New York-i hajsza

16. •Bízol bennem?•

Chris

Néha képtelenek vagyunk magunknak beismerni, ha valami fontos lesz számunkra. Hisz mindennek ára van. A törődésnek és a folyamatos szeretetnek is olyan hatalma van, ami félelmetes és az ember pedig nem tudja mit kezdjen velük. Ha valami vagy épp valaki fontos a számunkra, akkor nekünk az a legfontosabb, hogy ne essen baja. Mindentől meg akarjuk védeni. Mindig biztonságba akarjuk tudni. De lehet, hogy mi jelentjük számukra a legnagyobb veszélyt.

Paul-al egymással szemben állunk és próbáljuk feldolgozni a történteket. Én pedig keresem a megoldást és a következő lépést. Hol kezdjük? Hova mentek? Hova vitték? Szóljunk a rendőrségnek? Mennyit tudnának segíteni? New York hatalmas. Ketten Paul-al pedig édes kevesek vagyunk.

A pisztolyt elteszem és megindulok az ajtó felé. Paul elém áll és megrázza a fejét.

- Hohó, nem mész sehova. - fogja meg a vállamat én pedig összehúzott szemöldökkel nézek rá.

- Engedj el! - nyúlok újra a kilincs felé, de most is megállít. Ennek mi a franc baja van?

- Chris, azt mondtam nem mész sehova. - ismétli meg az előző kijelentését.

- Mi a franc bajod van? Induljunk és keressük meg.

- Mi a terv, hova megyünk egyáltalán?

- A terv az, hogy megkeressük Sarah-t.

- Nagyon jó terv. Tényleg. Hol kezdjük?

- Nem tudom Paul, de induljunk már. - ha nem csinálok valamit, akkor fel fogok robbanni. Ideges és feszült vagyok és aggódok Sarah miatt.

- Nem.

- Tessék?

- Azt mondtam nem mész sehova. Konkrétan, ha megböknélek szétrobbannál.

- Csodálkozol? Sarah-t elvitték. Mi voltunk érte a felelősök és elcsesztük. Mindketten. Tehát indulj meg Paul, mert csúnya vége lesz.

- Ezaz, haragudj rám. Üss meg, ha kell. De ilyen idegesen nem fogod kitenni a lábad ebből a lakásból.

- Tényleg meg foglak ütni, ha most nem engedsz el.

- Gondolkodj, ülj le és igyunk meg egy kávét.

- Te ezt most komolyan mondod? Halál nyugodtan leülnél kávézni, míg Sarah-t elvitték?

- Nem vagyok nyugodt, de te sem vagy az. Közelébe sem vagy a megnyugvásnak. Én csak annyit akarok, hogy nyugodj meg.

- Hát nem fogod fel? Nem kapok levegőt. Nem tudom mit csináljak, de te nem hagysz semmit, hogy csináljak.

- Van terved? Van terved Chris, mert akkor megyek és segítek. De amíg nincs addig nem engedlek ki ezen az átkozott ajtón. - leveszem az öltönyömet és leülök a kanapéra megtámasztva a fejemet a térdemen. Tényleg nincs tervem. Halvány gőzöm sincs, hogy lehetnek, vagy hova vitték.

- Van tervem. - emelem fel a fejemet. Paul összehúzza rám a szemét, majd leül velem szembe a fotelba.

- Micsoda?

- Megyek és kinyiffantom azt a szarházit.

- Benne vagyok. De fogalmad sincs, hogy hol van.

- Akkor bejárom egész New York-ot. - Paul nem szól semmit. És már ez is kezd idegesíteni. Sajnálatot észlelek, ami csak még feljebb viszi bennem a pumpát.

- Oké, ezzel itt csak pazaroljuk az időnket. - állok fel és újra a kezembe veszem az öltönyömet. - Talán már meg is ölték. Mert mondok valamit Paul. Akiket megöl az a senki házi, azokat soha az életbe nem találjuk meg. Se egy nyom. Se egy DNS. Semmink nem szokott lenni. Azok ott rohadnak valahol a nagy világban. És, ha ezt így folytatod, akkor Sarah is köztük lesz. - túrok idegesen a hajamba. Ma már nem tudom hanyadjára nyomom le a kilincset, de Paul megint megállít. - Fejezd ezt be. - fordulok felé.