New York-i hajsza

18. •Gyertyatartó•

Sarah

Ez a rövid út is hosszúnak tűnt. Paul idegesítő faviccekkel fárasztott minket, amitől az ember legszívesebben a falnak menne. Paul az, aki józanon is úgy néz ki, mintha már full részeg lenne.

- Oké, oké... Ezt hallgassátok. - kezd bele Paul, közben pedig a szatyrot lóbálja, amiben a pia van. - Mi az a speciális eszköz, amivel átlátsz a falon? - Chris-el összenézünk, majd hangosan kifújjuk a levegőt.

- Nem tudjuk Paul, mi az? - kérdezi Chris, én pedig keresztbe teszem magam előtt a kezem. Jöttem volna inkább farmerbe. Mindjárt megfagyok, olyan hideg van. Chris ezt észreveszi és elkezdi levenni az öltönyét. Én mindezt a szemem sarkából nézem végig. Kicsit lemarad Paul mellől, majd átsétálva az én oldalamra, rám teríti a nehéz öltönyt. Halkan megköszönöm neki, majd egy mosollyal bólint és újra Paul-ra figyel. Én még egy percig még tanulmányozom az arcát. A borostája egy kicsit megnőtt, mióta találkoztunk. De ez is csak kiemeli az ívelt állkapcsát. Szőke tincsein látszik, hogy reggel beállította, de délelőtt óta egy kicsit összekócolódott. Fehér ingje feszül az izmain, de nem annyira, hogy szétszakadjon. Majd miután rájövök mit is csinálok, megrázom a fejem és én is Paul felé fordítom a fejem.

- Ablak. - húzogatja a szemöldökét, mire gondolatba nem tudom hanyadjára csapom homlokon magam. - Mondok még. Mi a válás legfőbb oka?

- Mi Paul? - most én kérdezem és igyekszem visszafogni azt a Sarah-t, aki most simán neki rohanna Paul-nak. De nem tagadom, azért jól szórakozom ezeken a vicceken. Paul-nak pedig van egy előadásmódja, ami még élvezhetőbbé teszi az egészet.

- A házasság. - válaszolja és egy ,,wow-ot" tátog. Megforgatom a szemem, de elröhögöm magam. - Na jó, még egy utolsót. Mit néznek a vámpírok a tévében? - félre döntöm a fejem, ezzel üzenve, hogy: ,,Nem, Paul. Nem tudom mi az. Mi az?" - Véradást. - erre Chris is felröhög, majd csatlakozik hozzá Paul is.

~~~

A bárban pont ugyanannyian vannak, mint legutóbb. Minden asztalnál ülnek, néhányan táncolnak a kis úgy mond ,,színpadon", vannak, akik már a pultnál alszanak, mert annyira kiütötték magukat. Chris-nek visszaadom az öltönyét és újból megköszönöm, hogy nekem adta. Felveszi, majd mi is a pultnál foglalunk helyet. Először Paul ül le, majd én mellé, Chris pedig én mellém.

- Hello Andrew. - üdvözli Paul a pultost. - Képzeld haver, hoztunk piát, de azért, ha nem bánod akkor kiszolgálhatnál néhány pohárral. - vigyorog rá a pultosra. - Oh, és legutóbb nem sikerült bemutatnom Sar... - Chris vállba löki Paul-t, majd megköszörülve a torkát folytatja. - Hannah-t. Hannah, ő itt Andrew a legjobb pultos, akit ismerek. Andrew, ő itt Hannah, régi jó barátom. - karolja át a vállamat. Andrew egy koszos szőke, tüsis hajú, kék szemű pasas. Egy fehér ing van rajta egy fekete köténnyel és egy csokornyakkendő. Épp egy koktélt ráz, majd egy mosolyt villantva rám leteszi a kezébe tarott poharakat, majd megtörölve a kötényébe a tenyerét felém nyújtja azt.

- Örülök a találkozásnak. - mosolyogva megrázom.

- Én is.

- Iszunk végre? - szakítja félbe Chris a bemutatkozásunkat, majd leveszi az öltönyét és kilazítja a nyakkendőjét.

- Chh... Még szép, hogy iszunk. Andrew, te mikor végzel? Ha gondolod csatlakozhatsz.

- Paul, valakinek dolgoznia is kell. - mondja Chris a pultra támaszkodva.

- Ami azt illeti nemsokára vége a műszakomnak, és Rosie amúgy is itt van. - Paul összecsapja a kezét, Chris pedig mintha műmosolyra húzza a száját? Nem tudom, hisz nem ismerem. De ha tippelnem kéne, akkor ez az ő mű mosolya. - Egy perc. - mondja a pultos és eltűnik a szemem elől.