New York-i hajsza

38. •Tagadnod kell!•

Sarah

Mindenki áll dermedten a helyén. Én a karomat szorítva követem Clara-t a kocsihoz. Végül Chris elé sétálok, aki pedig a kezem után nyúl. Elhúzom tőle és a szemébe nézek. Értetlenül áll előttem én pedig alig hallhatóan azt suttogom, hogy:

- Sajnálom. - hajtom le a fejemet, Chris pedig óvatosan még közelebb húz magához és megölel. Kiengedem a levegőt, amit észre sem vettem, hogy bent tartok. - Sajnálom Chris. - ismétlem meg magam. Paul leveszi magáról az övet és átnyújtja Chris-nek.

- El kell szorítanom. - bólintok. Tisztában vagyok vele. Chris ráhúzza a karomra az övet, majd meghúzza. - Mennünk kell. - figyelmeztet minket. Paul és Clara is bólint. Én is így teszek. Paul azt mondja üljek előre. Én pedig úgy gondolom, hogy Chris-nek az nem nagyon tetszene. De Chris is bólint. Kinyitja nekem az ajtót, majd miután mindenki beszállt elindulunk.

Fura ez a csönd. Paul sem beszél. Clara sem. Sőt... Meghagyták maguk között a középső ülést. Természetesen sajnáljuk a történteket. De valakinek meg kell szólalnia. Már pedig én nem fogok. Sajnos nem tehetem. Chris teljesen figyelmen kívül hagyta a bocsánatkérésemet. Ha nem akar beszélni. Akkor nem beszélünk.

- El kell mennünk a kórházba. - szólal meg hátulról Paul. Chris csak bólint egyet én pedig hevesen megrázom a fejem.

- Nem mehetünk a kórházba!

- Sarah, meglőttek. - néz rám Chris szigorúan. - Félre tehetnéd a büszkeségedet és a konokságodat is fél percre, hogy segíteni tudjunk.

- Itt nem a büszkeségemről van szó. Apám ott fog először keresni.

- Akkor elmegyünk egy másik kórházba. Ami messze van.

- Chris! Engem köröznek!

- Meglőttek! - néz rám ugyanazzal a pillantással, amivel az előbb.

- Nem vihetsz kórházba, értsd meg! Még nem.

- Mit jelent, hogy még nem? Vagy ez is olyan Evans testvér dolog? Amiről nem tudhatunk? - húzza fel a szemöldökét.

- A veszekedést hagyjuk későbbre. - mondja Clara. Paul felnevet.

- Igazán? - fordul Clara felé Paul. Ez a kocsi fel fog robbanni. Méghozzá miattunk.

- Megbeszéljük. Majd. Most találjuk ki mi a következő lépés. - válaszol Clara. Szinkronba nevetnek fel a fiúk.

- Találjuk? Tehát már hajlandóak vagytok együtt dolgozni? - kérdezi Paul.

- Fejezzétek be! Bocsánatot kérünk. Nagyon sajnáljuk! - szólalok meg.

- Igaza van Clara-nak! - mondja Chris. - Hagyjuk későbbre ezt. Most a kórház.

- Ha el mersz vinni a kórházba Chris...

- Akkor mi lesz? - fordul ismét felém. - Megint eltűnsz? - rázza meg a fejét és újra az útra koncentrál. - Van más ötleted? Vagy el akarsz vérezni?

- Clara kiszedi belőlem a golyót.

- Ezt te sem mondod komolyan!

- De, Clara ki tudja szedni.

- Attól még orvosi ellátásra van szükséged!

- Vigyél a lakásba! Kérlek! - veszem lejjebb a hangomat. - Kérlek Chris! - hátra néz Paul-ra. Én is. Paul bólint egyet, Chris pedig kiteszi jobbra az indexet.

A lakásba Paul az elsősegély dobozért megy, Clara megmossa a kezét, és iszik egy pohár vizet, Chris pedig elkezdi letisztogatni a sebet. Mikor a seb közelébe ér felszisszenek.