New York-i hajsza

42. •Csapda?•

Sarah

Chris kezében, a telefon képernyőjén ott villog Paul neve. Aztán a csörgés abba marad. Dylan nekem adja a kocsija kulcsát, majd utunkra enged. A telefon megint rezeg és a már nem ismeretlen szám hív. Hogyan sikerült megtalálniuk a számunkat? Paul hagyta felügyelet nélkül a telefont? Vagy annyira utánunk kerestek, hogy megtalálták? Nem értem. De tudtuk, hogy csak idő kérdése. De azt gondoltam, hogy még van időnk. A csörgés nem marad abba. Miután beszállunk Dylan autójába Chris sóhajt egyet. Még mielőtt megállíthattam volna felveszi és a füléhez emeli. Közben mutogatok neki, hogy hangosítsa ki. Így tesz.

- Szólalj meg fiam! - hallatja hangját újból Steve. Chris felém fordul, én pedig csak megvonom a vállamat. Már mindegy. Ennyi idő alatt lenyomozták a tartózkodási helyünket, szerintem lassan Dylan autójának a rendszámára is rájönnek.

- Nem fogtad fel, amit mondok? - halljuk meg Paul hangját a háttérből. - Add azt ide. - mocorgás, aztán csönd. - Gyertek az őrsre. - mondja Paul, majd megszakítja a hívást. Chris-sel csak egymást figyeljük, mert nem tudjunk mit tegyünk.

- Ezt komolyan mondta?

- Nem tudom. Paul egy vicces ember, de néha túlzásokba esik. - mondja Chris.

- Most nem hiszem, hogy viccel. - indítom be az autót.

~~~

Mielőtt még leparkoltam az őrs előtt négyszer kerültem meg a hatalmas épületet. Paul-nak van egy terve, amit sajnos nem fejtett ki nekünk. De legalább van terve. Az őrs előtt állnak kint rendőrök a forró kávéjukat szorongatva. Mikor észreveszik Chris-t elhallgatnak és elkezdik bámulni. Utána engem is végig mérnek. Néhányuk a fegyverén pihenteti a kezét, néhány férfi maguk mögé húzzák a női munkatársukat. Belépve a melegbe ismét minden szempár ránk szegeződik. A saját szememmel mindenhol Paul-t keresem, de nem látom sehol. Néma csend van az egész őrsön, néhány lélegzetvétel hallatszik, de az is a távolból. Két rendőr megáll előttem, majd elhúzva a bilincsüket a kezemre teszik. Ez valami féle csapda?

- Hé! - Chris közém és a rendőr közé lép. A rohadék zsaru erősen meghúzta a bilincset. - Valaki elmondaná, mégis mi a franc folyik itt, vagy csak bámultok tovább? - kérdezi Chris, mindenkitől. - Add ide a kulcsot Cooper. - szólal meg figyelmeztető hangon. A rendőr viszont nem tesz semmit csak a társa mellé áll. - Valaki szólaljon meg! - emeli feljebb a hangját, de még most sem szólal vagy mozdul meg senki sem. Én a lehetséges menekülési útvonalat próbálom kitervelni, mikor megjelenik előttünk Steve. Mellette pedig Paul. Kezdem azt hinni, hogy mégsem kellett volna idejönni.

- Sarah Bella Evans. Hány hónapja is vagyunk a nyomodba? - Chris megint elém áll. - Chris, elég. Vége van. - teszi Chris vállára a kezét.

- Hol vannak apám aktái? A doboz, amit itt hagyott?

- Eltűnt. - válaszol. - Paul három hete kérte, hogy adjam át az ügyedet. Tudod, amit rád bíztam. Hogy kapd el a csajt. - mutat rám. - Oda akartam adni neki a dolgokat, de felszívódott. Azt hittem valahogy sikerült érte jönnöd.

- Nem, nincs nálam.

- Nálam sincs. De nem volt benne semmi használható.

- Átnézted? - húzza össze Steve-re a szemét.

- Chris, az apád hagyta itt, méghozzá rád. Dehogy nyitottam ki.

- Akkor honnan tudod, hogy nincs benne semmi használható?

- Mert arról tudtam volna.

- Lehet mégsem tudsz mindent. - mondja Steve-nek, majd Paul-ra néz, aki azt mutatja, hogy egy pillanat. - Mi van Grace-szel? - teszi keresztbe a kezét. Én is úgy tennék, vagy a zsebembe csúsztatnám, de akár a nyakamba is tenném, ha tehetném.