New York-i hajsza

11. •Sarah!•

*A képen a vér nem valóságos*

~~~

A vér olyan gyorsan átitatta a pulóveremet, hogy már a tenyerem is csurom vér. Paul levette Chris-ről a kabátot, így már csak a fehér ing maradt rajta, ami már nem fehér. Nem is hasonlít a fehérhez. Ez vér vörös...

- Mikor jön meg a mentő? - kérdezem Paul-tól, aki Chris másik oldalán ül.

- Azt mondták két perc. - emeli fel a telefonját megnézve ezzel az időt.

- Sarah... - szólal meg Chris.

- Shh... Chris kurva sok vért vesztettél.

- Sarah el kell...

- Chris azt mondtam kussolj, oké? - szakítom közbe megint. A hangom kétségbeesett. És az az igazság, hogy nagyon meg vagyok ijedve. Félek. Chris rengeteg vért vesztett és, ha nem érkezik meg időben a mentő, akkor el fog vérezni.

- El kell menned! - csak nem tudja befogni a száját. Felnevetek. Nem örömömbe.

- Azt lesheted, hogy én most innen elmenjek.

- Igaza van Sarah. - áll mellé Paul is.

- A mentősök után a rendőrök is jönni fognak. A helyszínre is és a korházba. Ha itt maradsz nem tudlak megvédeni. - figyelmeztet engem Chris.

- Nem kell megvédeni. - ellenkezem. - Nem kérhetitek azt, hogy hagyjalak cserbe. - mutatok Chris-re.

- Nem hagyod cserben. Itt vagyok, nem lesz semmi baja.

- De miattam lett baja! - emelem fel a hangomat. Érzem, hogy megint közel vagyok ahhoz, hogy elsírjam magam. - A legkevésbé sem érdekel, ha lecsuknak.

- Kérlek Sarah... - a vér már a szájából is el kezd ömleni.

- Hol van a kibaszott mentő? - kiáltok fel. Chris miattam sérült meg. Nem hagyhatom itt.

Pár másodperccel később meghalljuk a mentő szirénáját. A vért a kezemről a nadrágomba törlöm, majd újra elkezdem nyomni Chris vállát.

- Sarah menj!

- Nem.

- Menj el Sarah! - erősködik Paul tovább. - Ígérem nem lesz semmi baja. De nem csukhatnak le. - veszi el tőlem a pulóvert. - Tessék a kulcs és a telefonom. Írni fogok Chris mobiljáról, de fontos, hogy ne gyere se ide vissza, se a korházba. Csak egy ember miatt szeretnék aggódni. - nyújtja át Paul a telefonját és Chris lakosztálya kulcsát.

- Sarah, hallgass Paul-ra. Mindannyian kapunk a fejünkre, ha megtalálnak. - szól Chris is pár szót.

- Chris Morgan, ha megmersz halni... - állok fel mellőle.

- Akkor te magad fogsz engem megölni. Tudom. - fejezi be Chris a monológomat. Még egy utolsó pillantást vetek a két fiúra és elindulok az Audi felé.

Nem akartam ott hagyni Chris-t, mert az én hibám, hogy meglőtték. Engem akartak, de mégis Chris-t lőtték meg. Magyarul miattam sebesült meg. Aztán még el is küldtek. A kezem rendesen remeg, mikor a kulcson megnyomom a gombot, amivel kinyitom a kocsi ajtaját. A szél az arcomba fújja a hajamat, és elkotorva onnan veszem észre, hogy az arcom csupa könny. Fel sem tűnt, hogy már megint itatom az egereket.

Az autó előtt megtorpanok. Már visszaindulni készülök, mikor hallom Chris szavait a fejembe.

,,- Ha itt maradsz nem tudlak megvédeni."