- Fura úgy utánad jönni, hogy nem haragszol rám. – mosolyodik el Chris.

- Igen, tényleg az. – én is ugyanezt állapítottam meg. Rámosolygok.

- Minden rendben?

- Igen, csak egy kicsit felkavart.

- Akkor beszéld ki magadból. – kulcsolja át az ujjaimat.

- Olyan sok minden homályos. Sok emlékbe nem is vagyok biztos. De ebbe igen. Tudom, hogy hülyeség.

- Miért lenne az?

- Mert olyan, mintha elbíznám magam. Hisz ezt mind egy 5 éves kislány hallotta. Nem tudom, hogy most anyám is rossz vagy, hogy rosszabb. Nem tudom. Annyira fáj, mikor rá gondolok. Mert apám rossznak írta le. Sok rosszat mondott róla. És ezek az emlékek nem tűnnek valóságosnak. Mert folyamatosan azon agyalok, hogyha olyan rossz lett volna, akkor nem csinál nekem egy rózsakertet. Akkor nem ivott volna velem kakaót minden áldott nap. Nem játszott volna velem. Akkor nem foglalkozott volna velem. Tanácstalan vagyok, mert nem tudom, hogy mit kéne tegyek. Vagy érezzek. Mert, ha esélyt adok neki, azzal egy kis hatalmat is adok. Amivel meg tud bántani.

- Nem tudom mennyit változott azóta. Viszont ráérsz azután adni neki egy esélyt, miután elmondja mit miért tett.

- Mi van, ha nem fog tetszeni, amit mondani fog? Amiért elhagyott. – nem akartam sírni, de most mégis végig gurul az arcomon egy könnycsepp. – Amiért ott hagyott engem és Clara-t is.

- A lehetőséget meg kell adnod magadnak is és neki is. Ha nem tetszik, akkor nem kell foglalkoznod ezzel. Segít lecsukni az apádat és újra elengeditek egymást. – áll meg előttem, miután kiszálltunk a liftből. – Utána pedig elkezded élni a saját életedet. Te fogod eldönteni, hogy ki lesz benne és ki nem.

- Te mindig tudod mit kell mondani? – kérdezem megtörölve az arcomat. Ő csak elmosolyodik és közelebb húz magához.

- Még mindig szeretnél sétálni?

- Igen.

- Van néhány tervem, miután már nem köröznek téged gyilkosságért.

- Miféle terv?

- Randi szagú.

- Chris Morgan féle randi?

- A legjobb fajta. – mondja kacsintva és a Central Park felé vesszük az irányt.

~~~

Nem voltunk sokáig oda, Clara és Paul a kanapén beszélgetnek, mikor belépünk a lakásba.

- Fiúk, lányok. – csapja össze a tenyerét Paul. – Hol kezdjük?

- Adatbázis?

- Nem tudunk anélkül belépni, hogy fent maradjon a tűzfal. Ha azt levesszük, akkor bejutnak. Annyi erővel pedig be is sétálhatnál a rendőrségre.

- Egy pillanatra sem vehetjük le? – kérdezi Clara, mire Chris és Paul megrázzák a fejüket.

- Nem.

- Akkor mi marad?

- Azt hiszem van egy ötletem. – veszem le a cipőmet.

- Micsoda?